HTML

Péterfyrkák

Friss topikok

  • Péterfy: Október 12-ig papírgyűjtés van az iskolában. (2018.10.10. 09:59) Papírgyűjtés!
  • Péterfy: Gratulálunk mindenkinek, aki dicséretet kapott az iskolagyűlésen! A szakkör tagjai (2013.01.21. 14:05) Iskolagyűlés 2013.január

Címkék

Horváth Anna: Szüret

2018.10.14. 17:20 Péterfy

szolo.jpgOktóber a szüret hónapja.

Én viszont  már szeptemberben voltam. Most elmesélem, milyen egy ilyen szüretelés.

 Korán hajnalban indultunk, hogy minél előbb el tudjuk kezdeni a szedést. Egy óráig kocsikáztunk, majd megérkeztünk Gyűrűsre. Elhaladtunk a közeli lovászat legelője mellett, amin barna szőrű lovak legelésztek. A hegyre meredek, vékony út vezetett felfelé. Csodálatosan szédítő látvány fogadott minket. Folyamatosan kellett dudálni, nehogy fentről elinduljon valaki, mert a sár út nem volt olyan széles, hogy két kocsi egymás mellett elférjen. A birtok festői helyen található. A kétszobás pince jól mutatott a mögötte elterülő szőlőültetvénnyel. Vagyis jól mutatott volna. Ugyanis borús volt az ég. Bármelyik pillanatban megeredhetett volna az eső. Ahogy az idősek mondanák „lógott az eső lába”. Gyorsan megreggeliztünk, majd mindenki vödröt és kést (vagy metszőollót) ragadott és elindultunk a szőlőtőkék közé. Azonban hamar vissza kellett fordulnunk. Ugyanis amikor leértünk a legalsó tőkéhez leszakadt az ég. Mindenki szaladt vissza a domb tetejére, amit igazán megnehezített a sár. Még két réteg ruhát és egy esőkabátot húztunk fel. Ja, el ne felejtsem megemlíteni a baseballsapkát se , ami minden lehajolásnál lecsúszott a szememre. A gumicsizmában, a két réteg nadrágban és a több száz pulóver és mellény keverékében, valamint az esőköpenyben vicces látványt nyújthattunk. Jöhetett a második nekifutás. Nehéz volt a sok ruhában mozogni, de a zuhogó eső sem könnyítette meg a dolgunkat. Kétszer is neki kellett állni, mert az első körben a fehéret, a másodikban pedig a piros szőlőt szedtük. Mikor végeztünk, az eső is elállt. A szerencsés formánkat tekintve nem voltam meglepve. Viszont a szüreti ebéd vígasztalt. A híres neves gulyásleves megmelengeti a szíveket és csillapítja az éhes gyomor korgását. A nap végén kicsit unatkoztam, mert ekkor jön az a rész, amit senki sem szeret. Megvárni a maradék szőlő préselését, a kád kimosását, valamint elosztani egymás közt az ennivaló szőlőt. Ez mind nagyon- nagyon unalmas. Az sem könnyítette a helyzetet, hogy a szomszéd cica nem akart velem játszani. Hiába ciccegtem neki, elfutott. Mire a hazamenetelre került sor, már mindenki a kidőlés szélén állt. Én csak a kocsiban vettem észre magamon a fáradtságot. El is bóbiskoltam. Meglepődtem, amikor kinyitottam a szemem és már a kanizsai utcákat jártuk.

 Visszagondolva, remekül éreztem magam. A korai kelés, a szakadó eső és a barátságtalan macska ellenére is. Alig várom már a következő szüretet!

Szólj hozzá!

Papírgyűjtés!

2018.10.10. 09:56 Péterfy

papirgyujtes.jpg

1 komment

Horváth Anna: Sajtból van a Hold

2018.10.08. 20:39 Péterfy

  eger_1.jpgGondolkodtatok már azon, hogy vajon honnan jött a tévhit, hogy a hold sajtból van? Ha igen, akkor most elmesélem.

 Egy öreg egér mondta el nekem, ennek a történetét. Ő is még a nagyapjától hallotta.

