Péterfyrkák

   November végén leesett az első hó. Nagyon meglepődtem, bár ilyen tájban már előfordulhat hóesés.

   A szüleim - mint minden szülő a gyerekének, mikor leesik az első hó - azt mondták, nézz ki az ablakon, tiszta fehér minden. Nem is dörzsöltem sokáig a szememet, hanem kipattantam az ágyból. A szüleim azt mondták, hogy ez csak latyak, de nekem ez egy téli meseország. Az iskolába menet az autóból is páratlan látvány tárult elém. Amikor odaértünk az épülethez, olyan jó volt látni, hogy a nagyobbak hógolyóznak, hóembert építenek. Arra gondoltam, ha nagyobb leszek, minket is kiengednek kicsit levegőzni, játszani. Csak bámultam ki az ablakon, és néztem, ahogy az alsósok kint játszanak. A nap végén a napköziben segítettünk összekészülni és megteríteni az alapítványi bálra.

   A hétvégére nagy szerencsémre még nem olvadt el a hó, így kint voltam sokat az udvaron. Nagyon jó móka volt, imádom a havat! Bízom benne, hogy újra csodálhatjuk hamarosan a fehér tájat, különösen Mikulás és karácsony környékén tudnék neki nagyon örülni. Mindenkinek szép ünnepvárást kívánok!

   Az adventi gyertyák meggyújtása a karácsonyra való várakozás és felkészülés részeként van jelen az életünkben. Az adventi koszorú gyertyái meghittséget varázsolnak otthonainkban, segítenek a lecsendesedésben, az önmagunkra találásban.

   Az advent szó jelentése: eljövetel. A karácsonyt megelőző negyedik vasárnappal kezdődik. Az ünnephez kapcsolódó szokások egyike az adventi koszorú. Az első koszorú egy német gyermekotthonban készült 1839-ben, 24 darab gyertyával, pirosak voltak a hétköznapok, és fehér gyertya jelezte a vasárnapot. Gyorsan híre ment és hamar el is terjedt. Ezt a szokást felváltotta egy kisebb koszorú négy gyertyával, amit a karácsony előtti vasárnaponként gyújtottak meg. Az első adventi gyertya a hit jelképe.
   A mai napon iskolánkban az első és az ötödik évfolyam ünnepi versekkel köszöntötte az adventi várakozás időszakát. Ezt követően meggyújtottuk iskolánk adventi koszorúján az első gyertyát. Hamarosan sütjük otthonainkban is a mézeskalácsot, és egyre inkább ráhangolódunk az ünnepekre. Diáktársaim nevében köszönöm a mai színvonalas műsort. Mindenkinek nagyon szép ünnepi készülődést kívánok! 

   Minden évben december 6-án ünnepeljük Mikulás napját. Ezen a napon Szent Miklósra emlékezünk, akit a keresztény kultúrában a szegények pártfogójaként is ismerünk.
   Szent Miklós életében segítette a jólelkű szegényeket. Az éj leple alatt aranyat vitt azokhoz a házakhoz, ahol jólelkű, ámde szegény családok, gyerekek éltek. Halála után a gyerekek, házasulni vágyó nők, hajósok, kereskedők, zarándokok védőszentjévé vált. Halála napja (december 6.) ünnepnap lett. Nem csak nálunk, hanem például Németországban is ünneplik ezt a napot, ott szerepjátékokkal emlékeznek meg a szentre.

  A holnapi napon iskolánkba is el fog látogatni a Mikulás krampuszaival együtt, amit már nagyon várunk. Este pedig a felső tagozatosok Mikulás-bulin vehetnek részt. Mindenkinek nagyon boldog Mikulás-várást kívánok, a felsősökkel pedig találkozunk a bulin!

   Néztem egy filmet, ami nekem nagyon tetszett, a címe: Caroline és a titkos ajtó. 

   Arról szólt a történet, hogy egy kislány Caroline, a családjával elköltözött egy nagyon furcsa házba. A háznak volt egy ajtaja, ami le volt tapétázva és megkérte az anyukáját, hogy vágja fel a tapétát. Az anyukája egy kulccsal fel is vágta, ahol volt egy kis ajtó, amit viszont már nem nyitott ki neki, mert dolgozott tovább. Caroline nagyon kíváncsi lett és elhatározta, hogy megszerzi a kulcsot és kinyitja az ajtót. Amikor megszerezte a kulcsot és kinyitotta az ajtót, látta, hogy az sajnos be volt falazva. Éjszaka amikor felébredt, az egerek elvezették az ajtóhoz. Meglepődve tapasztalta, hogy amikor odaért, már nem volt betapasztva az ajtó. A kislány úgy döntött, hogy átmegy az ajtón. Ezután meglepődve látta, hogy a szülei foglalkoztak vele és anyukája finomakat tud főzni. A történet során egyre furcsábban viselkedtek a szülők, ő ennek ellenére többet járt át az ajtón.
   A történet végét megtudhatod, ha megnézed a filmet. 11 éves kortól ajánlom, illetve mindenkinek, aki szeretne nézni egy izgalmakkal teli animációs filmet. Jó mozizást kívánok!

