Péterfyrkák

   Az őszi szünetem idén is nagyon jól telt, sok időt töltöttem a családommal.
   Csütörtökön anyával és a kutyusommal Palinban sok csokit és cukorkát gyűjtöttem, nagyon jó este volt. Pénteken egyik barátnőmnél voltam, ahol sokat nevettünk, trambulinoztunk és játszottunk. A szombatot egyik osztálytársamnál töltöttem, ahol nem csak én voltam, és nagyon jó volt. Rengeteg program volt: bowlingoztunk wc papírokkal, játszottunk, nevettünk és nagyon jól éreztük magunkat. Finom volt a pizza is, amit elfogyasztottunk. Vasárnap a csurgói uszodában voltam, ahol szintén nagyon jól éreztem magam. Amikor hazaértem, nagyon elfáradtam. Másnap pedig elkezdődött az iskola.
   Összességében nagyon szuper volt ez a szünet. Remélem, hogy mindenkinek jól telt a pihenés, sokat találkozott a barátokkal és a rokonokkal. Mindenkinek kellemes iskolakezdést, jó tanulást kívánok!

   Minden évben november 11-én ünnepeljük a Márton-napot, Szent Márton napját. A IV. században élt pannóniai, savariai születésű tours-i püspök a katonák, a koldusok és számos mesterség védőszentje, valamint a Frank Birodalom, Magyarország, a kismartoni püspökség, több német város és a Pannonhalmi Főapátság patrónusa.

   Az ünnephez számos népszokás és hagyomány kapcsolódik. Szent Mártont a hagyomány szerint már a honfoglalás előtti időkben is tisztelték hazánkban, aki a legendák szerint álmában sietett Szent István segítségére. A pannonhalmi bencés apátság is Márton tiszteletére épült, mert egy hagyomány szerint a szent itt született. A legújabb kutatások szerint azonban Szent Mártonnak Szombathely volt a szülővárosa. Hazánkban a leginkább élő hagyomány talán a Márton-napi libasült. Ahogy a mondás is tartja, aki Márton-napján libát nem eszik, egész évben éhezik. Erre a régi hagyományra sok vendéglátóhely épít ma is.

   Iskolánkban „Mártonnapi libaságok” címmel pályázatot indított a Diákönkormányzat, melynek lényege, hogy kézműves technikával készült alkotást vagy prezentációt kellett készíteni. 

   A Bogi és Buksi kalandjai című alkotás Borsa Brown első mesekönyve. Az írónő neve jól ismert a magyar olvasók körében. Rengeteg felnőtteknek szóló könyvet, könyvsorozatot írt. Két gyermek édesanyjaként legutóbb egy kicsiknek való kötettel állt elő. Ez a mese egy vidám és tanulságos, szívet melengető történet. 

   A történet egy falusi lányról, Szabadi Boglárkáról szól, aki ezen a napon lett első osztályos. A kutyusa, Buksi meglátta a lehetőséget a szökésre, amikor Bogi nyitva hagyta a kaput. A könyv olvasása során megtudjuk, hogy mi jár a lány, valamint Buksi fejében. A számos kaland után a történet végén a kutyus visszakerül a családhoz és minden újra a régi. A könyv tele van vidám képekkel, illusztrációkkal. 

   Ez a történet tanulságos, és nekem is megtanított valamit. Nagyon élveztem az olvasását. Hétéves kortól ajánlom, azoknak, akik tudnak már olvasni. Illetve, a kisebbeknek is, nekik a szüleik fel tudják olvasni. Bogiék kalandjai folytatódnak további kötetekben.

   Az őszi szünet előtti héten, október 24-én a Szülői Munkaközösség szervezésével megrendezésre került az immár hagyománnyá vált Halloween-buli. 

   Az egyik barátnőmmel töltöttem az egész délutánt. Az egyik játéknak, amivel játszottam, az volt a lényege, hogy volt három szín: a piros, a fehér és a zöld - előttünk is megvolt az a három szín és egy doboz mögött is. Ki kellett találni, hogy melyik szín hol van, és ha eltaláltuk, akkor nyertünk. Persze többször is próbálkozhattunk. Volt egy másik játék is, aminek az volt a lényege, hogy le volt takarva egy kisebb konyharuhával egy doboz, és ki kellett találnunk, hogy mi van benne. Ez volt az úgynevezett "undidoboz". Az utolsó játék során egy pingponglabdával bele kellett találni egy muffin formába. Volt sütivásár is, ahol a szülők által készített édességeket lehetett megvásárolni. Sok diáktársam jelmezzel, sminkkel készült Halloween stílusban.

   Ezúton szeretném megköszönni a Szülői Munkaközösségnek a szervezést. Nagyon jól éreztem magam a bulin. Bízom benne, hogy jövőre is megrendezésre kerül, illetve, azok a diáktársaim, akik nem vettek részt idén, jövőre eljönnek!

  Mindenszentek ünnepét november elsején, míg halottak napján november másodikán tartjuk.  