 Egyszer nagyon régen volt egy kis házikó a közeli domb tetején. Farmerházaspár élt benne a gyerekeikkel. A házban nemcsak ők laktak. A kamrában vidáman éldegélt egy héttagú egércsalád. A szülők és az öt kisegér. Egyik nap a gazdaasszony bevitt a kamrába egy hatalmas kerek sajtot. A rágcsálók nagyon megörültek, úgy gondolták, hogy majd megeszik másnap reggelire. Ezzel a gondolattal hajtották álomra a fejüket. A legfiatalabb kisegér, viszont magának akarta a sajtot. Fel akarta tenni a legmagasabb polcra, hiszen oda csak ő tudott felmászni. A liszteszsákra rátette a péklapátot és a végére rágurította a sajtot. A másik felére meg ráugrott a szekrény tetejéről, így azt kilőtte a magasba. De az egérke elszámította magát, mert nem a legfelső polcon landolt, hanem kiszáguldott az ablakon. Repült-repült a sajt, majd megállapodott egy felhő sarkában. Rohant a kis rágcsáló a verébhez, de visszautasította őt mondván, hogy nem tud olyan magasra repülni. Szaladt a kisegér tovább a bagolyhoz. Ő sem vállalta a feladatot, hiszen már pirkadt és ő ilyenkor aludni megy. A sas is mogorván elutasította. Azzal indokolta, hogy nem a kakassal kel egy időben. Az egérke szomorúan hazakullogott.

 Ez bizony megtörtént. És honnan tudom, hogy igaz? Az az öreg egér annak a leszármazottja, aki ezt a turpisságot elkövette.

Szólj hozzá!

Bányai Blanka: Bolyhos

2018.10.08. 20:33 Péterfy

blanka_1.jpgEmlékszem, 7 éves voltam, és állandóan az eltűnt cicámon, Labdán járt az eszem. El voltam keseredve, hogy nem jött vissza lassan egy éve, hiszen a húga még korábban ott hagyott minket. Akkor készültem ki teljesen, mikor volt egy álmom, amiben Labda hazatért. Ekkor határozták el a szüleim, hogy kaphatok egy kiscicát. A nyolcadik szülinapomra érkezik haza ajándékként. Vártam és vártam a pici jószágot, közben kétszer is elmentem megnézni a választékot. Volt kettő kisfiú és egy kislány. Ahogy közeledett a július 12, egyre izgatottabb lettem. Szerencsémre végre eljött a várva-várt pillanat. Újra meglátogattuk a kiscicákat. Éppen azt néztem, melyiket szeretném hazavinni, mikor a két félős szőrgombóc mögül előbújt egy harmadik, és bátran felém lépdelt. Kiválasztott. A szüleim kérdezték, hogy "Biztos őt szeretnéd?", meg "Hiszen ő egy kisfiú, biztos megfelel?". Egy macskával alapból nem tudnék ellenkezni, hát még egy kölyökkel, aki bátran elém lépett! Így őt vittük haza, lefürdettük, majd törölközőbe pólyáltuk. Úgy nézett ki mint egy mélyen alvó, szőrös kisbaba. És ahogy a karjaimban tartottam gyönyörködve, már tudtam is a nevét: Bolyhos.

Szólj hozzá!

Nagy Zsombor: Az én balatoni macskám, Winston

2018.10.08. 20:30 Péterfy

    Amikor megtudtam, hogy létezik Állatok Világnapja, örültem neki, hogy nekik is van egy afféle ˝ünnepnapjuk˝. Meg még azért is, mert nagyon szeretem az állatokat, de legfőképpen a macskákat.

   Winston, akiről az alábbiakban írok igazából nem az én macskám, hanem egy kóbormacska a Balatonon, a villánk közelében, csak azért hívom ˝az én macskámnak˝, mert annyira haverkodik velünk, engedi magát még simogatni, cirógatni is. Egyik nyáron még az olimpia megnyitóját is nézte velünk a nappaliban! A Balatonon, a fenyves- alsói nyaralónk környékén van egy pár kóbormacska. Közülük az egyik, egy koromfekete cica úgy odaszokott hozzánk, hogyha mi kimegyünk a villához és ő megjön, estig el se megy. Eleinte Kormi, Kormos volt a neve. Mára már ˝átkereszteltük˝ Winstonnak. A teljes neve Winston Churchill. A nevét én találtam ki, az ötletet egy könyvsorozatból vettem.

