HTML

Péterfyrkák

Friss topikok

  • Péterfy: Gratulálunk mindenkinek, aki dicséretet kapott az iskolagyűlésen! A szakkör tagjai (2013.01.21. 14:05) Iskolagyűlés 2013.január

Címkék

Csordás Lili: Határtalanul!

2018.06.13. 22:08 Péterfy

  1. május 21. reggel: A korai felkelés után, egy szempillantás alatt a parkolóban találtam magam. Hiába volt hajnali fél hat, mindenki a legfrissebb énjét mutatta, és hatalmas mosollyal az arcunkon vártuk a buszt. Várakozásunk alatt mindenki beszélgetett, a felkelő napsugarak sütötték meg arcunkat.

Mihelyst bepakoltuk hatalmas bőröndjeinket a buszba, lélekben már készültünk a nagyjából 9 órás útra.

Elbúcsúztunk szüleinktől, majd elindultunk a régóta várt erdélyi tanulmányi kirándulásunkra. A végtelennek tűnő út alatt próbáltunk pihenni, bár ez a jókedv által keltett hangzavar miatt kevésbé ment sikeresen.

Az út alatt megcsodálhattuk az Alföld egy kis részét is, a tökéletesen lapos tájat, a régies házakat, istállókat.

A határnál meglepő módon nem kellett várakoznunk. Amikor átgurultunk a régi Magyarország útjaira, az időjárás hirtelen megváltozott. Felhők gyülekeztek fejünk fölött, majd eleredt az eső.

Még egy pár órát utaztunk, majd megérkeztünk első állomásunkra, Nagyváradra. Itt először megismerkedtünk idegenvezetőnkkel, Bethlendi Andrással, majd megtekintettük a Szent László katolikus Székesegyházat. Nagyváradon felfedező városnézéssel folytattuk a napot. Csoportokba osztottak minket, majd feladatokat kaptunk, de sajnos közben szakadni kezdett az eső, így nem igazán tudtuk élvezettel, felszabadultan felfedezni az egykoron többségében magyar Sebes-Körös-parti várost.

Ismét buszra szálltunk. Első szállásunk Vársonkolyos, a Király-erdő hegység északi peremén, a Sebes-Körös szurdokvölgyében fekvő falucska volt, amelynek közvetlen környezete természetjárók és barlangászok kedvelt úticélja. Szállásunk egy kétemeletes ház volt kék festéssel és virágokkal, ezzel gyerekbarát kinézetet adva a lakóháznak. A szobák nem voltak nagyok, bár nem is volt szükségünk egy hatalmas panzióra.

Második nap egy túrára ébredtünk volna, de a reggelinél tudtuk meg, hogy az időjárási feltételek miatt ez elmarad és csak egy kis erdei sétát teszünk. A sonkolyosi- szorosban jártunk és megtekintettük a szelek barlangjának bejáratát, ahol egy érdekes kísérletről is hallhattunk.

Utána Kalotaszentkirályra vezetett utunk, ahol megebédeltünk, majd két osztálytársunk közreműködésével láthattunk egy népviseleti bemutatót is. Ezután áttértünk Magyarvalkóra, ahol a kalotaszegi templomot csodáltuk meg mind belülről, mind kívülről egy előadás kíséretében. Az érdekesség után, a busz felé vettük az irányt és indultunk Torockóra, a következő szállásunkra. Két külön épületben szállásoltak el minket. A kilátás gyönyörű volt, a szobák pedig modernek.

Egy kiadós alvás után a harmadik nap vette kezdetét. A reggeli után a tordai sóbányába indultunk. Mikor leértünk a barlangba vezető lépcsőkön, hirtelen lezuhant a hőmérséklet. Olyan volt az egész hely, akár csak egy labirintus. Sok bejárat volt, sok különböző helyre.

Miután nagyjából körbejártuk a sóbányát, egy óra szabad programot kaptunk.

