- fejezet
Az elrablásom
Szép nyári napra ébredtünk Kifli Cityben. Kedvem támadt sétálni, ezért lementem az utcára. Ahogy kiléptem a kapun, szembefutott velem egy újságárus, aki egy újságot lobogtatott előttem, aminek a címlapján ez állt:”Pog király el akarja rabolni Gofri – mant!”
Mielőtt jobban megnézhettem volna, négy nagy Süti elkapott és egy autóba tuszkolt. Én erre rögtön kiabálni kezdtem:
- Hová visznek??? Segítség!!!
Erre az egyik befogta a számat és azt mondta:
- Maradj csendben, mert megbánod!
De én nem maradtam csöndben, ezért ráütött a fejemre egy nagy husánggal.
- fejezet
Pog király fogságában
Amikor magamhoz tértem, egy börtönben találtam magamat, ahol az ágy nagyon ke-mény ropiból készült. Volt mellettem két másik gofri is: Ted és Tom. Őket is Pog király vetette börtönbe. Nagyon levert hangulatban voltak.
- Sziasztok! Én Gofri – man vagyok.
Még ki sem mondtam, eszembe jutott az öltönyöm alá rejtett gémkapocs.
- Ezzel szabadulunk ki! – mondtam. Ne aggódjatok!
Kinyitottam vele az ajtót, és elkezdtünk rohanni a város kikötője felé. A kikötőnél megint ta-lálkoztunk két nagy Sütivel, akik pont olyanok voltak, mint az autóban lévők. Nagy ijedségünk-ben elkezdtünk a másik irányba szaladni.
Futás közben Tom a fülembe súgta:
- A Sütik nagyon nagyok, ezért könnyen kicselezhetjük őket, elfuthatunk mellettük.
- Jó ötlet! Akkor fussunk gyorsan! – mondtam és rögtön tovább adtam a tervet Tednek is.
A terv sikerült addig, hogy el-érjük a hajót, de a nagy Sütik valahogy utánunk másztak. Szerencsére megcsúsztak egy lekváros szivacson és a Ke-nyér- óceánba estek.
- Hű, ez meleg helyzet volt! – mondtam megkönnyebbül-ten. Kösz Ted, hogy odaraktad azt a szivacsot – hálálkodtam.
- fejezet
A Fa – szigeten
A Kenyér-óceánon sodródva egy szigetet pillantottunk meg. Mint később megtudtuk, a Fa-szigetet. Sejthetitek, honnan kapta a nevét: minden csupa fa! Fából faragott lakói különö-sek voltak. Azt ajánlották, adnak élelmet, ha ki tudunk jutni az általuk készített labirintusból. Az útvesztő annyira kacifántos volt, hogy majd-nem feladtuk.
- Hű, ez nem volt egyszerű! De most már mennünk kell. Szerencsére az élelem, amit ad-tak, nem fából készült!
El akartuk indítani a hajót, de sehogyan sem akart beindulni.
- Mi lehet a baj? – kérdeztem.
- Nem tudom – válaszolta Tom. Szereljük meg!
- Jó, de hogyan?
- Merüljünk le a víz alá, és nézzük meg, hogy mi a baj! – felelték együtt Ted és Tom.
- Úgy látom a motor romlott el.
- Ó, mi már javítottunk motort! Szívesen megjavítjuk ezt is – válaszolták egyszerre.
- Mennyi időbe telik a javítás? – kérdeztem.
- Gyorsan készen leszünk vele.
- Oké, akkor csináljuk, hogy mihamarabb indulhassunk tovább!
És tényleg pillanatok alatt elkészültek a javítással, és boldogan intettünk búcsút a szigetnek.
- fejezet
A Burgonya-sziget
Már esteledett, mikor egy újabb sziget tűnt fel a láthatáron. Örültünk, mert fáradtak és éhesek voltunk. Ezen a szigeten burgonyák, más szóval krumplik éltek. Amikor a szigetre ér-tünk, a krumplik nagy csodálattal fogadtak bennünket.
Egyszer csak megszólalt a királyuk: - Kik vagytok?
- Mi gofrik vagyunk. Gofri – man, Ted és Tom.
- És hol éltek? Honnét jöttetek? Hogyan kerültetek ide? – záporoztak kérdései.
- Kifli City az otthonunk, és a gonosz Pog király rabolt el bennünket.
- Én régen a legjobb barátja voltam – mondta a király - De egy napon váratlanul fellázadt elle-nem és elüldözött. A burgonyáimmal együtt erre a szigetre menekültünk előle.
- De ti mivel jöttetek a szigetre?
- Egy nagy hajóval – feleltem a király kérdésére. - Azzal ott, azzal a nagy hajóval.
- Szép hajó. Jaj! Elnézést kérek, még be sem mutatkoztam: én Bugyuta Burgonya vagyok, a Krumpli király.
- Fogadjatok el tőlünk egy kis útravalót, buggyantott burgonyát és hozzá belevaló burgonyalét.
- Örülünk, hogy megismerhettünk benneteket, de nekünk sajnos már mennünk kell tovább. Köszönünk mindent! Sziasztok! Irány a tenger!
- fejezet
Pog király visszavág
Elindultunk barátaimmal, Teddel és Tommal, felhúztuk a horgonyt, és elhajóztunk a Bur-gonya-szigetről. Két órával később:
- Hű, de hosszú ideje hajózunk már! – sóhajtottam.
Egyszer csak megszólalt Tom: - Szárazföld a láthatáron!
Amikor végre kikötöttünk, egy furcsa kacajra lettünk figyelmesek.
- Pog király az, muffin segédeivel – mondta Tom.
- Azt hittétek, hogy megmenekülhettek? – kérdezte gúnyosan Pog - Gyorsan, futás! Kapjátok el őket! – adta ki az utasítást a segédeinek.
Futás közben Tom megkérdezte Tedtől:
- Szerinted ott van még a szivacs a hajón?
Hogy erről meggyőződhessünk, villámgyorsan vissza kellett jutnunk a hajóra.
- fejezet
Hajóút hazafelé
A szivacs csakugyan ott volt még a hajón. Ahogy felrohantunk a hajóra, nyomunkban a gonosz Pog királlyal és segítőivel, a muffinokkal, megnyugodva láttuk, hogy a szivacs ugyanott van, ahol hagytuk. Szerencsére üldözőink ezt nem vették észre, és gyanútlanul belesétáltak, azaz rásétáltak a csapdára. Megcsúsztak a szivacson és ismét beleestek a Kenyér - óceánba.
Amilyen gyorsan csak tudtuk, felhúztuk a horgonyt, és végre elindultunk hazafelé. Mindhár-man alig vártuk már, hogy a sok kaland után ismét otthon, Kifli Cityben lehessünk.
Hogy mi lett Poggal és társaival? Elnyelték őket az óceán habjai.
V É G E !
Smolcz Zsombor írása a Hevesi prózaíró verseny egyik díjnyertes alkotása. Gratulálunk!