   Winston már 3 éve haverkodik velünk. Nyáron, mivel sokkal többet vagyunk kint, mint máskor, nagyon sok időttölt a mi társaságunkban. Mindig adunk neki enni, inni, van saját fotelje is az üveges teraszon. Kanizsára nem hajlandó velünk eljönni, de a Balatonon sokat találkozunk vele. Azokon a napokon, amikor nem vagyunk kint, valószínűleg a szomszédok etetik, de tőlük fél. De leginkább a mamáék etetik, mivel sokat járnak a villához minden évszakban, mert van munka, aztán ő is megjön, és kicsit engedik neki, hogy pihenjen a foteljén, és adnak neki ételt is. Régebben csa ételmaradékokat adtunk neki, de már szoktunk venni bolti macskatápot is. Azóta nem nagyon eszi a miáltalunk összeállított, házi készítésű eledelt, jobban tetszik neki a táp. De ha nincs bolti, jó neki a házi is.  A nyaralónk közelében nem csak Winszti kószál. Van rajta kívül még két cicus. Az egyik egy karamella színű, ezért neveztem el Karamellnek. A másik egy fekete - fehér, őt Álarcosnak becézem, mert a szőre mintázata olyan az arcán, mintha álarca lenne. Ők nem olyanok, mint Winston, mert nem engednek minket a közelükbe. De ha enni szeretnének, mindig elmegyünk az étel közeléből, hogy odajöhessenek.

   Nagyon szeretem Winstont, mivel kóbormacska létére nagyon ragaszkodik hozzánk. Mindig jól esik, hogy boldogan szalad elénk, amikor megérkezünk a villához.  Úgy érzem, hogy az állatoknak nagyon sok emberi tulajdonságuk van, és nekik is szükségük van a szeretetre, törődésre. Kicsit rosszul esik, amikor jön a rossz idő, és csak ritkán láthatjuk őt, de biztos vagyok benne, hogy minden körülmények között feltalálja magát, mert ő egy nagyon talpraesett állat, és egyébként is azt mondják, hogy a macskáknak kilenc élete van! Mindig várom a jó időt, hogy újra vele lehessek sokat.

20180801_194203-collage_2.jpg

Szólj hozzá!

"Mondd, szereted az állatokat?"-negyedikesek írták

2018.10.08. 20:16 Péterfy

12185048_10153264293331267_4881578231427868174_o.jpg

Horváth Zoé: BUKSI

Én nagyon szeretem a kutyákat! Főleg a spánielt, mert nagyon kis aranyos kutyus. Sajnos vannak olyan emberek, akik nem veszik figyelembe a kutyuskákat.

Szerintem a legokosabb kutya a németjuhász. Nekem volt egy, és nagyon eszes volt. Szerette a kerekeket, főleg a talicskáét. Csakhogy eljött a nap, amikor elköltöztünk. Szegényt nem tudtuk elvinni magunkkal a panelba. Elajándékoztuk Buksit egy kedves ismerősünknek. Nagyon hiányoltam Buksit, egy hét múlva elmentem hozzá. Láttam, hogy szépen gondját viselik.

Azóta nyugodt vagyok, hogy Buksi jó helyen van.

Horváth Lara: ÁLLATORVOS SZERETNÉK LENNI

Már nagyon régóta szerettem volna egy kiskutyát.

            Egy nap, amikor hazaértem az iskolából anyukámék azt mondták, hogy elmegyünk mosógépet venni. Amikor odaértünk, megláttam a kiskutyákat, de akkor még nem tudtam, hogy miért vannak ott. Ezután anyukám elmondta, hogy kapok egy kutyust, és sikítoztam örömömben. A kiskutyámnak Jenny lett a neve.

            Mikor még három éves voltam, akkor voltak tengerimalacaim. Úgy hívták őket, hogy Bogyó és Babóca. A testvérem kapott papagájokat. Kitti és Karcsi nagyon aranyosak. Néha kiengedjük őket és olyankor sokat repkednek.       Többször voltam már lovagolni is, remélem lesz egy kis pónim, és még több állatot szeretnék.

Ha felnőtt leszek állatorvos szeretnék lenni, hogy segíthessek a beteg állatokon.

Sárecz Boglárka: A CIRKUSZI VILÁG

Sokat jártunk anyával cirkuszba. Az utóbbi időben rájöttem, hogy az állatokkal nem úgy bánnak, mint ahogy gondoltam. Többször láttam, hallottam csúnya dolgokat.

            Állítólag úgy tanítják őket, hogy az nekik fáj, és fárasztó számukra. Beöltöztetik például a majmokat, ami a nézőknek vicces, ők viszont szenvednek benne. Zavarja őket a mozgásban, ruha nélkül jobban éreznék magukat.

            Nagyobb állatoknak (elefánt, oroszlán, tigris) kicsi és kevés helyük van mozogni. Az igazi lakóhelyükön sokkal tágasabb a tér. A cirkuszban jutalomfalatokkal ösztönzik a feladat végrehajtására az állatokat.