Lehetett csónakázni, teniszezni és még megannyi tevékenység közül válogatni. A személyes kedvencem az óriáskerék volt. Kimondani is furcsa, óriáskerék egy bányában!

A következő programunk helyszíne Kolozsvár. Itt találkoztunk a hetedik osztályos tanulókkal, a János Zsigmond Unitárius Kollégiumból, akik egy órás séta alatt a városban megmutatták a feladatlapunkon szereplő házakat, szobrokat, a város nevezetességeit.

Visszaérve az iskolába, egy előadással búcsúztak, amit az igazgató úr állított össze, miközben az intézmény éves programjairól beszélt.

Az utolsó percekben megtekinthettük a suli múzeumát is, ahol nagyrészt kitömött állatokat láthattunk. Ezzel a napunk, ami programokat illeti, véget is ért.

A csütörtököt egy túrával kezdtük a Tordai-hasadékban. Gyönyörű, egyben kissé veszélyes utunk volt. Különböző legendákat meséltek, miközben megcsodáltuk a Hesdát-patakot.

Az ebéd után a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumot látogattuk meg, ahol részleteket hallhattunk Jókai: A nagyenyedi két fűzfa című művéből. Megismerkedtünk Nagyenyed történelmével, látnivalóival, az iskola életével és a közelgő hétvégi ballagás előkészületeivel.

Gyulafehérvár felé vettük az irányt. A gyulafehérvári érseki székesegyházban tértünk be, ahol Hunyadi János, Hunyadi László, János Zsigmond, Fráter György és Márton Simon síremlékeit láthattuk.

Pénteken, ötnapos kirándulásunk utolsó napján már nem igazán jutott idő annyi programra, amennyiben az előző 4 nap során részesültünk. Két programelemünk maradt: Déva és Nagyszalonta. Először Déva várát csodálhattuk meg a lenyűgöző kilátással.  Ezután Nagyszalontán a Csonka – toronyban berendezett Arany János múzeumban tettünk látogatást, ahol bemutatták Arany János életét és néhány versét, életének fontosabb állomásaihoz köthető tárgyait, emlékiet. Az ott töltött egy és fél óra után elindultunk Nagykanizsára.

Az út nagyon hosszúnak tűnt visszafelé, ezt a határon való várakozás még inkább fokozott.

Összegzésben a kirándulás szerintem kivétel nélkül mindenkinek tetszett és mindenki tanult  belőle. Örülünk, hogy lehetőségünk volt a magyar történelemmel való megismerkedés ilyetén formájával, iskolán kívüli, tanulmányi kirándulás keretén belül. Jó érzés volt a határon túl élő magyar emberekkel, tanulókkal találkozni, beszélgetni, emlékeket gyűjteni.   

 

Szólj hozzá!

Horváth Anna: 2017- 2018

2018.06.04. 10:02 Péterfy

Nagyon mozgalmas éve volt az iskolánknak. Versenyek és egyéb rendezvények követték egymást.

A tanévnyitó ünnepségen megtudhattuk, hogy ki lett az új igazgató és a tagintézmény vezető. Az iskolaévet az évfolyamommal kirándulással kezdtük. Három napot töltöttünk Zánkán, ezt kemény tanulás követte. Megkezdtük a felkészülést a tanulmányi versenyekre. Az őszi szünet után elkezdtünk gyakorolni a karácsonyi műsorra. Decemberben sűrű volt a program. Indítottunk a karácsonyi vásárral, majd a grazi kirándulással folytattuk. A 2017-es évet a karácsonyi ünnepséggel zártuk a Felsőtemplomban. A január eseménytelenül telt, viszont a kétesre állók izgulhattak, mert jó jegyeket kellett gyűjteniük a félévi bizonyítványhoz. A tél utolsó megmozdulása a farsangi bál volt. A tavasz a 40 éves jubileumi megemlékezés jegyében telt. Előadásokat hallgattunk meg és adtunk is elő. Különféle sport- és tanulmányi versenyeken vettünk részt. Májusban még egy utolsó nekifutás, hogy az év végi bizonyítvány jól sikerüljön. Aztán júniusban már csak a nyárra hangolódunk.

