Péterfyrkák

Emlékszem, 7 éves voltam, és állandóan az eltűnt cicámon, Labdán járt az eszem. El voltam keseredve, hogy nem jött vissza lassan egy éve, hiszen a húga még korábban ott hagyott minket. Akkor készültem ki teljesen, mikor volt egy álmom, amiben Labda hazatért. Ekkor határozták el a szüleim, hogy kaphatok egy kiscicát. A nyolcadik szülinapomra érkezik haza ajándékként. Vártam és vártam a pici jószágot, közben kétszer is elmentem megnézni a választékot. Volt kettő kisfiú és egy kislány. Ahogy közeledett a július 12, egyre izgatottabb lettem. Szerencsémre végre eljött a várva-várt pillanat. Újra meglátogattuk a kiscicákat. Éppen azt néztem, melyiket szeretném hazavinni, mikor a két félős szőrgombóc mögül előbújt egy harmadik, és bátran felém lépdelt. Kiválasztott. A szüleim kérdezték, hogy "Biztos őt szeretnéd?", meg "Hiszen ő egy kisfiú, biztos megfelel?". Egy macskával alapból nem tudnék ellenkezni, hát még egy kölyökkel, aki bátran elém lépett! Így őt vittük haza, lefürdettük, majd törölközőbe pólyáltuk. Úgy nézett ki mint egy mélyen alvó, szőrös kisbaba. És ahogy a karjaimban tartottam gyönyörködve, már tudtam is a nevét: Bolyhos.