Ebben az évben is sok jó történt, de jelen voltak a rossz dolgok is. Év elején még vártam, hogy végre nem fogok annyit unatkozni, év végére pedig rájöttem, hogy nem is voltak unalmasok azok a bizonyos „utolsó napok”.
A hetedik osztály elég mozgalmas volt. Év elején a pályaválasztásról szólt minden. Kiállításokra mentünk, üzemlátogatásokra, és megismerkedtünk egy csomó szakmával. A december a téli szünetről szólt inkább. Januárban újult erővel visszatértünk az iskolába, és dolgoztunk azon, hogy minél jobb legyen a félévi bizonyítványunk. És akkor jött a tavasz. Ez a jó tanulóknak a tömérdek versenyről szólt (köztük nekem is), és egy csomó jó eredmény született. Áprilisban az egész hetedik évfolyam elment Horvátországba négy napra, az első napon még Szlovéniában is voltunk, Lendván. Rengeteg településen voltunk: Lendván, Hosszúfalun, Varasdon, Csáktornyán, Zágrábban, Opátiában, és Fiumében is, a mai Rijekában. Ezután húsvéti szünet volt, de onnan fáradtan tértünk már vissza az iskolába. Ezután lett május, és még Ausztriába is fogunk menni.
Érdekes tanév volt, több meglepetést tartogatott a számomra, mint hittem.
