Péterfyrkák

   Március 31-től április 5-ig a 7. évfolyamosok közül tizennyolcan részt vehettünk a Holnapocska táborban Zalaszabarban. Nagyon boldogok voltunk, hogy kaptunk egy ilyen lehetőséget, és izgatottan vártuk az indulás napját.
   Hétfőn 11 órakor indultunk az iskola mögötti kavicsos parkolóból. Körülbelül háromnegyed óra múlva meg is érkeztünk a szállásunkra, ahol nagyon szép és rendezett szobák vártak bennünket. Miután berendezkedtünk és megebédeltünk, kezdetét vették a programok. Először a kalandparkba látogattunk el, ahol felülhettünk a hullámvasútra, később pedig a csúszdaházat és a trambulinokat is kipróbálhattuk. Kedden egy idegenvezetésen vettünk részt a Kis-Balatonnál, megnéztünk Matula Bácsi kunyhólyát és a látogatóközpotban egy rövid filmet is. Vacsora után egy bűvész látogatott el hozzánk, aki izgalmas trükköket mutatott be. Szerdán a Festetics-kastélyba kirándultunk, ahol megtekintettük a történelmi modellvasút-kiállítást, a vadászati és a hintókiállítást, valamint a kastélyt is. Délután a zalakarosi fürdőre mentünk. Csütörtökön a Kis-Balaton Látogatóközpontban egy kiállítást néztünk meg, majd egy biciklitúrát tettünk meg a hallépcsőig és vissza. Pénteken a Kányavári-szigeten túráztunk és ellátogattunk az alsópáhoki Bobo Fun Parkba, ahol sokféle mászófalon, kötél- és akadálypályán tehettük próbára ügyességünket.
   Szombaton élményekkel gazdagon tértünk haza. Nagyon köszönjük Mónika néninek, Feri bácsinak ezt a felejthetetlen hetet! Örök élmény marad számunkra.

   A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, azaz április 11-én ünnepeljük. Érdekesség, hogy ezen a napon született Márai Sándor is, 1900-ban. Az ünnepet Magyarországon kívül a szomszédos országok magyarlakta területein is megünneplik. Ezen a napon országszerte irodalmi előadóesteket, könyvbemutatókat, költőtalálkozókat, szavalóversenyeket rendeznek, sőt, egyes vendéglátóhelyeken verssel is lehet fizetni a kávéért. 

   Az ünnep alkalmából az osztályommal költészet napi programon vettünk részt a városi könyvtárban.  Az első feladatlapon szókereső volt, amelyen ismert és tanult versek címét kellett megkeresni. A második feladat a projektorral volt, amin szófelhőket láttunk. A kulcsszavak és az ábrázolt kép (például boszorkány a János vitéznél, ürge az Arany Lacinál) alapján a vers címét kellett kitalálnunk. A harmadik feladatban kártyákat kaptunk, aminek a segítségével sorba tudtuk állítani az Arany Lacinak című vers cselekményének mozzanatait. A negyedik feladatban a szülinapos költő kedvenc szerzőjét kellett megtalálnunk. 
   Az izgalmas feladatokat és a program megszervezését köszönjük a könyvtáros Eszti néninek, valamint Ildikó és Zsuzsi néninek.

   Nagyon szeretjük az iskolánkat, és ebben a fogalmazásban leírjuk, hogy miért. Ide barátságos gyerekek járnak és kedves tanárok tanítanak mind alsó, mind felső tagozaton. A napok vidám hangulatban, mozgalmasan telnek.

   Az épület gyönyörű zöld környezetben fekszik, tágas udvarral. Ebben az iskolában sokféle szakkör közül választhatsz: színjátszó szakkört, amely megtanít téged a szép beszédre, és hosszabb szövegeket megjegyezni. Választhatsz francia szakkört, ahol a tanár néni nemcsak a nyelvet tanítja meg, hanem sokat mesél a francia kultúráról is. Különleges dolog, hogy iskolánknak van blogja, ahol beszámolunk iskolai programjainkról, illetve személyes élményeinkről. Elsősegélynyújtó szakkörünkön megtanuljuk, hogyan segítsünk megsebesült társunkon. Szobrász szakkörünk kézügyességünket fejleszti és remek szobrokat alkotunk az órákon. Természetesen a sport is nagyon fontos szerepet játszik életünkben, labdarúgás szakkört is választhatsz. Iskolánk diákjai nagyon szép eredményeket érnek el a különböző sport- és tanulmányi versenyeken. Számos tanórán kívüli programon is részt szoktunk venni: színházlátogatás, kiállítások, sportnap, diákönkormányzat-nap, mozilátogatás... Iskolánkban  Halloween-buli, Mikulás-buli és természetesen farsang is szokott lenni, ahol sokat táncolunk, nevetünk és izgalmas játékokon veszünk részt. Osztálykirándulásaink is remek hangulatban szoktak telni, igazi közösséggé kovácsolódtunk össze általuk. 

