A farsangi időszak egyik legismertebb eseménye Magyarországon a busójárás, ami egy tavaszváró, téltemető népszokás.
2012 óta a mohácsi busójárás hungarikumnak számít. A busó öltözéke olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött nadrág, amelyre színes, gyapjúból kötött, cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy soktollú, fából összeállított buzogányt tartották. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, állatvérrel kifestett, birkabőr csuklyás álarc. Ezeket általában maguknak készítik. Az így beöltözött busókat kísérik a jankelék, hogy távol tartsák a népet, főleg a gyerekeket. Hamuval, liszttel, ma már csak ronggyal vagy fűrészporral töltött zsákjukkal püfölik a csúfolódó gyerekeket. Kisebbeket nem célszerű vinni, mert megijedhetnek a hangos zajoktól. A török uralom felszabadulása után, a 18. század elején, Mohács környékére kezdték el betelepíteni a délszláv sokácokat. Ez a népcsoport hozta magával a népszokást, mely később Mohácson formálódott tovább és nyerte el végül a mai alakját.
A busójárás Mohácshoz kötődik, de február 4-én Nagykanizsára látogattak. Mintegy húsz hagyományőrző mohácsi busó érkezett a városba, hogy elűzze a telet. Az erős szél ellenére több százan gyűltek össze, hogy megnézzék a műsorukat és fotózkodjanak velük. Ti megnéztétek őket?