 Jó pihenést mindenkinek!!!    

iskola.jpg

Szólj hozzá!

Horváth Anna: Nyári terveim

2018.05.15. 19:59 Péterfy

nyar.jpg Már mindenki izgatottan várja a nyári szünetet. Tanárok és diákok egyaránt.

 A szünet arra való, hogy az ember kipihenje a sok tanulást, a versenyeket és a dolgozatokat. Úgy érzem ebben az évben is helytálltam, így megérdemlem a lazítást. Mindjárt évzáró után Zalatárnokra utazok a mamámmal. Itt két hónapot fogok eltölteni. Ez idő alatt sokat csobbanunk a tóban, fagyit eszünk, tollaslabdázunk és rengeteget olvasok. Egy csomó könyvvel végezni fogok. Köztük a kötelező olvasmányt is kiolvasom. Júliusban a szüleim a szabadságukat velünk töltik. Ilyenkor strandolunk a Balatonban is. Augusztusban a másik mamámmal és az unokatestvéremmel leszek. Elmegyünk a strandra és a moziba. Aztán vége a nyárnak és kezdődik a 7. osztály.

 Mindenkinek szép nyarat, jó táborozást és örömteli kötelező olvasást kívánok! :)

Szólj hozzá!

Határtalanul!

2018.05.13. 07:27 Péterfy

klari_3.jpg

Május 21-25. között a 7.a és 7.b osztályosok a Határtalanul! program keretében kirándulnak Erdélybe. Programjuk:

1. nap : Érsemjén ( Kazinczy Ferenc szobra), 

            Nagyvárad ( felfedező városnézés),

            Vársonkolyos (szállás)

2. nap: Vársonkolyos (túra – Sebes Kőrös mentén),

            Kalotaszentkirály (népviselet bemutató),

            Magyarvalkó (Kalotaszegi templom),

            Kőrösfő,

            Torockó (szállás)

3. nap: Kolozsvár (városnézés, találkozás 7. osztályos tanulókkal),

            Tordai sóbánya,

            Torockó (múzeumlátogatás)

4.nap: Tordai-hasadék,

            Nagyenyed,

            Gyulafehérvár,

            Torockó (szállás)

5.nap: Rozsda szakadék,

           Nagyszalonta (Arany Múzeum),

            Méhkerék,

            Nagykanizsa

A képek a felkészítő órán készültek:

klari.jpg

klari2.jpg

 

Szólj hozzá!

Horváth Anna: Irodalmi színpados vagyok

2018.05.09. 21:20 Péterfy

A jó előadásokat mindig kemény és mókás próbák előzik meg. Idén három alkalommal, három különböző darabot adtunk elő.
            Nemrég felléptünk Zalaszentgróton a Weöres Sándor Diákszínjátszó Találkozón, ott a Pomádé királynő című előadásunkat mutattuk be. Nagyon tetszett a zsűrinek, arany minősítést kaptunk érte. Így mehetünk a következő fordulóra, amit Keszthelyen rendeznek. Mi is történt Zalaszentgróton? Elmesélem. Reggel korán indultunk, hosszú volt az utazás. Miután megérkeztünk, kipakoltuk a kellékeket és elfoglaltuk a termünket. Aztán megnéztünk két előadást, köztük a testvériskolánkét is. Ők is nagyon ügyesek voltak. Utánunk mi következtünk. Remekül sikerült előadnunk a színdarabunkat. A műsor után szabad program következett, ebédeltünk, fagylaltoztunk. Csapatversennyel folytattuk a napot, amiben rajzoltunk, székfoglalóztunk és cowboyosat játszottunk. Az eredményhirdetésen mindenki feszengett a székében, nagyon izgatottak voltunk. Végül megszületett a döntés. Első helyezés! A hazaúton mindenki arcán hatalmas mosoly ült. Miután hazaérkeztem örömmel meséltem el a szüleimnek a nap történéseit.
            Ha jól szerepelünk Keszthelyen, irány Debrecen!

szinpad_1.jpg

Szólj hozzá!