   Összességében ezért a sok-sok élményért és a jó hangulatért szeretünk Péterfysnek lenni. Biztosan nem fogod megbánni, ha a mi sulinkba fogsz járni. Legyél te is Péterfys!

   Nevem még mindig Joe, ifjúkorában csínytevéseiről elhíresült macska. Az idő múlásával azonban megszelídültem, s ezt társamnak, Dzsinának köszönhettem. Három kölykünket közösen neveltük békességben. De ahogy minden boldog házasságban előfordulnak hullámvölgyek, a miénkben is bekövetkezett egy sötétebb időszak.
   Az utóbbi időben elkényelmesedtem, hagytam, hogy – ahogy vadon élő rokonainknál, oroszlánéknál – a nőstényem keresse meg a napi betevőt. Ő egy menő étteremben, a Tonhalkonzervben dolgozott a belvárosban vezető chefként. Ezzel szemben én igazi szobacicává váltam, egész nap csak lustálkodtam, bámultam az ablakban a madarakat, unalmamban koptattam a karmomat a kanapén... ha pedig a fárasztó munka után nőstényem hazaért, enni kértem tőle. A kicsinyekkel sem volt már kedvem foglalkozni, a macskaovi után a zsákmányelejtés csínyját-bínját, a helyes alomhasználatot vagy bundánk tisztán tartását is Dzsina tanítgatta nekik. Ezt megelégelve társam egy zord, téli reggelen elhagyott és magával vitte utódainkat is. Állást kapott a fővárosban, Macskavárosban, Gordon Máusi Michelin-csillagos éttermében. Hetekig csak feküdtem az üres lakásban, elhanyagoltam a bundámat, a karmaimat, a környezetemet... s mikor már az utolsó konzerv, az utolsó csepp tej is elfogyott, rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Ezért munka után néztem. Sokféle állás szóba
jöhetett, de mindegyiknél volt valami bökkenő. Az egyik kevés macskapengőt kínált, míg a másiknál borzasztóak voltak a körülmények. Hosszas keresgélés után végül sikerült elhelyezkednem, s félelemmel vegyes izgalommal álltam munkába, életemben először. Megbízásom egy sikátorokkal és szeméttel teli környéken volt. Ezt a területet kellett patkánymentesítenem. Semmi jóra nem számítottam, ám meglepő módon élveztem. Újra benne voltam a város éjszakai életében, a sok futással életet leheltem elmacskásodott lábaimba, s végre tettem valami hasznosat a városért. Agglegény életem csínytevései miatt úgyis adósa voltam az Önkormányzatnak. Macskaalvilági kapcsolataimat kihasználva egyre jobban belejöttem a patkányirtásba, s a munkával teli hetek csak úgy repültek. Jól kijöttem a kollégáimmal is, mégis valami hiányzott. Nem várt senki haza, nem volt kismacskanyávogás,
se meghitt pillanatok Dzsinával. Hiányzott a családom. Nem volt könnyű, de kemény munkával bebizonyítottam páromnak, hogy jobb macskává váltam. Újra domináns kandúrként tekintett rám. Közben a karrierem is ívelt felfelé, áthelyeztek Macskavárosba fő-patkányfelügyelőnek. Családunk újra egyesült.

   S hogyan boldogultam vezetőként egy minden hájjal megkent rágcsálókkal, bűnöktől hemzsegő nagyvárosban? Hogy találtam meg az egyensúlyt a karrier és a családi élet között? Hogyan érzi magát a főváros betondzsungelében egy ízig-vérig kertvárosi macska? Majd legközelebb azt is elmesélem.

