Péterfyrkák

   Idén pünkösd ünnepe június 8-ára és 9-ére esett. Ez a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, a húsvéti ünnepkör lezárása, az azt követő 50. nap. Ilyenkor ünnepeljük az egyház születését és a szentlélek eljövetelét.

   Középpontjában az a Bibliában leírt jelenet áll, amikor a Jézus halála után összegyűlt tanítványokra lángnyelvek képében leszáll a Szentlélek. Az apostolok ekkor különféle nyelveken kezdtek el prédikálni a jeruzsálemi népnek. Szent Péter is kiállt a nép elé és beszédének hatására háromezren tértek meg egyetlen nap alatt. Az ünnephez rengeteg szimbólum és népszokás kapcsolódik, mint a zarándokvonat a Csíksomlyói Pünkösdi Búcsúra. A Csíksomlyó Expressz a Dunántúlról, a Székely Gyors Budapestről indul, a fővárosban össze kapcsolódva már együtt zakatolnak Erdélybe. A magyar, az Árpád-házi és a székely lobogók százaival feldíszített vonatot Aradon és Sepsiszentgyörgyön várja a helybéli magyarok sokasága.
   A pünkösd utáni vasárnap a Szentháromság ünnepe, melynek kultusza a barokk korból ered.

   A nemzeti összetartozás napja az 1920-as trianoni békediktátum aláírásának évfordulójára emlékeztet.

   2010-ben az országgyűlés a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Az első világháború után a nyertes nagyhatalmak a párizsi Trianon kastélyban megtervezték Magyarország feldarabolását. Emiatt Magyarország 2/3-át elcsatolták tőlünk: Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék, Horvátország. Három és fél millió magyar ember rekedt határainkon kívül. A történelmi Magyarország 282 ezer km2 területéből 93 ezer km2-re, a 18,2 millió főnyi lakosság 7,6 millió főre csökkent. Magyarország elvesztette vasércbányáit és szénbányáit. Azonban Sopronban és környékén népszavazást tartottak, és a lakosság többsége országhatárainkon belül kívánt maradni. Így kapta meg Sopron a leghűségesebb város címet. 

   A mai napon iskolánkban is megemlékeztünk a napról, az ötödikes évfolyam diákjai adtak elő színvonalas műsort. A műsor után pedig mi, a hetedik évfolyamosok számoltunk be Határtalanul kirándulásunkról a Felvidéken. Részletesen elmeséltük a felső tagozatosoknak, hogy milyen gyönyörű helyeken jártunk és milyen élményekben volt részünk. Köszönjük tanárainknak, hogy elvittek minket!

   Május 30-án, pénteken került megrendezésre iskolánkban a gyermeknapi programok, melyek idén is nagyon változatosak voltak.
  Reggel az első három óra volt megtartva, majd a megnyitó után kezdetét vették a programok. Az első a megyünk-maradunk foci volt a hetedik és nyolcadik osztályosok számára, amit a hetedikesek nyertek meg. Ezt követte a kosárlabda, ahol viszont a nyolcadikosok arattak győzelmet. Idén az alsó tagozatosoknak a Hupikék Törpikék volt a központi téma, törpöknek öltöztek, illetve az aulát is ebben a témában díszítették. Ezen kívül volt még arcfestés, kézműveskedés, kötélhúzás, óriás buborék show és végül a felsősök divatbemutatója. A divatbemutatós felvonulás lényege az volt, hogy minden osztálynak a saját, előre kisorsolt színében kellett megjelenie. Ez lehetett öltözék, kiegészítő. Többen esernyővel, táskával, körömlakkal, arcfestéssel vagy éppen lufival egészítették ki megjelenésüket. A mi osztályunk a piros színt kapta. Egyik osztálytársunk piros autóversenyzős felszerelésben jelent meg. A fehérek között láttunk szellemet, strandköntösös úszót és matrózblúzos diáklányokat is, ami szintén nagyon ötletes volt. A program az izgalmas tombolahúzással zárult. 
   Ezúton is szeretném megköszönni a diákönkormányzatnak, hogy idén is megvalósulhatott ez a program. Már csak három hét van vissza tanév végéig, mindenkinek kitartást kívánok! Húzzatok bele még kicsit a tanulásba, hiszen nemsokára itt a nyári szünet!

