Ma 17 órakor tanévnyitó ünnepély lesz. Gyülekező az osztálytermekben!

OLVASSATOK MINDEN NAP!

Kipling: Riki-tiki-tévi

Teddy, az angol kisfiú boldogan él Indiában, és nem sejti, milyen veszedelem leselkedik rá és a családjára: a hatalmas ház kertjében, a bokrok árnyékában mérges kígyók rejtőznek, és az életükre törnek. Csak egyvalaki tudja megállítani a felbőszült kobrákat: Riki-tiki, a mongúzkölyök. Riki csupán akkora, mint egy macska, és egyáltalán nem tűnik túl harciasnak. Teddy azonban hamarosan a saját szemével látja, a kis mongúz igazi hős, aki szembeszáll a gyilkos kobrákkal, és olyan tettet visz végbe, amely egy felnőtt mongúznak is dicsőségére válna.

Vázsonyi Endre: Rémusz bácsi meséi

Nem minden nap esik meg, hogy egy Nyúl a főszereplője egy regénynek, aki bátor, furfangos, lóvá teszi a Rókát, álruhát öltve jól megrémíti a Farkast és a Héját is megtáncoltatja. Olyan jó barát, aki mindig, tűzön-vízen keresztül segít bajba jutott társain. A furfangos, okos Nyúlról szóló vidám, rövid történeteket egy öreg néger, Rémusz bácsi meséli esténként kis barátjának, az amerikai Kisfiúnak.

Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás

Az ikertestvérek mindig nagyon hasonlítanak egymásra. Ezt mindenki tudja, aki látott már ikertestvéreket. A dakszlikutyák is nagyon hasonlítanak egymásra. Ezt is tudja mindenki, aki látott már dakszlikutyákat. És a dakszliikrek? A dakszliikrek annyira hasonlítnak egymásra, hogy elég, ha csak egy dakszlit képzeltek el, mert a másik úgyis pontosan ugyanolyan. Könyvünk főszereplői pedig éppen dakszliikrek, akik boldogan élnek Borbála néni és Bertalan bácsi levendulaszagú kertjében. Vidám kalandjaikkal nemcsak szerető gazdáikat örvendeztetik meg, hanem a történetüket hallgató, rajzokat nézegető olvasókat is.

Lázár Ervin: A kisfiú és az oroszlánok

Ott, ahol az Orgona utca a Levendula utcába torkollik, áll egy ház, magas kőkerítéssel, nagy kerttel és a kertben egy régi-régi pajtával. A kőkerítéses házban a kisfiú lakik az édesapjával, a régi-régi pajtában pedig a kisfiú oroszlánja, akit Bruckner Szigfridnek hívnak. Szokatlan név egy oroszlánnak – de hát maga az oroszlán sem mindennapi oroszlán. De mennyire nem az! Sokan – így például a kisfiú édesapja – még azt sem hiszi el, hogy az öreg oroszlán ott él a régi pajtában, s arra gyanakodnak, hogy Bruckner Szigfridet meg a többi oroszlánt, sőt talán az egész különös történetet csak a kisfiú találta ki, hogy legyen mivel játszania.

Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

Östör király csakis ahhoz adja a lányát, akit Árnika szívből szeret, és ez nem más, mint Dzsoni, a világ legszabadabb embere. A hagyományos mesékből érkező lovagok azonban hiába vívnának meg életre-halálra Árnika kegyeiért. Ebben a történetben semmi esélyük sem lenne, mert Lázár Ervin meséiben minden egy kicsit másképp történik, mint ahogy szokott. Még a Százarcú Boszorka is képes jót cselekedni, de csak ha nagyon muszáj.

Lázár Ervin: A hétfejű tündér

Ki tünteti el a lázrózsákat Juli arcáról? Milyen lesz az időjárás, ha két Reggel összeverekszik a Tejúton? Melyik a legrátermettebb szurkos kezű királyfi? És hány feje van valójában Csodaország Tündérének? Lázár Ervin legnépszerűbb mesegyűjteményéből mindezt megtudod!

Tisztelt Szülők!

Családi napot szervezünk 2014. június 6-án a Csónakázó-tónál. 8 órakor gyalog indulunk az iskolától, kb.15.30-kor érkezünk vissza autóbusszal. „Nagyanyáink nyomában” címmel ügyességi verseny, bemutatók, kiállítás, pünkösdi király és fia- választás (apa-fia), közös ebéd a szülőkkel, táncház lesz a program. Régi mesterségek szerszámait gyűjtjük a kiállításunkhoz, kérjük, hogy a tárgyakat az osztályokban adják le! Nagyanyáink süteménye címmel versenyt hirdetünk, ahol régi, elfelejtett sütikkel nevezhetnek a résztvevők.

