Juhász Gyula: Ének — vers
Az alkony oson már
Fák lombja alól.
A nyár hegedűjén
Ősz bánata szól.
Fák lombja alól
Táncolva az ősz jön,
S a rőt koszorút
Megrázza a törzsön.
Táncolva az ősz jön,
S mint felleg a hegyre,
Vállamra borulnak
Az ősz meg az este.
Az ősz meg az este.
Kányádi Sándor: Valami készül
Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap,
és úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:
Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.