Smolcz Zsombor: Söprű története

2018.05.09. 13:15 Péterfy

Söprű története

avagy az állatmenhelytől az otthonig

 Minden azon az őszi napon kezdődött. Akkor láttuk meg egymást először az állatmenhelyen.

Első látásra megtetszett a Söprű névre hallgató kis jószág. Hosszú, barna szőre fényes, füle felálló, csak a vége lelógó. Farka, mint egy söprű, valószínűleg innen a neve. A gondozó engedélyt adott, hogy megsimogassam. Óvatosan közeledtem felé. Nagyon barátságosan viselkedett. Ott és akkor döntöttem el: Nekem kell ez a kutya! Ráveszem anyáékat, fogadjuk örökbe.

A gondozó is látta, hogy nagyon tetszünk egymásnak, így elvihettem sétálni. Remekül éreztük magunkat. A séta végén szomorúan vezettem vissza kenneljébe:

-Ne hagyj itt! Veled szeretnék menni! Kérlek! – ezt sugallta bánatos tekintete.

Másnap ismét elmentem, aztán egyre gyakrabban látogattam meg. Minden alkalommal nagyon örült nekem, ezt boldogan ugrálva, nyüszítve jelezte. A séták egyre hosszabbak lettek, az elbúcsúzás egyre nehezebb. A szüleim puhítási folyamata fokozatosan erősödött.

Az egyik séta alkalmával azzal fogadott a gondozó néni, hogy a következő heti újság „Gazdikereső” rovatában Söprű is bent lesz. Felcsillant a szemem! Itt a lehetőség!

Egész délután, egész este nyaggattam apát:

- Fogadjuk örökbe! Lécci! Léccike! Majd én gondját viselem! Kérlek szépen! Ugye olyan szülő vagy, aki nem tagad meg egy ilyen kérést a kisfiától?

Mire a lefekvés ideje eljött, apa hajlott az örökbefogadásra. Már csak anya volt hátra.

A legszebb nézésemet is bevetettem, persze anya nem tudott nemet mondani.

- Ha a szomszédok is beleegyeznek, ám legyen! – mondta nevetve.

A szomszédok jó fejek voltak, rábólintottak a kérésemre.

Ám még sok minden kellett ahhoz, hogy Söprű a miénk lehessen. Például kutyaház. Nagykanizsán nem találtunk megfelelőt, ezért hát rendeltünk az interneten. Egy zöld tetős, barna ház érkezett a csomagban.

ELJÖTT A NAGY NAP! Izgatott voltam, egész délelőtt azt vártam, hogy végre elhozzuk a menhelyről a kis barátomat.

Ugyanúgy fogadott minket, mint mindig. Nem is sejtette, hogy többet nem jön ide vissza.

Hazaérve a macskánk a kapuban várt minket.

- Egy macska! Egy másik állat! Hová kerültem? – nézett körül kíváncsian.

A házába először nem igazán akart bemenni. Amikor már harmadszor tuszkoltam be, megadta magát.

Másnap jött az állatorvosi vizsgálat, melyet meglehetősen jól viselt. A doktor bácsi meg is dicsérte és viccesen hozzátette:

- Söprű nevű páciensem még nem volt.

Azonban a megpróbáltatások még nem értek véget Söprű számára. A kutyakozmetika várt rá, ahol megfürdették, megnyírták. Igazán jóvágású kutyus lett belőle.

Boldogan mentünk haza a kis „plüss mackónkkal”.

Ez Söprű örökbefogadásának története. De még sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ő is elhiggye, ez a csoda megtörtént vele.

Kutyám neve Söprű,

nem lesz vele könnyű.

Gondozom, tanítom,

De mindezt örömmel vállalom.

Ha ti is látni akarjátok

nálam keressétek, ne máshol!

