Janó, a cserebogár a Kerekerdő szélén, a Nagy Tölgy jobb oldali odvába épített kis lakásában élt. Az erdő lakói szerették a kis erdei postást, aki mindig ügyesen végezte a munkáját. A leveleket mindig, minden időben kézbesítette, annak ellenére, hogy nem ő volt a Kerekerdő legbátrabb lakója. A király ügyességéért, becsületességéért kitüntette a kis „hőst”.
A Kerekerdőben azonban élt három félelmetes fenevad, akik mindenáron szerették volna, hogy Janó a királynál kegyvesztett legyen. Mindent megpróbáltak, hogy gonosz céljukat elérjék, de soha nem jött nekik össze. Történt egyszer, hogy Janó egy szép őszi reggel a színes levelekbe öltözött fákat nézegette. Elcsodálkozott a természet sokszínűségében, annyira, hogy észre sem vette Csigát, az erdő új lakóját, és megbotlott benne.
-Jaj!- kiáltott fel, amint elesett.
Az esés közben a táskája kinyílt és a levelek szétszóródtak.
- Bocsánat, bocsánat!- szabadkozott Csiga - kissé elméláztam, mert ilyen szép színes ruhába öltözött fákat még soha nem láttam. Csigának hívnak – mutatkozott be – most költöztem Kerekerdőbe.
- Semmi baj – mondta Janó – én sem figyeltem!
- Ha bármiben segíthetek, szólj bátran!
- Köszönöm – válaszolt Janó – de most már sietnem kell! A király egy fontos levelet vár, és nem szeretném, ha késve kapná meg.
A nagy sietségben sajnos megtörtént a baj! Bekövetkezett, amire a három félelmetes fenevad már régóta várt. A király fontos levele ezen a reggelen véletlenül elkeveredett, hiába várta. Több sem kellett a három gazfickónak! A királynál máris elérték céljukat. Oroszlán – az erdő királya – hirtelen haragjában meggondolatlanul cselekedett. Janó hiába mesélte el a kora reggeli balesetét Csigával, Oroszlán se nem látott, se nem hallott.
- Ha igaz, amit mondasz – bömbölte a király – menj, és hozd el a gyűrűmet Hiénától, amit ellopott tőlem!
- Rendben! – szólt félénken– megteszem, amit kívánsz, azzal a feltétellel, ha többé nem hallgatsz a gonoszra!
- Megegyeztünk, – szólt Oroszlán – menj, két hetet kapsz!
Janó bánatosan ballagott hazafelé. Útközben összefutott Csigával, akinek elmesélte, mi történt vele. Elmondta azt is, mennyire fél Hiénától.
- Segítek neked! – mondta – Hiszen én is tehetek arról, ami veled történt! Együtt elhozzuk a gyűrűt!
- Köszönöm! – mondta Janó – Így sokkal egyszerűbb lesz!
A két jó barát útnak indult és együtt elhozta a király gyűrűjét. Amikor a király megkapta régóta nem látott gyűrűjét, így szólt:
- Te vagy a legbátrabb!
- Köszönöm, de nem egyedül az én érdemem! Barátom, Csiga is megérdemli a dicséretet, hiszen nélküle talán soha sem sikerült volna!
- Látom, most is elmondtad az igazat, hogy nem egyedül te hoztad el! Mindketten dicséretet érdemeltek! Nekem meg bocsáss meg, hogy elhamarkodottan ítéltelek el! Nem az a bátor, aki nem fél semmitől, hanem az, aki legyőzi a félelmét!