   Nem gondolnám, hogy hallott valaki már zöld színű bárányról, nekem mégis van egy ilyen
bárányos történetem.
   Kevin boldog kisbárány volt, egészen addig, amíg iskolába nem került. A többi gyönyörű,
hófehér gyapjúval büszkélkedő kisbárány furcsán nézett Kevinre, nem tudták mire vélni eltérő
színét. Ezért nem szívesen barátkoztak vele, így Kevin napjai magányosan teltek az iskolában.
Sőt, gúnyolták is báránytársai különös kinézete miatt. Az nem számított nekik, hogy ő
ugyanolyan kisiskolás, mint a többi. Egyik nap azonban úgy tűnt, hogy végre rámosolygott a
szerencse. Betegség miatt ugyanis otthon maradt, de be kellett mennie a tankönyveiért az
iskolába. Szabolcs, az erős, tipikus nagymenő egyszer csak hozzászólt.
- Kevin vagy, ugye? – kérdezte Szabi.
A kisbárány nagyon megörült, hogy végre megszólította valaki és lelkesen válaszolt.
- Igen.
- Segítened kell, felmászott egy kiscica a fára és te vagy a legmagasabb.
Kevin természetesen sietett segíteni. De sajnos a fa tetején nem cica volt, hanem egy vödör, tele
lila festékkel. Szegény Kevin csupa festék lett. Ezt a gonosz tréfát látta Rózi bárány is, aki
kedves volt, mindenki szerette. Másnap, amikor Kevin visszatért az iskolába, Rózi nagyon
figyelmes volt vele, játszottak, nevettek és még együtt is ebédeltek. Ez viszont nagyon zavarta
Szabit.
- Miért ő kapja a szép lány figyelmét, miért nem én? – gondolta magában.
Másnapra kitervelte, hogy ő is jólelkű lesz, mint Kevin. De Rózi tudta, hogy ezt nem lehet
színlelni, nem lehet ilyen gonosz viccet csak úgy semmissé tenni egy nap alatt. Ezért Szabi még
mérgesebb lett, s eldöntötte, hogy másnap csúnyán bosszút áll. Pukipárnát helyezett Huhu tanár
úr székére, és ráfogta a csínyt Kevinre. Kevinnek nagyon rosszul esett, hogy társa ilyet tett vele,
és még a tanár bácsi is meg akarja őt büntetni igazságtalanul. Rózi azonban kiállt barátjáért.
Kitalálta, hogy nézzék meg közösen a biztonsági kamerákat, s így kiderült, hogy ki volt a tettes.
Szabi nagyon elszégyellte magát, s bocsánatot kért Kevintől. Elfogadta, hogy Rózi őt
választotta helyette.

   A mesém tanulsága, hogy álljunk ki társainkért. Nem szép dolog kigúnyolni a másikat azért,
mert valamiben más, mint a többi. Ha viszont mi bántottunk meg valakit, kérjünk bocsánatot,
és többet ne tegyünk ilyet. Mindannyian egyediek vagyunk, így kerek ez a világ. Remélem,
tetszett a történetem.

   Április bolondja a népszokás szerint az, akit április elsején rászednek, a bolondját járatják vele. A rászedett személy az április bolondja.

   Tudtad, hogy az egyik legismertebb elmélet szerint a bolondok napja a 16. századi Franciaországból ered? Korábban az újévet sok helyen március végén, április elején ünnepelték, de amikor IX. Károly király 1564-ben bevezetette a Gergely–naptárt, az év kezdete január 1-jére került át. Azokm akik erről nem értesültek vagy egyszerűen nem akarták elfogadni a változást, őket kezdték el gúnyosan „áprilisi bolondoknak” nevezni, és különféle tréfákkal célozták meg őket.
   Szerintem az évben ez olyan nap, amikor lehet sokat viccelődni. Nekem ma az osztálytársaim mondták tréfásan, hogy boldog születésnapot! Remélem, a ti napotok is vidám hangulatban telt ma.

   Sándor, József, Benedek március 18., 19. és 21. napjára esik. Napjai a népi hagyomány szerint a tavasz kezdetét jelzik. Egy régi népi időjósló mondás így szól:„Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget!”. Ez azt jelenti, hogy ezen a három napon általában melegszik az időjárás és csökken a fagyveszély. A meteorológiai adatok azonban azt mutatják, hogy ez nem mindig igaz.