Smolcz Zsombor díjnyertes írása a Hevesi Sándor Általános Iskola vers-és prózaíró pályázatán.
Gratulálunk!
zsombor.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Bányai Blanka: Verseny, verseny, verseny...

2018.05.07. 21:16 Péterfy

versenyeredmenyek-1080x675.jpg

Tavasszal egy csomó versenyre készülnek kicsik és nagyok egyaránt. Áprilisban van a legtöbb megyei verseny, ahonnan a dobogósak továbbjutnak. A felkészülés bonyolultnak tűnhet néha, de van olyan eset is, mikor elég egyszerű feladattal találjuk szembe magunkat. És ott van a sok gyakorlásért járó jutalom is! Ki ne szeretne legalább 1 kupát a polcára? De mások elismerése is nagy kincs, növeli az önbizalmat! De az se baj, ha csak 15. lettél! A 200-ból 15-dik nem nagy eredmény? A lényeg, ha egy csomó versenyen indul az ember, egyre több sikeres vagy tanulságos élményt szerez, a nagybetűs ÉLET is könnyebnek fog tűnni.

blanka_1.jpg

 

Szólj hozzá!

Kővári Júnó: Jótett helyében...

2018.05.07. 07:23 Péterfy

Kint már a sötétség uralkodik, a nap letűnt, a holdat felhők takarják. Az utcára sárgás közvilágítás vetül. A lány fekete, hosszú szövetkabátja meg-meglibben. Egy ilyen késő éjszakán semmi keresnivalója nem lenne kint. De ő nem fél. Még akkor sem, ha a háta mögül trappolás és halk suttogás hallatszik. Az ifjú hölgy vakmerő.

   És nem mellesleg süket is. Pontosabban azért nem tart semmitől, mert nem hallja a veszélyt. Nem juthat el tudatáig az ütemes csattogás, amit cipője sarka okoz, nem hallja, hogy aki mögötte jön, az már nem suttog, hanem üvölt. Neki. Bizony, mert kilépett az úttestre, annyira el volt merülve a gondolataiban, hogy észre sem vette a kocsiktól valamennyire védett járda elhagyását. Persze senki nem róhatja ezt fel neki. Mióta a külső zajok elhaltak, csak a belső világa vonzza. Addig sem szeretett a valóságban élni, de így még kevesebb lehetőség van rá, hogy valami visszarántsa a földre.

   Épp ezért nem veszi észre a kamiont. Bár a vezető meglátja, már túl késő van a megálláshoz.

Üvölt, üti a kormányt, dudál, riasztózik, mint az őrült, de semmi. Hirtelen rémületében távolsági lámpát kapcsol. Az erős fény kizökkenti a lányt. Felpillant és… Bár nem látja a monstrum járművet, ugyanis a világosság egyenesen megvakítja, mégis érzi veszedelmes lejtmenetét az esti sétának, és azt, hogy akármi is robog vele szemben, nem lesz kellemes a találkozás. Ereje elhagyja, tudata megdermed, hangja benn marad az ijedtségtől. A gépszörny csak néhány méterre van tőle.

   Már várja az iszonyatos fájdalmat, amit az ütközés okozna. Az ütközés megtörténik, csak éppen előbb és oldalról érkezik az erős lökés. Két test gurul tehetetlenül le a domboldalán, melyre ráépítették az utat. A kamionos elhajt. A visszapillantóba néz bűntudatos arckifejezéssel. Visszamenjen? Vállalja be a gázolást? A börtön lehetőségét? Otthon feleség, gyerek, szülő és barát várja. Nem hagyhatja őket cserben. Ezzel nyugtatja magát, de tudja, nem igaz. A feleség boldogtalan, fásult, és ha találkoznak is közös lakásukban, leginkább a számlákat beszélik meg. A gyerek már nem gyerek, nagy lett, és el akar szakadni a családi kötelezettségektől, szabályoktól. Szülő csak egy van, akihez sietnie kéne, de ő már meg sem ismeri, úgy beszél vele, mintha idegen volna. A másik ideje kötetlen, dolga nem sietős, a föld mélyén már bármit kivár.