   Az őszi szünetem idén is nagyon jól telt, sok időt töltöttem a családommal.
   Csütörtökön anyával és a kutyusommal Palinban sok csokit és cukorkát gyűjtöttem, nagyon jó este volt. Pénteken egyik barátnőmnél voltam, ahol sokat nevettünk, trambulinoztunk és játszottunk. A szombatot egyik osztálytársamnál töltöttem, ahol nem csak én voltam, és nagyon jó volt. Rengeteg program volt: bowlingoztunk wc papírokkal, játszottunk, nevettünk és nagyon jól éreztük magunkat. Finom volt a pizza is, amit elfogyasztottunk. Vasárnap a csurgói uszodában voltam, ahol szintén nagyon jól éreztem magam. Amikor hazaértem, nagyon elfáradtam. Másnap pedig elkezdődött az iskola.
   Összességében nagyon szuper volt ez a szünet. Remélem, hogy mindenkinek jól telt a pihenés, sokat találkozott a barátokkal és a rokonokkal. Mindenkinek kellemes iskolakezdést, jó tanulást kívánok!

   Minden évben november 11-én ünnepeljük a Márton-napot, Szent Márton napját. A IV. században élt pannóniai, savariai születésű tours-i püspök a katonák, a koldusok és számos mesterség védőszentje, valamint a Frank Birodalom, Magyarország, a kismartoni püspökség, több német város és a Pannonhalmi Főapátság patrónusa.

   Az ünnephez számos népszokás és hagyomány kapcsolódik. Szent Mártont a hagyomány szerint már a honfoglalás előtti időkben is tisztelték hazánkban, aki a legendák szerint álmában sietett Szent István segítségére. A pannonhalmi bencés apátság is Márton tiszteletére épült, mert egy hagyomány szerint a szent itt született. A legújabb kutatások szerint azonban Szent Mártonnak Szombathely volt a szülővárosa. Hazánkban a leginkább élő hagyomány talán a Márton-napi libasült. Ahogy a mondás is tartja, aki Márton-napján libát nem eszik, egész évben éhezik. Erre a régi hagyományra sok vendéglátóhely épít ma is.

   Iskolánkban „Mártonnapi libaságok” címmel pályázatot indított a Diákönkormányzat, melynek lényege, hogy kézműves technikával készült alkotást vagy prezentációt kellett készíteni. 

   A Bogi és Buksi kalandjai című alkotás Borsa Brown első mesekönyve. Az írónő neve jól ismert a magyar olvasók körében. Rengeteg felnőtteknek szóló könyvet, könyvsorozatot írt. Két gyermek édesanyjaként legutóbb egy kicsiknek való kötettel állt elő. Ez a mese egy vidám és tanulságos, szívet melengető történet. 

   A történet egy falusi lányról, Szabadi Boglárkáról szól, aki ezen a napon lett első osztályos. A kutyusa, Buksi meglátta a lehetőséget a szökésre, amikor Bogi nyitva hagyta a kaput. A könyv olvasása során megtudjuk, hogy mi jár a lány, valamint Buksi fejében. A számos kaland után a történet végén a kutyus visszakerül a családhoz és minden újra a régi. A könyv tele van vidám képekkel, illusztrációkkal. 

   Ez a történet tanulságos, és nekem is megtanított valamit. Nagyon élveztem az olvasását. Hétéves kortól ajánlom, azoknak, akik tudnak már olvasni. Illetve, a kisebbeknek is, nekik a szüleik fel tudják olvasni. Bogiék kalandjai folytatódnak további kötetekben.

   Az őszi szünet előtti héten, október 24-én a Szülői Munkaközösség szervezésével megrendezésre került az immár hagyománnyá vált Halloween-buli. 

   Az egyik barátnőmmel töltöttem az egész délutánt. Az egyik játéknak, amivel játszottam, az volt a lényege, hogy volt három szín: a piros, a fehér és a zöld - előttünk is megvolt az a három szín és egy doboz mögött is. Ki kellett találni, hogy melyik szín hol van, és ha eltaláltuk, akkor nyertünk. Persze többször is próbálkozhattunk. Volt egy másik játék is, aminek az volt a lényege, hogy le volt takarva egy kisebb konyharuhával egy doboz, és ki kellett találnunk, hogy mi van benne. Ez volt az úgynevezett "undidoboz". Az utolsó játék során egy pingponglabdával bele kellett találni egy muffin formába. Volt sütivásár is, ahol a szülők által készített édességeket lehetett megvásárolni. Sok diáktársam jelmezzel, sminkkel készült Halloween stílusban.

   Ezúton szeretném megköszönni a Szülői Munkaközösségnek a szervezést. Nagyon jól éreztem magam a bulin. Bízom benne, hogy jövőre is megrendezésre kerül, illetve, azok a diáktársaim, akik nem vettek részt idén, jövőre eljönnek!

  Mindenszentek ünnepét november elsején, míg halottak napján november másodikán tartjuk.  

 Mindenszentek ünnepén a családommal ki szoktunk este menni a nagykanizsai temetőbe, a nagypapám sírjához. A dédimamámhoz és a másik nagypapámhoz a becsehelyi temetőbe látogatunk. Mindenkihez viszünk virágot, és mécsest is gyújtunk. Anyukám néha el is sírja magát. Ilyenkor nem csak rokonainkról, hanem az elhunyt háziállatainkról is emlékezünk. Mi is mind a három elhunyt kutyánknak a sírhelyére virágot viszünk. A mindenszentek ünnepe a Római Katolikus Egyház saját ünnepe, ami a történelem folyamán összekapcsolódott az ősszel tartott ősi kelta Samhain pogány ünneppel is. November másdikán tartjuk a halottak napját. Ezen a napon a Katolikus Egyház ünnepélyesen minden elhunytról, de különösen a tisztulás állapotában levő szenvedő lelkekről emlékezik meg. 

   Természetesen nem csak ezeken a napokon, hanem az év összes napján szívünkben őrizzük elhunyt hozzátartozóinkat.