Péterfyrkák

Egy hatalmas házban élek, sok ékszerem és ruhám van, dúskálok minden földi jóban. Miként történt, hogy ilyen fordulatot vett az életem?
            Egy hétfő reggelen találtam a hirdetést a faliújságon: Kirándulást szervezünk Ausztráliába! Ismerkedj meg a kontinens állat- és növény világával,  törzsi kultúrájával! Ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben, persze, hogy jelentkeztem. A hosszú repülőút után egy gyönyörű üdülőhelyre érkeztünk. Épp csak lepakoltunk, beállított a túravezető.
- Gyerekek! Készüljetek, megyünk túrázni az esőerdőbe. Izgatottan vártam, hogy elinduljunk, de mikor az erdőbe értünk, már nem tetszett annyira. Félhomály volt a fák között, a nap sugarai nem tudtak áttörni a sűrű lombokon. Én a sor végén mentem egyedül. Megálltam, mert kikötődött a cipőfűzöm. Mire bekötöttem, a csapatnak már nyoma sem volt. Elkezdtem őket keresni, de hiába, aztán egy óvatlan lépés után zuhanni kezdtem vagy inkább csúszni valami földbe vájt csúszdán a föld mélye felé. Hosszú volt a csúszda, de végül földet értem. Bekapcsoltam a zseblámpámat, hogy körülnézzek, hát látom ám, egy barlang közepén állok. A szemközti falnál halvány fénysugarat véltem észrevenni, mikor odamentem, szűk hasadékot találtam. Átpréseltem magam és tátva maradt a szám. Amerre a szem ellátott mindenhol arany és ezüst tárgyak hevertek, a drágakövek kosarakban voltak felhalmozva. Megpakoltam a táskámat, és nekidőltem a falnak. Biztosan megnyomhattam egy gombot, mert kinyílt egy rejtekajtó, s ahogy átléptem rajta az erdőben találtam magam.
            Társaim hamarosan rám találtak, meséltem nekik a kalandomról, de nem hittek nekem. Miután hazatértem sok szegény embernek segítettem a kinccsel, és az én életem is megváltozott.