   Sándor napját a bukovinai magyarok a zab és árpa, Jászdózsán a fehér bab vetőnapjának tartották, hogy jobb legyen a termés. Nem feledkezhetünk meg az e napi névnapköszöntőkről. Kopácson például az alábbi köszöntőket mondták: "Engedje az isten, hogy sok Sándor napját megérjünk erőben, egészségben." vagy: "Isten éltessen sokáig, míg a füled nem ér a bokádig." A század elején lejegyzett Borsod megyei palóc Sándor-köszöntő így hangzik:
Sándor napja ma vagyon,
Átbillegtem a fagyon.
Ha jegy garast annátok,
Tudom mennem bánnátok.
Ha mehhaltok jaó jártok,
Rám marad a vagyontok.
Szivemből kivánom!

A három jeles nap közül szokásokban és hiedelmekben a leggazdagabb József napja. A bukovinai magyarok körében ez a nap ünnep volt, a tavasz első napjának ünnepe, munkatilalommal. Szlavóniában úgy tartották, hogy József-napkor mindenkinek meg kell fürdenie és tiszta fehérneműt vennie. Dunaszerdahelyen József napja az iparosok ünnepe volt. Céhes zászlóikkal vonultak a templomba. A hagyomány szerint a madarak megszólalnak ezen a napon, mert „Szent József kiosztotta nekik a sípot”. Időjárás- és termésjóslás is fűződik József napjához, sőt haláljóslás. Az Alföldön úgy vélik, ha szivárvány látható, a széles sárga sáv jó búzatermést, a széles piros sáv bő bortermést ígér. Az Ipoly menti falvakban a József-napi rossz idő sok halottat jelent abban az esztendőben. A Mura-vidéken úgy mondják: „amilyen az idő József-napkor, olyan lesz Péter Pálkor és szénahordáskor” (Penavin 1983: 115). Göcsejben József-napkor hajtották ki először a marhákat a legelőre. Másutt általában Szent György-
nap volt a hagyományosan megszabott ideje. Göcsejben, ha az időjárás még nem kedvezett, akkor is kihajtották az állatokat ezen a napon, és csak később kezdték el a rendszeres legeltetést. József-nap a méhek kieresztésének is megszabott ideje. Algyőn a gazda a következő szavak kíséretében eresztette ki a méheket:
„Atya, Fiú, Szentlélök Isten nevibe induljatok, rakodjatok, mindön mézet behordjatok!” Medvesalján azt tartották, hogy József-napkor kell elkezdeni a szántást, mert akkor jó termés várható. József-nap is a kedvelt névünnepek közé tartozik. A Drávaszögben az ünnepelteket a pincéjükben keresik fel, és ott folyik a névnapozás. A József-napi köszöntők közül egy rövid változat Várdarócról: "József a neved napján a boroskancsót érd el, amíg a halál a torkodra nem térdel! Ezen a napon érkeznek a fecskék, s ilyenkor mondogatták a gyerekek: „Fecskét látok, szeplőt hányok!” Az Ipoly menti falvakban úgy emlékeznek, hogy József-naptól már mezítláb jártak a gyerekek. Benedek napján a század eleji göcseji adatok szerint zsírt és fokhagymát szenteltek, melynek azután gyógyító erőt tulajdonítottak. Szeged környékén a Benedek-napon duggatott hagymát Bertalan napján (aug. 24.) szedték fel, utána a háztetőre rakták, ahol hét nap érte a napsugár és hat éjszaka a harmat. Ennek a benedeki hagymának a főzetével a tífuszos betegek fejét és hasát mosogatták. Rábagyarmaton a marhák felfúvódásának gyógyítására tartották alkalmasnak a Benedek napján vetett hagymát. Időjárásjóslásra is van adat: a bukovinai székelyek úgy vélték, ha ezen a napon dörög az ég, akkor száraz lesz a nyár. A Bács megyei Topolyán a három jeles nap együttes megfigyeléséből vontak le következtetéseket: ha ezekben a napokban kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha nem süt ki, akkor hosszú, lucskos őszre lehet számítani.
   Ugyebár a hiedelem szerint már jó időnek kellene lennie, viszont a napokban egetrengető viharban volt részünk. Bízom benne, hogy hamarosan megérkezik az igazi tavaszi időjárás, mely közelebb hozza a húsvétot és a tavaszi szünetet.