 Mindenszentek ünnepén a családommal ki szoktunk este menni a nagykanizsai temetőbe, a nagypapám sírjához. A dédimamámhoz és a másik nagypapámhoz a becsehelyi temetőbe látogatunk. Mindenkihez viszünk virágot, és mécsest is gyújtunk. Anyukám néha el is sírja magát. Ilyenkor nem csak rokonainkról, hanem az elhunyt háziállatainkról is emlékezünk. Mi is mind a három elhunyt kutyánknak a sírhelyére virágot viszünk. A mindenszentek ünnepe a Római Katolikus Egyház saját ünnepe, ami a történelem folyamán összekapcsolódott az ősszel tartott ősi kelta Samhain pogány ünneppel is. November másdikán tartjuk a halottak napját. Ezen a napon a Katolikus Egyház ünnepélyesen minden elhunytról, de különösen a tisztulás állapotában levő szenvedő lelkekről emlékezik meg. 

   Természetesen nem csak ezeken a napokon, hanem az év összes napján szívünkben őrizzük elhunyt hozzátartozóinkat. 

   Az én szeretett kiskutyámat Vacaknak hívják, kétéves angol fajtatiszta cocker spániel. Tenyésztőtől hozta apukám 2022. szeptember 6-án, sajnos előtte nap halt meg az előző kutyánk, Rony. Vacak családbarát kiskutya, játékos, néha vad, de nagyon aranyos.

   Van egy barátja, az osztálytársam kiskutyája, akit Bogyónak hívnak. Gyakran együtt sétálnak, játszanak. A fajta Nagy-Britanniából származik. Az angol cocker spániel egy szeretetteljes, tanulékony, vidám, hűséges és társkedvelő fajta. A leggyakoribb színek: fekete, barna. Annak érdekében, hogy egészségét megőrizzük, rendszeres testmozgást igényel. Kiválóan alkalmas vadászatra, engedelmességi versenyekre, nyomkövetésre, apportírozásra és természetesen családi kutyának.

   Mindenkinek ajánlom, hogy legyen kutyája, mert az ember legjobb barátja. Egyúttal fel is szeretném hívni a figyelmet a felelős állattartásra. „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” (Antoine de Saint-Exupéry).

   Az én szabadidős tevékenységem a táncolás a Magic Ritmo Tánccsoportban. Nagyon szeretek ide, hip-hop táncra járni immár második éve. Az oktatómat Fási Barnabásnak hívják.

   Két osztálytársammal, Lilivel és Dorinával járunk közösen a junior csoportba. Három versenyen és egy fellépésen is részt vettem már, illetve tavaly táboroztunk is közösen. Kutatások bebizonyították, hogy a tánc az egyetlen olyan fizikai aktivitás, amely bizonyítottan képes gátolni a kognitív funkciók csökkenését és a demencia kialakulását. A társastánc élesebben tartja az elmét, mint a séta, a kerékpározás, az úszás, sőt, még a golfnál és a keresztrejtvény-fejtésnél is hasznosabb. 

   Azoknak ajánlom, akik olyan "izgő-mozgók", mint én. Táncoljatok, mozogjatok sokat!

   Mióta iskolánk közel egy éve elnyerte az aktív iskola címet, még nagyobb hangsúlyt fektetünk az egészséges életmódnak és a különböző sportfoglalkozásoknak. Legutóbbi program az aktív közlekedés hete volt.
   Aki reggel gyalog, kerékpárral vagy (nem elektromos) rollerrel érkezett az iskolába, kapott egy pecsétet a pecsétgyűjtő füzetébe. Ha összegyűlt a négy pecsét, akkor kapott egy kis ajándékot. A rendőrségtől is meglátogattak minket. Szerdán az alsó tagozatnak, csütörtökön a felső tagozatnak tartottak közlekedéssel kapcsolatos foglalkozásokat. Először egy elméleti bemutatón vehettünk részt, majd egy akadálypályát próbálhattunk ki biciklivel - ezúttal az időjárás miatt a tornateremben. A pénteki nap záróprogramjaként pedig látogatást tettünk a Kanizsai Oldtimer Kerékpár Múzeumban.
   Nekem minden foglalkozás tetszett, de a biciklis akadálypálya volt a kedvencem. Remélem, legközelebb is megrendezésre kerül hasonló program. Fő az egészség, mozogjatok sokat!

   Heti egy alkalommal újságíró szakkört lehet választani felső tagozaton. A foglalkozást a felsős magyartanárom és osztályfőnököm, Zsuzsi néni tartja. 
   A szakkörön minden héten új témát dolgozunk fel. Írunk az ünnepekről, jeles napokról, az iskola életét érintő programokról, a hobbinkról, sokszor könyv- filmajánlót írunk, vagy beszámolunk arról, hogyan telt a hétvégénk, a szünetünk. Ehhez természetesen egy füzetre, egy tollra és a fantáziánkra van szükség. A jó munkához idő kell, a negyvenöt perces tanórán nem tudunk végezni, így otthon fejezzük be munkánkat. Én nagyon szeretek itt lenni, mert jó a légkör és a társaság. Azért is jó, hogy van ilyen lehetőség, mert amikor írok, akkor újabb és újabb ötletek jutnak eszembe, jó érzés kiadni a gondolataimat. Fejleszti a helyesírásunkat, bővíti a szókincsünket és jobban megtanulunk fogalmazni. 

   Örülök, hogy beiratkoztam, jó érzés látni a munkánkat a blogon, mely a peterfyrkak.blog.hu címen található, illetve pozitívak a visszajelzések az iskolatársak részéről. Gyertek minél többen újságíró szakkörre!