HTML

Péterfyrkák

Friss topikok

Címkék

A Hevesi vers-és prózaíró pályázat 3. helyezett írása: Kovács Linda: Az arany nyíl legendája

2019.05.29. 21:37 Péterfy

Hol volt, hol nem volt, a csodás múltban élt egy férfi, Robin Hood. Szerintem mindenki ismeri a történetét, de azt kevesen tudják, hogy volt egy zöld hajú lánya is, Saggi. A kislány imádott nyilazni, és amikor csak tehették kimentek az erdőbe és gyakoroltak napestig. Másik szenvedélye a virágok voltak. Egyszer, amint ültetni kezdett és ásta a földet lapátja megütközött valamiben. Saggi kihúzott egy rejtélyes, feliratokkal teli ládát a föld alól. Kinyitotta és halljatok csodát! Két arany nyílvessző feküdt a ládában. Saggi nem sokat tétovázott, felpattant azonnal és ki is próbálta az egyik nyílvesszőt. A nyílhegy egy odvas fa törzsébe ékelődött, majd hatalmas fényesség támadt, és a törzsön egy ajtó rajzolódott ki. Saggi szíve hevesen vert az izgalomtól, összegyűjtötte minden bátorságát és megérintette a kilincset, majd lenyomta. Egy fehér és végtelen semmiben találta magát a lány, a nagy fehér üresség láttán megszédült és elájult. Mire álmából felébredt, egy eléggé furcsa és idegen világra lett figyelmes. Rettenetesen megijedt a hangos zajoktól. Olyan vasmadarat látott repülni az égen, mely a szárnyát sem mozgatta, az utakon vasszekerek gurultak, melyeket nem húzott ló. Egy arra járó nő így szólt a lányhoz:

- Hé, kislány! Talán elkésett a farsangról? Szaladjon le az útról, különben elüti egy autó!

Saggi szörnyen rémült volt, átfutott az úton és bebújt egy bokorba, ami egy fura épület mellett állt. Az épületből rengeteg különös öltözetű gyerek sietett ki. Közöttük volt két kislány is, akik észrevették Saggit a bokorban, és odasiettek. Megkérdezték, hogy ki vagy mi elől bujdosik itt a bokorban.

– Szia kislány, hogy hívnak? – kérdezték a lányok.

– Hol vagyok?...Ti kik vagytok? – kérdezte remegő hangon a zöld hajú lány.

– Szia! Linda vagyok, ő pedig a barátnőm Maya. Ne haragudj, de mi ez a maskara rajtad, hiszen a farsang már régen elmúlt.

– Igen, és mellesleg itt vagy az iskolánk előtt. – felelte Maya.

– Iskola? Az meg mi?... Én éppen Sherwood erdejében apámmal, Robin Hood-dal gyakoroltam a nyilazást!

Amit mondott Saggi azt meghallotta a többi udvaron játszó gyerek is, körbevették, de nem hittek neki és kinevették. De a két kislány, akik megszólították csak tátott szájjal álltak, és figyelték minden szavát. Mikor összeszedték magukat így szóltak Saggihoz:

- Sherwood? Robin Hood? Ez aztán az érdekes történet, na és hogyan kerültél ide? – kérdezte Linda.

– Nos… egy arany nyilat lőttem egy fába, azután megjelent rajta egy fényes ajtó és ott bementem, így kerültem ide. – mesélte tovább a történetét Saggi.

– Azta!!! Ez már döfi! Ilyen jó kis „sztorit” még én sem tudnék kitalálni. – gúnyolódott az egyik lány.

Erre Saggi keservesen sírni kezdett, a lányok nagyon megsajnálták.

– Ne sírj, mi majd segíteni fogunk megkeresni az apukádat! – nyugtatta meg Saggit Linda.

– Igen, menjünk be a tanár nénihez az osztályba, ő majd elintéz pár hívást ezen ügyben. – felelte Maya.

Ekkor Saggi mérgesen előreszaladt és felkiáltott:

- Hívás??...Tanár néni?? Fogalmam sincs miről beszéltek! Azt sem tudom, hogy hol vagyok, de azt tudom, hogy ki vagyok és, hogy haza akarok menni az apukámhoz! És csak azért is bebizonyítom, hogy igazat beszélek! Látom van egyikőtöknél egy alma. Dobjátok el olyan messzire amennyire csak tudjátok, ha röptében keresztüllövöm az almát akkor hisztek majd nekem? – kérdezte Saggi.

