Azon a reggelen, mikor először mentem iskolába, már nagyon kíváncsi voltam, hogy mit tanulunk. Rájöttem, hogy ennél fontosabb dologgal akarok foglalkozni, ismerős arcokat keresnék. De senki nem volt ismerős.Már éppen azt terveztem, hogy valaki mellé odaülök, mikor betoppant egy lány ( ő a legjobb barátom most). Anyukám még ott volt, és gyorsan talált nekünk egy üres helyet. Ez a lány ismerős volt nekem! Megvan! Egy oviba jártunk. Csak valahogy mérgesnek látszott. Kicsit megijedtem. Ekkor megszólított:
- Szia! hogy hívnak?
-B...Blanka vagyok- dadogtam.
Elbeszélgettünk egy ideig, majd egyre jobban összebarátkoztunk.Az egész napot együtt töltöttük.Kiderült, hogy nagyon hasonlítunk egymásra. Imádjuk az állatokat, szeretünk játszani, sőt, néha még ugyanazt is gondoljuk! Még a hajunk és a szemünk színe is megegyezett. Soha nem volt ilyen barátom, sőt, egy igaz barátom se volt még. Ettől a naptól kezdve a legjobb barátnők lettünk! És már öt éve összetartozunk.