            Sajnálom, hogy be vannak zárva, rengeteg helyre cipelik őket, mégis megnevettetik és szórakoztatják a nézőket. Pedig biztos másra vágynának ezek az aranyos állatok és nem ezt érdemelnék.

           

Halász Bianka: SZERETEM AZ ÁLLATOKAT

            Nekem van kettő kutyám is! Az egyiket úgy hívják, hogy Pici, a másikat úgy, hogy Molli. Nagyon szeretem őket!

            Picit is és Mollit is anyukámék találták. Molli be van tanítva, Pici nem, de én megtanítottam pacsizni. Minden nap játszom velük, és megfésülöm őket a praktikus fésűvel, amibe nem ragad bele a szőrük.

            Ha felnőtt leszek, építek egy kutyamenhelyet és kutyakonzervet meg még sok más ennivalót viszek majd az állatoknak. Később megmentem az elkóborolt kutyákat, macskákat, és ha van gazdájuk, visszaviszem őket. Ha nincs gazdájuk, akkor ingyen odaadom valakinek, vagy megtartom őket.

             Talán szabadon is engedném, mert az állatkertben is sajnálom az állatokat.

Szólj hozzá!

OKTÓBER 4. AZ ÁLLATOK VILÁGNAPJA

2018.10.03. 20:11 Péterfy

allatok-vilagnapja-474-279-83599.jpg

Az állatok világnapját 1931 óta ünnepelik minden esztendőben Szent Ferenc emléknapján, október 4-én.Ez a nap Assisi Szent Ferencnek, az állatok védőszentjének halála napja. A világnapon ma már nem csak a vadon élő, hanem minden állat védelmére felhívják a figyelmet.

Assisi Szent Ferenc (1182-1226), olasz katolikus szerzetes és prédikátor volt, a ferences rend megalapítója.

Gazdag családba született, ő mégis eldöntötte, hogy szegénységben éli le az életét, és a krisztusi útmutatás szerinti életről fog prédikálni az embereknek.

A legtöbb róla szóló történetből kiderül, hogy nem csak az emberekért végzett áldásos misszionárius munkát, hanem az állatokat és a természetet is nagyon szerette. Több legendás történet szól arról, hogy még az állatoknak is prédikált.

Egy napon, mikor társaival úton volt, megálltak az út menti fák mellett, amelyeken rengeteg madár ücsörgött. Ferenc azt mondta társainak, hogy várják meg, míg ő odamegy testvéreihez prédikálni. Mikor odament hozzájuk, a madarak körülvették őt, mindegyik figyelte a hangját, és egyik sem repült el.

 Egy másik legenda Gubbio városához kötődik, ahol Szent Ferenc élt egy ideig. A városkát egy kegyetlen és vérszomjas farkas tartotta rettegésben. Szent Ferenc, hogy megmentse a város lakóit, felment a hegyre, hogy megkeresse a farkast.  Mikor megtalálta, keresztet vetett, és ráparancsolt az állatra, hogy menjen vele, és ne bántson senkit.

A farkas összezárta az állkapcsát, és lefeküdt Szent Ferenc lábai elé.

Ferenc azt mondta neki, hogy sok kárt okozott az embereknek, ezért azok elátkozták őt, de hozzátette, hogy azt szeretné, ha békében élne az emberekkel.Elment a városba a farkassal, ahol mindenki megdöbbenve vette körül őket. A farkas csak az éhség miatt volt vérszomjas, ezért Gubbio lakói ezután rendszeresen etették, így már nem támadott meg soha többé sem állatot, sem embert.

1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté nyilvánította. Ő lett kikiáltva a természet, a környezetvédők és az állatok pártfogójának is, akiket az ő napján, október 4-én ünneplünk.

Szólj hozzá!

Nagy Zsombor: A postás cserebogár

2018.10.01. 18:40 Péterfy

 csere.jpgEgyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu az erdő mélyén, melyet bogarak laktak. A kis falutól nem messze volt egy kicsit nagyobb település. Sok levelet kellett kézbesíteni a két falu között a postának, de bogárhiányban szenvedtek.

