Az őszi szünet első napján Amerikába utaztam!
A repülőn kicsit tériszonyom volt, de a látvány mindenért kárpótolt. A tavak, a falvak és a nagyvárosok nagyon aprónak tűntek. Az erdők, mezők, csak egy kis zöld foltot alkottak. Mivel délután indultunk, mire megérkeztünk New York városába kigyúltak a fények. Ezek az autók fényszóróiból, a házak ablakaiból, a kivetítőkön lévő hirdetésektől és reklámtáblákról származtak. Miután leszálltunk és megkaptuk csomagjainkat egy kisbusszal utaztunk a szállásunkra. A hatalmas ház tele volt szobákkal.
Másnap bejártuk a várost. Az utcákon nyüzsögtek az emberek. Sokféle épületet láttunk. Voltak kicsik és nagyok. Óriás felhőkarcolók magasodtak az ég felé. Betértünk a Central Parkba is. Fák, bokrok és füves területek borították. Sportos futók rótták köreiket, anyukák babakocsit toltak. A játszótéren gyerekek hancúroztak. Sokan a padon ülve olvastak vagy sétálgatva élvezték az őszi nap melegét. Olyan békés dolog ez a park a nagy zűrzavar közepén! Mi is leültünk. Becsuktam a szemem és hallgattam a madárcsicsergést. Aztán már nem hallottam semmit. A barátaim hangjára tértem magamhoz.
-Anna mit szólsz hozzá?- a barátaim nagy szemekkel bámultak rám. Magam is meglepődtem.
-Mihez?- kérdeztem.
-Ahhoz, hogy mit csináljunk az őszi szünetben.
-Van egy pár ötletem.:)
Horváth Anna
"Hurrá! Végre kicsengettek utolsó óráról is! Mehet az őszi szünet!"-Legalábbis így gondoltam. Tehát, az úgynevezett "1. szüneti napon" áthívtam a barátomat, és kitaláltuk, hogy a képzeletünket újra fogjuk használni. Gondoltunk is valamire, addig- addig, míg erőteljes vízcsobogást nem hallottunk. Mikor jobban körülnéztünk, egy szigeten voltunk. Találtunk ott egy elhagyatott kunyhót. Abba berendezkedtünk, arra készülve, hogy egy ideig nem térünk haza. Este aludni készültünk, mikor elájultam. Az ágyamban ébredtem. Megnéztem a naptárat is: 2017. SZEPTEMBER 28...
Bányai Blanka