Péterfyrkák

   Ki gondolta volna azon a márciusi pénteken, hogy hétfőn már nem kell többet jönni, egészen június 15-ig… Hirtelen jött, diákok és tanárok számára egyaránt, egy olyan helyzethez kellett hozzászoknunk pár nap alatt, ami eddig még sosem volt.
   A digitális oktatás bevezetése miatt mindent át kellett szervezni. Dolgozatot, feleltetést, az órák megtartását, lényegében az egész oktatást. Először az ember azt gondolná, hogy milyen szuper ez az új helyzet, viszont amikor már arról esik szó, hogy mindez olyan hatékony-e, mint a hagyományos oktatás, akkor már elbizonytalanodunk. Dolgozatírás, feleltetés vagy akár óra közben senki se tudta ellenőrizni, hogy te a gép előtt éppen mit csinálsz: telefonozol, eszel-iszol, vagy éppen tisztességesen megírod a dolgozatot. Kikapcsolod a mikrofont, és lényegében olyan, mintha ott se lennél az órán. Óra közben valószínűleg sokan nem tudták megállni, hogy ránézzenek az internetre, hiszen úgyse látja, hallja senki. Otthonról biztosan nehezebb tanulni, hiszen az otthon a gyerekek számára délután az iskola elől való megmenekülést jelentette, ahol már többet nem kell tanulni.
   A digitális oktatásnak volt egy jó és egy rossz oldala. Az órák sokkal szabadabbak voltak, viszont ezáltal nem is lehetett olyan jól megtanulni a leckét, mint például amikor a tanár ott áll az ember előtt és elmagyarázza. De legalább majd büszkén mesélhetjük az unokáknak, hogy mi ezt is átéltük.