Szeretettel várjuk rendezvényünkön!

Hátralévő tanítási napok száma: 15!

A tanévzáró ünnepély időpontja:

2014.06.13. 18 óra

Iza néni, köszönjük!

Vakáció!

Ó!

Ió!

Ció!

Áció!

Káció!

Akáció!

Vakáció!

Kedvenc évszakom a nyár,

oly sok a móka kacagás.

Hasunkat a napon süttetjük,

lábunkat a fehér homokba süllyesztjük.

Napozás közben kuncogunk,

eper fagylaltot nyalogatunk.

A vízparton sokat játszunk,

nagy melegben sosem fázunk.

Kint a réten labdázunk,

önfeledten futkározunk.

Sárkányt röptetünk a szélben,

vagy kirándulunk az erdőben.

Jöhet akár nyári zápor,

eshet nagy zuhé,

még ha el is ver a jég,

nekünk a nyárból sosem elég!

Ha az év 365 napja

Vakáció volna,

az lenne csak az

Igazi móka!

Bizsuka és Mogyoró barátsága

Hideg téli nap volt, amikor megszülettem. Három fiú mellett egyedüli lányként. Fekete, apró gombolyag voltam, kis gombszemekkel. A szüleimmel egy garázsban lak­tunk, jól kibélelt, meleg kosárban. Teltek a napok, szépen növekedtünk. Egy nap a gazdink ölbe vett és bevitt a nagy lakásba. Bent már vártak ránk idegen kétlábúak. Úgy féltem, hogy szégyen, de bepisiltem. A kicsi, copfos kislány egyből szimpatikus volt nekem. Odatotyogtam hozzá. Az ölébe vett és én azon nyomban biztonságban éreztem magam. Ajándékot is hoztak nekem, egy puha, meleg takarót. Egy ideig ta­nácskoztak a fejem felett, aztán elindultak velem egy zörgő járgánnyal.

Félelmet és kíváncsiságot is éreztem. Vajon hová visznek? Mi történik velem? Próbáltam titkolni, de mindenem reszketett. Akkor nyugodtam meg egy kicsit, amikor megérkeztünk egy barátságos helyre. Ez lett aztán az új otthonom. Ahogy a kis copfos letett az öléből, egy furcsa szőrmók érdeklődve közelített felém. Olyan, mint én! De mégsem! Ez vékony hangon nyivákol! A kis copfos Mogyorónak szólította, s mint ki­derült, a macskák nemzetségéhez tartozik. Engem is elnevezett: a megtisztelő Bizsuka nevet kaptam. Eldöntöttem, gazdimnak a Copfos nevet adom. Mogyoróval eleinte csak méregettük egymást. Sokat civakodtunk, legtöbbször egy színes, gurulós játékon - azt hiszem labda a neve - vesztünk össze. Aztán egyre jobban összebarátkoztunk. Néha még a kosaramat is megosztottam vele. A lakás nem volt biztonságban tőlünk. A kergetőzések, játékok alkalmával előfordult, hogy eltört a váza, megrongálódott az asztalterítő. Néhány kerti növény is tovább élhetett volna, ha mi nem vagyunk. Gyak­ran vittek bennünket kutyakozmetikába vagy éppen sétálni.

Egy napon szokásos délutáni sétánk alkalmával haragos, hangos és kötekedő ku­tyatárssal találkoztunk össze. Ő nem rajonghatott a macskákért, mert azon nyomban támadni kezdett. Szegény Mogyi! Futásnak eredt, és úgy eltűnt a szemünk elől, hogy még este sem került elő. Hiába szólítgatta kis gazdink, hiába hívogattam vonyítva! Barátom nélkül tértünk haza. Aggodalommal volt tele Copfos emberszíve és az én kutyaszívem is. Lassan jött álom a szemünkre, álmomban éppen Mogyoróval kerge­tőztem, amikor kaparászásra ébredtem. Tudtam, éreztem, hogy csak ő lehet az! Nyugtalanul ébresztettem fel Copfost. Ott állt az ajtóban az én kedves macskabará­tom! Csapzott volt és éhes, a lábán kisebb seb éktelenkedett. Copfos nyomban meleg tejjel kínálta, én pedig puha, bélelt kosárkámat engedtem át barátkámnak. Hálásan megnyalogatta az orromat, és éreztük, hogy milyen könnyen elveszíthetjük egymást. Copfos és cicus lett a legjobb barátom. Aludni is velük szeretek a legjobban!

Olykor szépet álmodunk. A múlt éjszaka is érdekes álombeli kalandunk volt Mogyoróval. De azt majd legközelebb mesélem el.