   A Határtalanul program keretein belül lehetőségünk nyílt a 7. évfolyammal egy ötnapos kiránduláson részt venni határainkon túl, magyarlakta településeket bejárni. Az úti célunk északra, Felvidékre vezetett, melyet sok tervezgetés, izgalom előzött meg.
   Május 12-én, kora reggel indultunk az iskola mögötti kavicsos parkolóból. Első állomásunk a Bolgáromi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola volt, ahol tartottunk egy rövid bemutatót városunkról, és az ott tanuló diákokat is megismerhettük. Ellátogattunk a Füleki várba, itt megtekintettünk egy kiállítást és természetesen magát a várat is. Sétáltunk a Betléri Andrássy-kastély parkjában, majd Rozsnyó főterén is. Itt volt II. Rákóczi Ferenc egyik kedvenc tartózkodási helye és fejedelmi rezidenciája. Végül elfoglaltuk a szállásunkat Várhosszúréten. Második nap Tőketeberesre mentünk. Itt található az Andrássy család egykori kastélya. Itt megtekintettük a Honismereti Múzeumot és a kastélyparkban az Andrássy család mauzóleumát is. A következő megállónk a Szalánci vár volt. Itt egy kis gyaloglás következett, ugyanis a vár 170 méter magasan található. Ezután Kassára utaztunk. Itt láthattuk többek között a Szentháromság-templomot, az Állami Színházat, a zenélő szökőkutat, az Andrássy-palotát és a kassai dómot: a Szent Erzsébet-székesegyházat is. A dómban megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc szarkofágját. Vacsora után a helyi focipályára mentünk, ahol Vanyo Gabriella íjászbemutatót tartott nekünk. A foglalkozáson mi is kipróbálhattuk ügyességünket. Szerdán a Szádelői-fennsíkon túráztunk. Útvonalunk először a két hegy közti szurdokon vezetett végig, visszafelé pedig a fennsíkon keresztül jöttünk. Összesen hét kilométeres volt a túra, de mégis nagyon élveztük. Nap végén a Beretkei Táj- és Vendégházba mentünk, ahol egy érdekes kiállítást tekintettünk meg. Este a dernői néptáncosok tartottak táncoktatást. Csütörtökön elutaztunk a Dobsinai-jégbarlangba, majd Késmárkra, ahol az evangélikus templomban megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc nevelőapjának, Thököly Imrének a szarkofágját. A nap végén Lőcsére vezetett utunk, ahol a régi városháza épületét tekintettük meg. Pénteken Selmecbányára mentünk a bányamúzeumba. Mielőtt hazaindultunk volna, még tettünk egy kellemes sétát a város főterén.
   Nagyon jól éreztük magunkat, a két osztály szoros közösséggé kovácsolódott össze az öt nap alatt. Ezúton is szeretnék a magam és diáktársaim nevében megköszönni az osztályfőnököknek és a kísérőtanároknak, hogy elvittek minket és vigyáztak ránk. Felejthetetlen élmény, örök emlék marad számunkra. A hatodikos évfolyamnak pedig azt üzenjük, hogy ki ne hagyják ezt a csodálatos lehetőséget a következő tanévben!

   Május 20-án méhek világnapját ünnepeljük. Az ENSZ 2017 decemberében jelölte ki ezt a napot szlovén kezdeményezésre.

   A méheknek nem csak az a feladata, hogy mézet készítsenek, hanem létfontosságú rovarok is. Ha nem léteznének, az emberiség kihalna. A méhnek fontos szerepe van a természetben, mint megporzó, és az emberek számára értéket terméet, a mézet termeli. A méh szó a Apis mellifera nevű fajra vonatkozó lehet, ami a köznyelvben méh néven ismert. A méhészeten belül a mézet, virágport, propoliszt, méhviaszt, méhpempőt, méhmérget és tenyészállatokat is termelnek a méhészek. Háziasítása 6000 évvel ezelőtt kezdődött, és a selyemlepke mellett az egyetlen korán háziasított rovarfaj.