Egy szép napon, a Falevél utcában élő cserebogár kapott egy levelet. Egy szórólap volt benne. A posta hirdetése volt rajta, hogy bogarakat vesznek fel kézbesítő munkakörbe. A kis cserebogárnak nagyon tetszett az ajánlat, ezért következő nap már munkába is állt. A tesztfeladata az volt, hogy egy levelet kellett elvinnie a szomszéd faluba kerékpárral. Útközben feltérképezte a terepet, merre fog ő járni minden nap. Szép, fákkal teli erdő, néhol kisebb-nagyobb tisztások, tetszett neki a környezet. Negyed óra múlva máris a másik falu kapuja előtt találta magát. Megnézte a címet, melyre a levelet kellett vinnie: Tölgy utca 16. A levelet berakta a postaládába, majd útnak indult vissza a falujába. Hazafelé egy félelmetes barlangra lett figyelmes. De nem törődött vele nagyon. A postán megdicsérték, sikeresen teljesítette a tesztfeladatot. Másnap már rendes munkakörben dolgozott. Szintén a szomszéd faluba kellett mennie egy levéllel. Út közben odaért a barlanghoz, amiből egy róka ugrott elő. A biciklijét elvette, aminek a kosarában volt a levél. Azt mondta neki, hogy ha nem teljesít három próbát, nem adja vissza a biciklit. Hogyha azt a levelet nem viszi el a megadott címre időben, kirúgják a postáról, és kereshet más állást. Ezt a cserebogár nem szerette volna, ezért megkérdezte mi a három próba. Ezek voltak a próbák: 1. Hozzon neki vizet a közeli kútból, 2. Hozzon neki gyantát a nagy fenyőfából, 3. Szedjen neki kamillát a tisztásról. A róka adott neki egy listát a próbákról, majd útjára indult a cserebogár. A kútból hozott vizet, szedett kamillát a tisztásról, de viszont a nagy fenyőfát már nem találta. Este hat óra volt már, de még mindig nem akadt rá. Félve visszament a barlanghoz. Odaadta a szerzeményeket, elmesélte a történteket. Amikor meghallotta a róka a gyantahiányt, nagyon mérges lett. Azt mondta neki, hogy kap egy újabb esélyt, hogy holnap térjen vissza, és próbálkozzon újra. A cserebogár nyugtalanul aludt, és bűntudata volt, hogy nem tudta időn belül eljuttatni a levelet a címzettnek. Másnapra kipihente magát, könnyen megtalálta a fenyőfát, melyből hozott gyantát. A róka visszaadta a biciklit, és látva az igyekezetét, megígérte, hogy soha többet nem fogja bántani. A cserebogár lélekszakadva tekert a szomszéd faluba a levéllel. Odaért, és elmesélte, hogy mi történt vele. A történtek hallatán a címzett megbocsátott a késésért. Visszatért a falujába, jelentette a postán, hogy eljuttatta a levelet a kijelölt címre, elmesélte a történteket is.

A cserebogár nagyon jó munkahelyre lelt a postán, és még egy jóbarátot is szerzett, akivel minden nap találkozhatott munka közben. A róka mindig kedvesen köszöntötte, nem ellenségeskedett vele soha. És még máig is élnek, ha meg nem haltak.

Szólj hozzá!

Bányai Blanka:Éjszakai Rózsa

2018.10.01. 12:55 Péterfy

Hallottál már az Éjszakai Rózsáról? Tényleg nem? Pedig szerintem ez a legcsodálatosabb jelenség, amit az életedben láthatsz! Minden harmadik év harmadik hónapjának harmadik napján megjelenik valakinél egy tündérlány, és teljesíti egy olyan kívánságát, amiért mindig is sírva könyörgött. Ez nem csak egy játék, vagy bármi létező dolog lehet. Hallottam arról is, hogy valakinek meghalt az édesanyja, sírt is miatta sokat, de egy éjszaka meglátogatta az Éjszakai Rózsa. Másnap megtalálta élete szerelmét, aki nagyon hasonlított az anyukájára kívül-belül. Azóta is boldog házasok, gondolom. De ki is ez a tündér? Csak egy kislány volt, akit Kamillának hívtak, és minden felnőtt, gyerek egyaránt szerette. De ahogy gyerekből kamasszá vált, valami megváltozott. Egyre ritkábban mosolygott, szemei körül karikák jelentek meg. Az új barátai a háta mögött kibeszélték. Iskola vége felé egyre idegesebb, ingerültebb lett. Így Kamilla egyre szomorúbb lett, de még a közeli ismerősei, rokonai sem segítették felvidítani mondván, ez csak a kamaszkor velejárója! Szegény lányt egy nap az iskolában megtréfálták azzal, hogy kidobják a az ablakon a nagymamájától kapott nyakláncát, mire ő kikapta osztálytársa kezéből a fontos ékszert, és elszökött. Soha többé nem látta senki. Eltelt három év, még mindig nem került elő. Legjobb barátja, aki soha nem mondott róla rosszat másoknak és megőrizte a titkait, már mindennap komor volt. Egy március 3-i estén épp nyugovóra tért. Mint mindig, most is könnyek között aludt el. Álmában megjelent egy tündér. Ekkor eszmélt rá: Ez nem is akárki… Hanem Kamilla! Volt barátja csak mosolygott rá, majd odaadott neki egy különös rózsát. Fekete szirmaiban kis, sárga pöttyök világítottak. Mintha a rózsa maga a csillagos ég lenne. Mikor Kamilla barátnője kezébe adta a rózsát, rögtön vége is lett az álomnak. A barát ettől kezdve sok barátot szerzett, szerencsés volt, és senki sem akart ártani neki. Boldogan mesélt különös álmáról mindenkinek, majd egyre több és több ember álmodta ugyanezt, majd lett jobb az életük. Ez az Éjszakai Rózsa története.