   Minden év március 15-e hivatalos nemzeti ünnepünk. Ezen a napon emlékezünk meg az 1848-49-es szabadságharc hőseiről.
   Már előző este összegyűltek a forradalom vezéralakjai, többek között Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula a Pilvax kávéházban, és az azonnali cselekvés mellett döntöttek. Másnap reggel az egyetemi ifjúságot maguk mellé állítva Landerer nyomdájában cenzúra nélkül kinyomtatták az általuk megfogalmazott 12 pontot és Petőfi Nemzeti dalát. Délután már az egész város forradalmi lázban égett. A tömeg harc és vérontás nélkül elérte követeléseit. Ezt követően a színházban megnézték a korábban betiltott Bánk Bánt.
   Iskolánkban a hagyomány szerint idén is a negyedik évfolyamos tanulók készültek emlékműsorral. Az ünnepélyt dicsőségnap követte, mely során jutalmat kaptak a tanulmányi és sportversenyen eredményesen szereplő tanulók. Ezúton szeretném megköszönni a negyedik évfolyamnak és felkészítő tanáraiknak a színvonalas műsort!

   A székely szabadság napja a Székely Nemzeti Tanács 2012. január 6-i határozata alapján minden év március 10-én megtartott emléknap, a székelység összetartozásának napja.

   A jeles nap azért került éppen március 10. napjára, mivel 1854-ben e napon végezték ki a marosvásárhelyi Postaréten Bágyi Török János kollégiumi tanárt, Martonosi Gálffy Mihály ügyvédet és Nagyváradi Horváth Károly földbirtokost, akik a Makk-féle összeesküvés tagjaiként az elbukott magyar forradalom és szabadságharc lángját szerették volna újra fellobbantani. Emléküket a településen a Székely vértanúk hat méter magas, porosz gránitból épült obeliszkje őrzi. Északi alapkövén fekvő, nyíltól sebzett oroszlán domborművével, amely mellső lábai között zászlót tart, alatta két keresztezett kardon a magyar címer áll.

   Ezen a napon az erdélyi magyar szervezetek Marosvásárhelyen megemlékezést és felvonulást tartanak, melyre Erdély magyarlakta településeiről érkeznek résztvevők. Több magyarországi városban szolidaritási megmozdulást szerveznek, a legnagyobbat a budapesti Hősök terén.

   A családommal megnéztük Az oroszlánkirály című film legújabb feldolgozását. Ez az epizód előzménytörténet, mely a királyfi Simba édesapjáról, Mufasáról szól. A történet bemutatja, hogy Mufasa "kóbor" kisoroszlánból hogyan válik az állatok királyává. 

  Rafiki, a majom meséli el Mufasa legendáját Simba és Nala lányának, Kiarának, a fiatal oroszlánkölyöknek. Rafiki történetébe Timon, a szurikáta és Pumba, a varacskosdisznó is becsatlakozik a tőlük megszokott humoros stílusban. Mufasa kölyökkorában egy vízözön következtében elsodródott szüleitől. A katasztrófát ugyan túlélte, de messzi földre került, amely ismeretlen volt számára. Egy hasonló korú oroszlánkölyök rátalált, aki anyjával együtt hazavitte a falkájukba. Az apaoroszlán nem örült, hogy egy csavargó került népe közé, így a nőstények között kellett nevelkednie. Veszélyeztetve érezte birodalmát, ugyanis maga a "Mufasa" név is királyt jelent. Az apaoroszlán egészen addig nem adta meg neki a tiszteletet, míg párját a fiatal Mufasa meg nem védte az idegen oroszlánoktól. A támadók a számkivetettek voltak. Megtámadták a falkát is, mert egy számkivetett meghalt Mufasa mancsa által. Így Mufasa és "testvére" elmenekültek, elindultak megtalálni az ígéret földjét, Milelét. Útjuk során Sarabi hercegnő is csatlakozott hozzájuk. A vándorlás alatt Taka beleszeretett Sarabi hercegnőbe, és innentől kezdődtek az igazi bonyodalmak.

   A filmet mindazoknak ajánlom, akik szeretik az oroszlánkirály történetét, és egy gyönyörű animációs filmet szeretnének látni, illetve jó filmzenéket hallgatni. A Disney-filmek rajongóinak és állatbarátoknak is kötelező darab.