   Ezúton szeretném felhívni a figyelmet Földünk és környezetünk megóvására. Vigyázz a méhecskére, mert ugyanolyan élőlény, mint te vagy! Ez a nap számomra azért is különleges, mert ezen a napon ünneplem a születésnapomat.

   A Kanizsa Arénában a Pannon Várszínház előadta a több mint 250. előadását, A Pál utcai fiúk című darabot. A könyvet rengeteg nyelvre lefordították, és más országokban is kötelező, illetve ajánlott olvasmány. A műből film és színházi darab is készült.

   A Vígszínház után a Pannon Várszínház kapta meg először a jogot, hogy színpadra vigye a művet a vidéki színházak között. A musical dalai között felcsendült például az Éljen a grund!, a Pál utcai fiúk indulója is, melyet Dés László és Geszti Péter szerzett. A színház világa teljesen elvarázsolt. Még a húsz perces szünetben sem mentem le a nézőtérről, hanem néztem, hogyan építik fel a következő jelenet díszletét. A színház nem csak ezzel a darabbal, hanem a Padlás és a Dzsungel könyve című művekkel is nagy sikerrel lép fel. 

   A nézőtéren elsöprő sikert aratott az előadás. Mindenkinek ajánlom, hogy járjon minél többet színházba!

   Rólam tudni kell, hogy nagyon szeretek mostanában elmélyülni a könyvek világában. Nemrég olvastam el a Harry Potter-sorozat első részét, és azóta rajongok ezekért a könyvekért, illetve filmes változatukért. Ezt a folytatásos történetet J. K. Rowling írta, aki egy varázslónak tanuló fiú, a kis Harry Potter élettörténetét meséli el. Harry a Roxfort Boszorkány-és Varázslóképző Szakiskola diákjaként tanul.

   A fiú szülei egy erős, sötét varázsló keze által lelik halálukat, így a csecsemő Harry nagynénjéhez és annak családjához kerül. Az első kötet eseményei azt mesélik el, hogy a kis Harry hogyan tudja meg, hogy varázserővel bír, illetve a varázslóiskola első évét mutatja be. Természetesen az első tanév sem mentes kalandoktól és izgalmaktól. Legjobban akkor kezdett érdekelni a történet, amikor a bölcsek köve után nyomozott főhősünk két legjobb barátjával, Ronnal és Hermioneval. 

   Szívből ajánlom mindenkinek a köteteket, aki még nem kedvelte meg az olvasást, mert ezek a történetek biztosan meghozzák a kedvét. Illetve, aki érdeklődik a varázslóvilág és a fantasy történetek iránt. Alig várom a folytatást!

   Erich Kastner „A két Lotti” című regénye egy izgalmas és tanulságos történet két ikerlányról, akik véletlenül találkoznak egy nyári táborban.
   Lotte Frankfurtból és Luise Münchenből érkezik, és első látásra meglepődnek azon, hogy mennyire hasonlítanak egymásra. Hamarosan rájönnek, hogy valójában testvérek, akiket szüleik kiskorukban elválasztottak egymástól. A történet egyik fő témája a család fontossága és az összetartozás. Lotte és Lousie elhatározták, hogy helyet cserélnek, hogy megismerhessék a másik szülőt. Azt gondolták, hogy így újra közelebb hozzák egymáshoz az elvált szülőket. A csere során sok izgalmas és vicces helyzetbe keverednek, de közben nagyon sokat tanulnak egymás életéről és saját magukról is. A két Lotti nem csak szórakoztató, hanem fontos üzenetet is közvetít a szeretetről, a családról és az összetartozásról.
   Ajánlom mindenkinek, aki szereti a kalandos és szívhez szóló történeteket.