tun.jpg

Szólj hozzá!

Horváth Anna: A tanyán történt

2018.10.01. 12:49 Péterfy

 Sokat változott a világ. Régen egy gazdának csak olyan problémái voltak, mint az etetés, az új állatok vásárlása, a régiek feldolgozása vagy eladása. Most meg! Ilyen papír, olyan könyv. Ilyen orvosi ellátás, olyan oltások. Az ember elveszik a rengetek adatlapok és naplók között.

 Nyaralásom végén a szomszéd bácsi mesélte, hogy nála is jártak ellenőrök. Nevetéssel küszködve hallgattam meg:

Reggel a tanya kapuja elé begördült egy menő-manó autó. Két gyönyörű kosztümös hölgy szállt ki belőle. De mindjárt meg is torpantak a két hatalmas pulikutyát látván. Ekkor kijött a gazda és köszöntötte a két irodistát, majd visszahívta a kutyákat. A hatalmas állatok élvezettel szimatolták a parfümillatot. A két nő ódzkodva lépett be a magas sarkújával a sáros udvarra. El is merültek kicsit a ragacsos földben. Mindjárt a lényegre tértek:

- Nos, lássuk az állatokat. Kezdjük a sertésekkel – jelentette ki szakszóval az egyikük – hol is vannak?

- Lent a völgyben, de nem hinném, hogy el tudnának odáig jönni gumicsizma nélkül.

A hölgyek egymásra néztek és rögtön elárulta a pillantásuk, hogy ők is kizárt dolognak tartják. Inkább kérdezgettek róluk, például milyen gyakran látja őket állatorvos, esznek-e rendesen stb.

- Most a kecskék következnek. Ők is nagyon messze vannak? – kérdezte félve az irodista.

- Egyáltalán nem. Csak pár métert kell sétálni a rétig.

Ez a pár méter a nőknek több kínkeserves kilométernek tűnt. A gazda mosolyogva figyelte a bukdácsolásukat és küszködésüket az agyagos talajjal szemben.

- Megjöttünk – jelentette ki a gazda a két hölgy örömére.

- Látom, vannak gidák is. Van róluk etetési napló? Tudja, amiben le kell írni, hogy mikor esznek, és mennyi előtte és utána a súlyuk.

Jóska bácsi felhúzta a szemöldökét.

- Mind a harmincról?

- Igen – válaszolta az egyikük.

- Asszonyom, ha ott áll mellettük születésüktől fogva, figyeli, hogy mikor mennyit esznek, és mindegyiket rá tudja bírni a mérlegre egy nap többször is, akkor lesz etetési napló.

Végiggondolta mindkét ellenőr az elhangzottakat és bizony belátták, hogy a farmernek igaza van.

- Vannak még másmilyen állatok is? – érdeklődtek.

- Van egy szamár, amit le akartunk vágni, de az unokák nem engedték.

- Akkor nézzük meg azt is.

Visszamentek a rétről (vagyis inkább topogtak) az istállóba.

- Van ennek a szamárnak ló könyve? – kérdezték.

Jóska bácsi szeme kistányér nagyságú lett.

- Asszonyom, döntse el, hogy ez most ló vagy szamár. Mert szamár könyv nem létezik.

Be kellett látniuk a hölgyeknek, hogy a gazdának ismét igaza van. Végeztek az ellenőrzéssel és elsántikáltak a kocsiig.

 Így történt az eset, hogy még a szamárnak is lett ló könyve.

man.jpg

 

Igaz történet alapján készült.

Szólj hozzá!