Barát, a barát az egyetlen vigasz, vagy legalábbis az, hogy bármikor felejtheti mellette gondjait, józansága elvesztése által. Nem, nincs, ki várja, nincs senkije, és épp ezért félti annyira szabadságát, neki már csak ez van. Lám, így csinál magának még egy teherrel többet, mit próbálhat felejteni.

   A férfi és a lány megállnak. Nem maguktól, a beton önzetlen segítségével, és cserébe ők vérükkel borítják be területének kis részét. Egymásra néz a két szerencsés túlélő. Ebben a nézésben benne van minden pattanásig feszült érzelem. Az a ki nem számított és őszinte kötelék most kialakul, sok időre szól, össze fogja őket fűzni a rémisztő esemény, amit együtt úsztak meg. Örök aduász lesz veszekedések után a békülésre, és mély bizalommal áld már az ismerkedés előtt. Tán mély kapcsolat bontakozhatna ki, ha ebben a pillanatban nem telne meg a táj újra fénnyel, nem töltené meg a levegőt az aszfalton súrlódó, égett gumi szaga, nem adna gázt a vezető a kanyarban, és egy csattanás után nem repülne a levegőbe a férfi, földre érkezéskor nem törnének szilánkosra a csontjai, és ha koponyájából nem szivárogna ki bőven, vörös folyadék formájában az életerő.

   Egyet szusszan, még meghallja a szipogást, mi a fölé hajló lányból jön, érzi a könnycseppet, mit érte hullatnak, és az arcára cseppen. Elmosódik előtte a világ, kifut belőle minden szín, és minden máz leolvad. Végül csak a teljes tisztaság marad.

Kővári Júnó díjnyeretes írása a Hevesi Sándor Általános Iskola vers-és prózaíró pályázatán

Gratulálunk!

Szólj hozzá!

Színjátszóink sikere

2018.04.23. 07:06 Péterfy

Gratulálunk iskolánk színjátszóinak, akik ARANY MINŐSÍTÉST kaptak a Weöres Sándor Országos Színjátszó Találkozó Zala megyei fordulóján. A csapat egyúttal bejutott az Észak-dunántúli regionális döntőbe. Tagok: Novák Maja, Tömöry Alexandra, Cserfő Zita, Pálosi Boglárka, Jankovics Vanda, Kánnár Dávid, Joó Martin, Horváth Kevin, Horváth Katalin, Nagy Luca, Németh Beatrix, Szabó Barnabás, Landek Barnabás, Takács Péter, Horváth Anna, Bányai Blanka, Tibolt Brigitta, Kovács Roland, Tóth Afrodité, Fekete Alexandra, Novák Patrícia, Kővári Júnó. Felkészítőjük: Jakab Andrea

szinpad.jpg

Szólj hozzá!

Bányai Blanka: Jubileumi hét

2018.04.23. 06:51 Péterfy

29963321_6113548438939_5542994812652748800_n_png.jpg

1977-ben nyitotta meg kapuit a Péterfy Sándor Általános Iskola. Az elmúlt 2 hétben programokkal ünnepeltük a 40. születésnapját. Április 13-án (pénteken)  jubileumi ünnepet tartottunk a HSMK-ban, amin az iskola tanulói léptek fel. Vetítést is készítettek volt régi iskolai képekből. Április 17-én (kedden) tanulmányi versenyek voltak, amik a matematikával, magyarral, idegen nyelvvel, sőt, még fizikával is foglalkoztak. Április 19-én és 20-án (csütörtökön és pénteken) projektnapokat rendeztünk. A különböző előadások Kanizsával, a sporttal és a hely természeti értékekkel foglalkoztak leginkább. Pénteken az előadások végén egy kis feladatlapot oldottak meg  a tanulók, és az első 3 helyezett jutalmat kapott. Több újságcikket és régi képet is raktak ki az iskola aulájába.

Fotó: Szakony Attila

Szólj hozzá!