HTML

Péterfyrkák

Friss topikok

  • Péterfy: Gratulálunk mindenkinek, aki dicséretet kapott az iskolagyűlésen! A szakkör tagjai (2013.01.21. 14:05) Iskolagyűlés 2013.január

Címkék

Smolcz Zsombor: Söprű története

2018.05.09. 13:15 Péterfy

Söprű története

avagy az állatmenhelytől az otthonig

 Minden azon az őszi napon kezdődött. Akkor láttuk meg egymást először az állatmenhelyen.

Első látásra megtetszett a Söprű névre hallgató kis jószág. Hosszú, barna szőre fényes, füle felálló, csak a vége lelógó. Farka, mint egy söprű, valószínűleg innen a neve. A gondozó engedélyt adott, hogy megsimogassam. Óvatosan közeledtem felé. Nagyon barátságosan viselkedett. Ott és akkor döntöttem el: Nekem kell ez a kutya! Ráveszem anyáékat, fogadjuk örökbe.

A gondozó is látta, hogy nagyon tetszünk egymásnak, így elvihettem sétálni. Remekül éreztük magunkat. A séta végén szomorúan vezettem vissza kenneljébe:

-Ne hagyj itt! Veled szeretnék menni! Kérlek! – ezt sugallta bánatos tekintete.

Másnap ismét elmentem, aztán egyre gyakrabban látogattam meg. Minden alkalommal nagyon örült nekem, ezt boldogan ugrálva, nyüszítve jelezte. A séták egyre hosszabbak lettek, az elbúcsúzás egyre nehezebb. A szüleim puhítási folyamata fokozatosan erősödött.

Az egyik séta alkalmával azzal fogadott a gondozó néni, hogy a következő heti újság „Gazdikereső” rovatában Söprű is bent lesz. Felcsillant a szemem! Itt a lehetőség!

Egész délután, egész este nyaggattam apát:

- Fogadjuk örökbe! Lécci! Léccike! Majd én gondját viselem! Kérlek szépen! Ugye olyan szülő vagy, aki nem tagad meg egy ilyen kérést a kisfiától?

Mire a lefekvés ideje eljött, apa hajlott az örökbefogadásra. Már csak anya volt hátra.

A legszebb nézésemet is bevetettem, persze anya nem tudott nemet mondani.

- Ha a szomszédok is beleegyeznek, ám legyen! – mondta nevetve.

A szomszédok jó fejek voltak, rábólintottak a kérésemre.

Ám még sok minden kellett ahhoz, hogy Söprű a miénk lehessen. Például kutyaház. Nagykanizsán nem találtunk megfelelőt, ezért hát rendeltünk az interneten. Egy zöld tetős, barna ház érkezett a csomagban.

ELJÖTT A NAGY NAP! Izgatott voltam, egész délelőtt azt vártam, hogy végre elhozzuk a menhelyről a kis barátomat.

Ugyanúgy fogadott minket, mint mindig. Nem is sejtette, hogy többet nem jön ide vissza.

Hazaérve a macskánk a kapuban várt minket.

- Egy macska! Egy másik állat! Hová kerültem? – nézett körül kíváncsian.

A házába először nem igazán akart bemenni. Amikor már harmadszor tuszkoltam be, megadta magát.

Másnap jött az állatorvosi vizsgálat, melyet meglehetősen jól viselt. A doktor bácsi meg is dicsérte és viccesen hozzátette:

- Söprű nevű páciensem még nem volt.

Azonban a megpróbáltatások még nem értek véget Söprű számára. A kutyakozmetika várt rá, ahol megfürdették, megnyírták. Igazán jóvágású kutyus lett belőle.

Boldogan mentünk haza a kis „plüss mackónkkal”.

Ez Söprű örökbefogadásának története. De még sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ő is elhiggye, ez a csoda megtörtént vele.

Kutyám neve Söprű,

nem lesz vele könnyű.

Gondozom, tanítom,

De mindezt örömmel vállalom.

Ha ti is látni akarjátok

nálam keressétek, ne máshol!

Smolcz Zsombor díjnyertes írása a Hevesi Sándor Általános Iskola vers-és prózaíró pályázatán.
Gratulálunk!
zsombor.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://peterfyrkak.blog.hu/api/trackback/id/tr6213901932

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.