Péterfyrkák

   Iskolánkban az állatok világnapja alkalmából az alsó és a felső tagozat is részt vett egy fantasztikus előadáson, melynek középpontjában a lovak voltak.
   Ez a nap hivatalosan október 4-ére esik, de mivel idén ez szombati nap, így október 3-án került megrendezésre a program. Kraszna Anna Rozi, a Rozi Ranch alapítója tartott egy interaktív bemutatót iskolánk diákjainak. Sok érdekes információt osztott meg velünk a lovakkal kapcsolatban. Készült különféle takarmányokkal: szalmával, szénával és jutalom falatot is hozott, amiről kiderült, hogy az ember számára is fogyasztható. Rengeteg lovas kiegészítőt, illetve felszerelést mutatott nekünk. Ezeket mind megnézhettük közelről, meg is tapinthattuk. Megtudtuk, hogy a ranchon milyen programok és foglalkozások vannak. Egy rövid bemutatkozó filmet is néztünk a farmról.
   Köszönjük szépen Krasznai Anna Rozinak, hogy ellátogatott hozzánk, és ilyen sok mindent megtudhattunk a lovakról. Iskolánkban nagyon fontos az állatvédelem és ennek tudatosítása. A héten a kanizsai állatmenhelynek szánt gyűjtéssel folytatjuk az állatok hetét. 

   A nyári szünetem egyik legszebb élménye a balatonmáriai tábor volt. Már az indulás napján izgatottan vártuk, hogy végre felszállhassunk a vonatra Nagykanizsán, és elinduljunk a Balaton felé. Az út alatt sokat beszélgettünk és nevettünk, de közben folyton azon járt az eszünk, hogy vajon milyen lesz majd a tábor.
   Amikor megérkeztünk Balatonmáriafürdőre, még egy jó húszperces séta várt ránk a csomagjainkkal együtt. A bőröndök cipelése nem volt könnyű, de az izgalom elfeledtette velünk a fáradtságot. A táborban Mónika néni és Feri bácsi fogadott minket, tőlük kaptuk meg a szobakulcsot. A nyolcas szobába kerültünk, ahol hamar összebarátkoztunk a többiekkel. Bár nem mindenki volt teljesen ismeretlen, addig még nem nagyon beszélgettünk, így jó érzés volt új barátságokat kötni. Különösen egy új lány vált kedvencünkké, aki mindig kedves és vicces volt. A napok gyorsan teltek. Esténként futni jártunk, a strandon pedig rengeteget fürödtünk és játszottunk. Egyszer még churrost is ettünk, ami annyira finom volt, hogy sokáig emlegettük. Egy másik napon Feri bácsiék versenyeket rendeztek: volt tollaslabda, csocsó és pingpong is. Bár Nonóval nem nyertünk a tollasban, nagyszerűen szórakoztunk, és igazából ez volt a legfontosabb. Néhány nap múlva anyukámék is meglátogattak minket. Elmentünk együtt a közeli fagyizóba, ahol anyukám egy különleges szárított tücskös fagyit kóstolt meg, amit Ciripellának hívtak. Először undorítóan hangzott, de amikor megkóstoltam, rájöttem, hogy valójában nem is olyan rossz, leginkább mogyorós íze van. Ahogy teltek a napok, egyre jobban összekovácsolódtunk. Az utolsó előtti napon még egyszer utoljára lementünk fürdeni, másnap reggel pedig már pakolnunk kellett. Amikor elindultunk az állomásra, a szívünk tele volt szomorúsággal, mert véget ért ez a csodás hét. Mégis boldogan gondoltunk vissza minden percére, hiszen nagyon jól éreztük magunkat.
   Bízom benne, hogy jövőre is eljuthatok a máriai táborba, mert ez az élmény felejthetetlen marad számomra. Ezúton köszönöm a szervező tanároknak, hogy elvittek bennünket és vigyáztak ránk!

   Nyelvtanból azt a házi feladatot kaptuk, hogy írjunk ismeretterjesztő szöveget a kedvenc állatunkról, így én kiselőadással készültem a pyrrhra papagáj bemutatására. Könnyű dolgom volt, hiszen nekem is van egy ilyen madaram.

   A fehérfülű papagáj a papagájalakúak rendjébe és a papagájfélék családjába tartozik. Dél-Amerikában őshonos madárfaj. Bár kevésbé ismert, mint egyes nagyobb testű rokonai, a fehérfülű papagáj színpompás megjelenésével és érdekes viselkedésével méltán érdemel figyelmet. A fehérfülű papagáj Brazília délkeleti részén, valamint Venezuela és Guyana egyes területein fordul elő. A pyrrhura táplálkozása magvakból, gyümölcsökből és apró rovarokból áll. Viszont fogságban étrendje kiegészül speciális papagáj táppal, friss zöldségekkel (például répával, brokkolival, spenóttal) és bizonyos mértékű olajos magvakkal, de elkerülve a túlzott zsírtartalmat. Fontos a változatos étrend, valamint a rovarokhoz hasonló, emésztést segítő homok biztosítása is. Fontos, hogy a pyrrhura tartásához legyen tágas volier (vagy ketrec megfelelő méretű kifutóval). Fontos a változatos étrend (magvak, gyümölcsök, zöldségek) rendszeres "repülési idő" a ketrecen kívül, és szociális interakció szükséges a madár mentális egészségéhez. A fiatal madarak könnyen szelídíthetők, és néhány szót meg is tanulhatnak. Nem tudom, hogy csak nálunk van-e így, de a mi madarunknak a csengő annyira tetszik, mintha a fejével „bokszolná”. Szeret a fa létráján mászkálni, és a csőrét is tudja rajta koptatni. Mi egy kisebb hintával is próbálkoztunk, de arra nem akart felülni, később vettünk neki egy nagyobbat, ami színes is, zörög is. A színei tetszettek neki, és így megszerette. Fontos, hogy a papagájnak legyen valami a kalitkájában, amin a csőrét koptathatja. Már nem csak sima, hanem ízesített változatban is lehet kapni ilyen felszerelést.

   Mindenkinek ajánlom a pyrrhura papagáj tartását, aki szeretne egy hosszú, akár húsz évre szóló társat. Bízom benne, hogy meghoztam a kedvet a madártartáshoz, ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet a felelős állattartásra.