– Hmm…Rendben. Próbáljuk meg. – válaszolta kétkedve Linda.

Ezután teljes erejéből eldobta az almát, Saggi felkapta íját és nyilát, célzott és lőtt. A lányok szája tátva maradt, amikor látták, hogy a távolban repülő almát kettéhasítja a kilőtt nyílvessző. Ezután kétségük sem volt afelől, hogy ki is ő valójában.

– Most már hisztek nekem? – kérdezte Saggi mikor megtalálták a félbe vágott almát.

– Rendben, tegyük fel, hogy igazad van, gyertek üljünk le ide, és gondoljuk ki, hogy mit is tehetnénk. – hívta őket egy padhoz Maya.

– Ne aggódj Saggi! Visszajuttatunk apukádhoz, ha jól emlékszem, egy fába lőtt nyíl miatt kerültél ide, és most, hogy visszagondolok a bokorban is volt nálad egy aranyszínű nyíl.

– Igen, mert kettőt találtam a kiásott dobozban…

- Ezaz!!! Ha az egyik nyíl idehozott, a másik biztosan visszavisz! – vágott közbe Linda.

– Igazad lehet! – helyeselt Saggi, de azután rémülten kiáltott fel, mert eltűntek a nyilai a bokorból.

– Nézzétek! A gondnok bácsi szedi össze a játékokat az udvarról, biztosan nála vannak a nyilaid is! – kiáltott fel Maya. De ha nála van, hogyan szerezzük vissza tőle?

– Hékás, van egy jó ötletem! – azzal Linda odaszaladt a gondnokhoz.

– Elnézést gondnok bácsi! Szeretném visszakérni azokat a nyilakat, melyeket a bokornál szedett össze. Azok a testnevelés tanárom nyilai, és engem kért meg rá, hogy azonnal vigyem vissza neki, nehogy megsérüljön valaki.

– Rendben gyermekem! Itt vannak, de tessék vigyázni velük, nagyon hegyesek! – válaszolta a gondnok bácsi.

A kislány illedelmesen megköszönte és nagy iramban szaladni kezdett a lányok felé.

– Hé te lány! A tanári balra van! – értetlenkedett a gondnok, de Linda úgy tett, mintha meg sem hallaná, csak szaladt és szaladt előre.

– Hé lányok! Futás oda, ahhoz a fával teli részhez, különben hamar észreveszik, hogy nem mentünk órára. – lihegte Linda.

Ekkor Saggi fogta az arany nyilat, megcélzott egy közeli fát és kilőtte a nyilat. Egy vakítóan fénylő fehér ajtó jelent meg a törzsön.

– Hűha! Ennél igazabb történetet el sem tudtam volna képzelni. – mondta Maya és elpityeredett. – Miért sírsz Maya? – érdeklődött Saggi.

– Még kérded? Csak most jöttél, és már el is mész, pedig még annyi mindent szeretnénk megmutatni neked.

– Igen! – helyeselt Linda, és ő is sírni kezdett.

– Ne sírjatok lányok! Inkább örüljetek velem, hogy találkozom apukámmal. Nagyon hiányzik! Biztosan örültök ti is, ha láthatjátok a szüleiteket. Linda és Maya! Nagyon köszönöm, hogy segítettetek nekem. Kérlek fogadjátok el tőlem ezt a nyílvesszőt, ugyan nem arany, de én készítettem a saját kezemmel.

– Ó Saggi! Nagyon köszönjük, nagy becsben fogjuk tartani és vigyázunk rá! Cserébe mi is adnánk valamit. Szeretnénk átnyújtani egy doboznyi krétát, ezekkel bármilyen kőfelületre tudsz majd rajzolni.

Saggi megköszönte az ajándékot, és a három lány még egyszer átölelte egymást. Ezután Saggi nagy levegőt vett és átlépett a varázskapun, majd eltűnt a fényben.

– Remélem épségben hazaért, és megtalálta az apukáját. – szipogta könnyeivel küszködve Maya.

– Én is őszintén remélem, ó és még valami: Maya, ez a kaland szerintem maradjon a mi kis titkunk!

– Rendben Linda, úgy lesz! Amúgy sem hinné el ezt nekünk senki. Most pedig nyomás vissza az órára! De óvatosan, nehogy összefussunk a gondnok bácsival!

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://peterfyrkak.blog.hu/api/trackback/id/tr114868962

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása