A húshagyókedd után következő szerda a nagyböjti időszak kezdete. Hamvazószerdát böjtfogó szerdának, szárazszerdának vagy aszalószerdának is nevezik. A II. vatikáni zsinat óta - a nagypéntekkel együtt - szigorú böjti nap a katolikus hívek számára, azaz ekkor csak háromszor szabad enni, és csak egyszer szabad jóllakni.
A hamvazószerda időpontja a húsvét dátuma előtti 46. naptári nap, mivel vasárnap nem tartanak böjtöt (minden vasárnap Krisztus feltámadásának emlékünnepe), ezért Jézus 40 napos böjtjének visszaszámítása során a vasárnapokkal nem számolnak.
A nagyböjt liturgikus színe a lila, mely a XIII. század óta jelképezi a liturgiában a bűnbánatot, és a nagyböjt egész ideje alatt a szentmisékben elmarad az alleluja, amely az öröm legközvetlenebb kifejeződése. A templomot ebben az időszakban nem díszíti virág. A bűnbánati felkészülés a 7. századtól vált szokásossá. E napon a mezítlábas, zsákruhába öltözött bűnösöket a püspök a templomba vezette. A bűnbánati zsoltárok elimádkozása után fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból, miként Isten is kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt belépniük a templomba, csak a templom ajtajában állhattak, ahol kérték a hívek imádságát, végül nagycsütörtökön nyertek feloldozást. Az 1091-ben Beneventóban tartott zsinaton II. Orbán pápa a bűnbánat látható jeleként elrendelte a hívek számára a hamvazkodást. A templomokban azzal a hamuval hamvaztak, amely az előző évi szentelt barka elégetésével keletkezett. A mise előtt a pap megszentelte a hamut, majd megjelölte vele az elé járuló hívek homlokát. Közben ezt mondta: „Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel.” A szertartáson a hagyományos életformában élő katolikus falvak és városok apraja-nagyja részt vett. A hamvazószerdán szentelt hamut a nép szentelménynek tekintette. Úgy vélték, hogy aki hamvazkodik, annak nem fáj a feje. Előfordult, hogy a templomból hazatérők összedörzsölték homlokukat az otthon maradottakéval, hogy azoknak se fájjon a fejük. A hamvazószerda és a nagyböjt első vasárnapja közti három nap neve „semmihét”, „csonkahét” volt.
Egyes helyeken a hamvazószerda utáni csütörtököt nevezték „kövércsütörtöknek” vagy „zabálócsütörtöknek”, mert e napon ismét szabad volt húst enni, hogy elfogyasszák a farsangi maradékot. Hazánkban évek óta ezen a napon rendezik a Torkos csütörtök akciót.
