HTML

Péterfyrkák

Friss topikok

Címkék

A Hevesi vers-és prózaíró pályázat (3-4. oszt.) 3. helyezett írása: Kuzler Lili:Én is boszorkány leszek!

2019.05.19. 12:52 Péterfy

Kuzler Lili : Én is boszorkány leszek!

Még a tavaszi szünet előtt történt az, ami örökre megváltoztatta az életem. A szokásos fáradsággal léptem be az osztályterembe. Egyből éreztem, hogy valami nagyon furcsa. Mindenki, aki eddig érkezett, a leghátsó padsorokhoz tömörült, és tátott szájjal bámult valamire. Ez azért is volt nagyon furcsa, mert általában nem nagyon szokta lekötni semmi az osztály figyelmét, így egyből sejtettem, hogy valami nagyon különös történik. Mint mindenkit, engem is elkezdett furdalni a kíváncsiság és mint ahogy mindenki tette, én is odamentem és megnéztem mit bámulnak annyira a többiek. Mi lehet az, ami így ámulatba ejtette a többieket? És akkor megláttam, de kellet néhány perc, hogy felfogjam mit is látok. Egy vékony, barna hajú, szemüveges fiú valamilyen mágikus bottal lebegtette a tankönyveit. Ilyet utoljára akkor láttam, illetve olvastam, amikor a Harry Potter könyveket bújtam, de eddig azt gondoltam, hogy az csupán kitaláció, mese. Megkértem Bogit, a legjobb barátnőmet, hogy mondja el mit történt pontosan. Gondoltam biztos többet tud, mint én, mert egyrészt ő már korábban érkezett, másrészt mert még mindig nem akartam elhinni amit látok. Bogitól viszont nem sok mindent tudtam meg, csak a nyilvánvaló tényeket közölte újra. Azt gondoltam ez nem lehet, csak képzelődök, vagy még mindig álmodom. Mivel hétfő volt, bepakoltam a könyveim a padba. Pakolás közben egyszer csak a fejemre esett egy repülő matematikafüzet. Szép gyöngybetűkkel rá volt írva a tulajdonosa neve, de vagy hatszor elolvastam, mert ezt se nagyon akartam hinni. A füzet elején ez ált:

Albus Potter, matematikafüzet

Már említettem, hogy olvastam a Harry Potter történeteket és elég sok dolog megmaradt a történettel kapcsolatban, már-már szakértőnek is nevezhetném magamat. Ezért emlékszem arra, hogy Albus Potter a történet szerint Harry Potter egyik fia volt. Illetve nem csak volt, hanem az is, és ha minden igaz akkor ő repteti a hátsó padban a könyveit. Most már egyre biztosabb voltam, hogy képzelődök, csak az agyam játszik velem vaskos tréfát, de aztán egy újabb repülő könyv csapódott a fejemnek. Egyre jobban zavartak a levegőben száguldozó könyvek, füzetek, de nem volt idő szóvá tenni, mert egyszer csak becsengettek. Az első óra matek volt, ami csigalassúsággal telt. Rápillantottam az órámra. Miiii? Egy perc telt el az órából, pedig vagy egy évnek tűnt. Az anyagra sem tudtam figyelni, folyton elkalandoztam. Próbáltam megfejteni mit csinálhat itt Albus. Oda-oda pillantottam, kíváncsian lesve mit csinál, de nem csinált semmit, csak figyelt, az órán nem varázsolt. Megszólalt a csengő, végre vége volt az órának. Mindenki, mintha futóversenyen lenne, olyan sebességgel száguldott a folyosóra. Megvoltak már a megszokott baráti körök, mindenki kis csoportokban beszélgetett, hol többen, hol kevesebben, csak egyvalaki nem csatlakozott senkihez egy ki tereferére: Albus. Elég jártasnak véltem magam a mágiában, ezért odamentem Bogival Albushoz, és elkezdtünk varázslatokról csevegni. Albus még a pálcáját is kölcsönadta kicsit. Boginak se kellett több, pár pillanat alatt hajtogatott egy papírmadarat és egy kis varázslattal életre keltettük. A csengő viszont tette a dolgát, így a beszélgetés félbe maradt. Pár tanóra után mehettünk ebédelni. Albus nehéznek találta a tálcáját így, csak úgy, mint a könyveit, a varázspálcájával röptette. Az ebéd utáni szünet a leghosszabb és ezt ki is használtuk, hogy ismét diskurálhassunk Albusszal. Megmutattuk neki egyes mágia mentes dolgok használatát ő pedig mutatott néhány trükköt a pálcájával. A nagy szórakozás közben arra lettünk figyelmesek, hogy három bagoly köröz az iskola felett, majd, mint egy repülőbemutatón, szépen kötelékben elkezdenek ereszkedni, egyenesen felénk! Mindhárom bagoly csőrében volt valami. Mint később kiderül egy, egy levelet hoztak. Bogi és Én is kaptunk. Eléggé elcsodálkoztunk, mert nemhogy bagoyoktól, de még a postástól se nagyon kaptunk levelet, pláne ilyet nem! Szó szerint felsikkantottam mikor elolvastam. Ez állt a levélben:

 Tisztelt Miss Lili Kuzler!

Örömmel értesítjük, hogy felvétel nyert a ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelések listáját.  A tanév szeptember 1-jén kezdődik.

Tisztelettel:  Minerva McGalagony

                       igazgató asszony

Úristen!!!! Felvettek a Roxfortba! Eddig azt se hittem, hogy létezik, most meg oda fogok járni! Ezt tényleg nem akartam elhinni. A Roxfortba! Ahova Harry Potter is járt! Albusnak mesélte, van egy bátyja, aki szintén a Roxfortba jár és nagyon sok érdekes, varázslatos dolgot mesélt.

Szóval ezért volt itt Albus? Hogy ne érjen akkora sokként? Hogy meggyőzőn, hogy a világa nem csak mese? Nem tudom, csak azt, hogy jövő szeptembertől a már a Boszorkány- és Varázsló Képzőbe fogok járni. Már alig várom! Sajnos azonban még elég sokára lesz jövő szeptember.  

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://peterfyrkak.blog.hu/api/trackback/id/tr814832288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.