A Határtalanul program keretein belül lehetőségünk nyílt a 7. évfolyammal egy ötnapos kiránduláson részt venni határainkon túl, magyarlakta településeket bejárni. Az úti célunk északra, Felvidékre vezetett, melyet sok tervezgetés, izgalom előzött meg.
Május 12-én, kora reggel indultunk az iskola mögötti kavicsos parkolóból. Első állomásunk a Bolgáromi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola volt, ahol tartottunk egy rövid bemutatót városunkról, és az ott tanuló diákokat is megismerhettük. Ellátogattunk a Füleki várba, itt megtekintettünk egy kiállítást és természetesen magát a várat is. Sétáltunk a Betléri Andrássy-kastély parkjában, majd Rozsnyó főterén is. Itt volt II. Rákóczi Ferenc egyik kedvenc tartózkodási helye és fejedelmi rezidenciája. Végül elfoglaltuk a szállásunkat Várhosszúréten. Második nap Tőketeberesre mentünk. Itt található az Andrássy család egykori kastélya. Itt megtekintettük a Honismereti Múzeumot és a kastélyparkban az Andrássy család mauzóleumát is. A következő megállónk a Szalánci vár volt. Itt egy kis gyaloglás következett, ugyanis a vár 170 méter magasan található. Ezután Kassára utaztunk. Itt láthattuk többek között a Szentháromság-templomot, az Állami Színházat, a zenélő szökőkutat, az Andrássy-palotát és a kassai dómot: a Szent Erzsébet-székesegyházat is. A dómban megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc szarkofágját. Vacsora után a helyi focipályára mentünk, ahol Vanyo Gabriella íjászbemutatót tartott nekünk. A foglalkozáson mi is kipróbálhattuk ügyességünket. Szerdán a Szádelői-fennsíkon túráztunk. Útvonalunk először a két hegy közti szurdokon vezetett végig, visszafelé pedig a fennsíkon keresztül jöttünk. Összesen hét kilométeres volt a túra, de mégis nagyon élveztük. Nap végén a Beretkei Táj- és Vendégházba mentünk, ahol egy érdekes kiállítást tekintettünk meg. Este a dernői néptáncosok tartottak táncoktatást. Csütörtökön elutaztunk a Dobsinai-jégbarlangba, majd Késmárkra, ahol az evangélikus templomban megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc nevelőapjának, Thököly Imrének a szarkofágját. A nap végén Lőcsére vezetett utunk, ahol a régi városháza épületét tekintettük meg. Pénteken Selmecbányára mentünk a bányamúzeumba. Mielőtt hazaindultunk volna, még tettünk egy kellemes sétát a város főterén.
Nagyon jól éreztük magunkat, a két osztály szoros közösséggé kovácsolódott össze az öt nap alatt. Ezúton is szeretnék a magam és diáktársaim nevében megköszönni az osztályfőnököknek és a kísérőtanároknak, hogy elvittek minket és vigyáztak ránk. Felejthetetlen élmény, örök emlék marad számunkra. A hatodikos évfolyamnak pedig azt üzenjük, hogy ki ne hagyják ezt a csodálatos lehetőséget a következő tanévben!
