A középkor egyik legnépszerűbb szentjét ünnepeljük november 11-én, ám a Márton-nap nem csak erről szól: sokkal inkább egyik leggazdagabb néphagyományokkal bíró napja a magyar folklórnak.
A római időkben november 11-e a téli évnegyed kezdő napja volt, ekkor az új termésből és az újborból tartottak nagy lakomát. Általában ludat, vagyis a hadisten, Mars szent madarát fogyasztották, ami latinul "avis Martis" (Mars isten madara). Ebből lett népies szófejtéssel "Márton madara". Szent Mártont már a honfoglalás előtt tisztelték Pannóniában. A hagyomány szerint Márton álmában segítette Szent Istvánt és az országot, ezért Szűz Mária után Tours-i Szent Márton lett Magyarország patrónusa. Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben ehessenek, ihassanak. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát. "Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik" - tartották. A liba csontjából az időjárásra jósoltak: ha fehér a csont és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható". Szent Márton napján a pásztorok vesszőt adtak ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szent Márton vesszeje. Köszöntőt is mondtak, a gazda megfizette a béresadót vagy a rétespénzt. Márton vesszeje több ágú volt, úgy tartották, ahány ága van, annyit malacozik a disznó. Magyarországon általában német nemzetiségű települések, iskolák, óvodák és egyházközösségek szervezésében a gyerekek, kisgyerekes családok járják az utcákat maguk által készített lámpásokkal, és közben Márton-napi dalokat énekelnek.
A Diákönkormányzat is pályázatot hirdetett Márton-napi "libaságok" címmel iskolánkban, melyen pályázni lehet rajzzal, recepttel, beszámolóval a népi hagyományokról. A pályázóknak jó munkát kívánok, szombaton pedig egyetek libát!
Tóth Réka Anikó, 8.b osztály
