Anya sokat mesélt róla, milyen fantasztikus dolog a síelés: suhanni a hófehér lejtőkön, érezni a friss levegőt, a sebességet, a szabadságot. Azt szerette volna, hogy én is megtapasztaljam ezt az élményt. Szerencsére a nagybátyámék is imádnak síelni, és hívtak minket egy hétvégi kiruccanásra Roglára, Szlovéniába.
Pénteken izgatottan pakoltunk, anya átgondolt minden apró részletet, nehogy bármi otthon maradjon. Síléceket, bakancsokat béreltünk, aggódó apukám online még biztosítást is kötött.
Szombaton korai kelés, rétegesen öltözködtünk.
- Ne fázz meg! - figyelmeztetett anya.
7-kor indultunk. Egész úton azon izgultunk, hogy lesz-e hó. Elhagytuk Maribort, de sehol egy tenyérnyi fehér folt a látóhatárban. Két óra autózás után végre megérkeztünk Roglára. Hatalmas hegyek, hófödte táj, csillogó napsütés - lélegzetelállító látvány! Nehéz volt síbakancsban gyalogolni, cipelni a felszerelést, de a lelkesedésünk hajtott minket, míg a pénztárhoz értünk.
Megvettük a síbérleteket, és izgatottan indultunk az első pályára. Én még sosem síeltem, anya vállalta a tanításomat. Türelmesen mutatta a hóeke technikát, a kanyarodást testsúlyáthelyezéssel. Eleinte sokat estem, pityeregtem is, de anya biztatott, hogy ne adjam fel. Minden esésnél szanaszét repült a felszerelésem. A síléc felcsatolása a domboldalon igazi kihívás volt, de sikerült! Újra és újra összeszedtem magam és elindultam lefelé. Eleinte lassan, óvatosan, de egyre bátrabban.
- Élvezd a sebességet! - kiáltotta anya. Éreztem a szél suhanását, a hópelyhek csiklandozását, a sebesség okozta izgalmat. Még anyát is megelőztem!
- Előttem az utódom! - nevetett.
Délben a hegycsúcson találkoztunk a csapattal. Megbeszéltük, hol pihenünk és ebédelünk. A hüttében mennyei vargányalevest kanalaztunk, ettünk sültkrumplit csirkefalatokkal ketchuppal, cuki pöttyös edényekben. A finom ebéd után új erőre kaptunk. Délután újabb pályákat próbáltunk ki, suhanva erdei utakon, egyikből a másikba. A felvonózás izgalmas volt, a csákányos felvonó majdnem kifogott rajtam, de végül sikerült feljutnom. Az üléses felvonón ringatózva gyönyörködtünk a csodás tájban: hófedte csúcsok, csillogó patakok, szánkózók, hóembert építők, túrázók látványában. Utánozhatatlan hangulat! Estére elfáradtunk, de boldogan tértünk haza.
- Máskor is menjünk! - könyörögtem. Hazafelé még egy finom szendvics is belefért.
Köszönöm anyának, a nagybátyáméknak és Roglának ezt a fantasztikus élményt! A síelés varázslatos dolog, amit sosem fogok elfelejteni. Ha kedvetlen vagyok, e szép nap emléke mindig jó kedvre derít.
