A pesti Ellenzéki Kör, a fiatal értelmiségiek radikális csoportja már 1848. március 5-én bekapcsolódott a pozsonyi rendi országgyűlés politikai küzdelmeibe, s aláírásgyűjtő mozgalmat indított Kossuth Lajos március harmadiki felirati javaslatának támogatására. (E felirati javaslat többek között a közteherviselés, a politikai jogegyenlőség, a népképviselet és a független kormány megteremtését követelte Magyarországon.) Március 19-re népgyűlést akartak egybehívni Rákos mezejére, hogy ismertessék a javaslat alapköveteléseit forradalmi jelszavakká tömörítő és egyben radikalizáló Tizenkét pontjukat, amelyeket Irinyi József ügyvéd, a Pest Hírlap munkatársa öntött formába. Amikor azonban március 14-én este az előző napi bécsi forradalom híre megérkezett Pestre, a Pilvax kávéházban összegyűlt ifjak önálló cselekvésre szánták el magukat.
Március 15-én reggel Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula megváltoztatta az országgyűléshez intézett Tizenkét pont bevezetését, helyette politikai fellépésüket indokoló kiáltványt fogalmaztak. A pontok szövegét a politikai röplap műfajához igazították, két addigi pontot összevontak, s a szövegbe bekerült a politikai foglyok szabadon engedése. Ezt a kiáltványt olvasták fel a Pilvax kávéházban gyülekező ifjaknak, majd Petőfi elszavalta két nappal korábban, eredetileg a március 19-ei reformlakomára írott költeményét, a Nemzeti dalt. Ezután Petőfi és mintegy tíz társa a szemerkélő esőben elindult a Pilvaxból az egyetemre. Előbb az orvoskar hallgatóihoz, majd velük a politechnikum diákjaihoz, azután pedig együttesen a jogászokhoz vonultak. Minden helyszínen elhangzott a kiáltvány és a Tizenkét pont, Petőfi pedig elszavalta költeményét. A jogászok és az utca népének csatlakozásával mintegy kétezresre duzzadt, egyre lelkesebb tömeg Petőfi vezetésével átvonult a közeli Landerer és Heckenast nyomdához, a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca és a Szép utca sarkára. Kevéssel dél előtt Irinyi József személyesen oszthatta szét a két röplapot, a szabad sajtó első példányait. A siker bátorságot öntött a kezdeményezőkbe, akik délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd az időközben tízezresre duzzadt tömeg a Pest városi tanácshoz vonult, s rábírta a tanács tagjait arra, hogy csatlakozzanak követeléseikhez. Forradalmi választmány alakult, majd a nép elindult Budára, a Helytartótanácshoz.
Ott az óriási tömeg kíséretében érkezett választmányi vezetők: Nyári Pál, Pest megye alispánja, Rottenbiller Lipót, Pest város alpolgármestere és Klauzál Gábor, Csongrád vármegye követe adták elő a követeléseket. A sokaságtól megfélemlített Helytartótanács elfogadta a Tizenkét pontot, azonnal eltörölte a cenzúrát, s szabadon bocsátotta börtönéből Táncsics Mihály írót, akit a tömeg diadalmenetben vitt Pestre. Este a Nemzeti Színházban a Bánk bán díszelőadásával ünnepelték a forradalom győzelmét. Ugyanezen a napon Pozsonyban az országgyűlés alsótáblája határozatban jelentette ki, hogy Kossuth Lajos március 3-ai felirati javaslatába beleérti az állami kárpótlás melletti jobbágyfelszabadítás és a teljes közadózás megvalósítását. Az országgyűlési küldöttség a főrendek által is elfogadott felirattal Bécsbe utazott a királyhoz. A magyar hagyomány szerint Petőfi Sándor és Jókai Mór szerelmeiktől, Szendrey Júliától illetve Laborfalvi Rózától kaptak nemzetiszínű kokárdát a forradalom estéjén. A francia kokárdától eltérően nem kalapra tűzték, hanem a kabát hajtókájára vagy mellrészére a szív felőli oldalon. A magyar színhármas (a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi) vált a hivatalos lobogóvá.
Iskolánk tornatermében megrendezésre került ünnepélyes műsorunk. A negyedik évfolyam zenés-táncos színvonalas műsorral készült, mely mindenkit lenyűgözött. Az ünnepélyt az Attila úti óvoda nagycsoportos gyermekei is megtekintették. A műsor alatt a negyedikesek egy-egy saját készítésű nemzeti színű zászlóval kedveskedtek az ovisoknak. Diáktársaim nevében ezúton gratulálok a felkészítő tanároknak és a negyedik évfolyamnak!
