Idén végre ránk is sor került, hogy megtanuljuk a keringőt, amit minden évben a ballagó nyolcadik osztály szokott előadni az Alapítványi bálon.
Már a legelső testnevelés órán elkezdték összeállítani a párokat, ami természetesen nem az utolsó alkalom volt, hiszen még egy jó párszor át lettünk variálva. Ebben a mi kezünk is benne volt, de nem csak a felkészítő tanárunk, hanem mi is meg voltunk elégedve a végeredménnyel. Az elején még mindenki félve fogta meg egymás kezét, de ahogy egyre többet gyakoroltunk, egyre természetesebbé vált a dolog. A próbák nagy része jó hangulatban telt. A lányokkal szinte minden nap beszéltünk a táncról, én a legjobb barátnőimmel mindig kérdezgettük egymást, hogy hogy megy, milyen a párunkkal táncolni és hasonló dolgok. Szerintem mindenki nagyon segítőkész volt. Ha valaki nem értett egy lépést vagy forgást, szívesen megmutattuk neki. Nem egyszer én is segítséget kértem, és Zsófi nénihez is mindig tudtuk fordulni. Jó volt látni, hogy napról napra fejlődünk, újabb lépéseket tanulunk és ez boldogsággal töltött el minket. Voltak bakik is bőven, például amikor nem abba az irányba fordultunk, amerre kellett volna, vagy ráléptünk egymás cipőjére. A legizgalmasabb rész az volt, amikor már elhozhattuk otthonról a cipőinket és abban táncolhattunk. Én a legboldogabb akkor voltam, amikor már az egészet el tudtuk táncolni a zenére. Az, hogy minden nap együtt voltunk, közelebb hozta egymáshoz a két osztályt. Amikor eljött az idő, hogy élesben kell eltáncolnunk, mindenki izgult, de a végére minden jól alakult és az örömünk végtelen volt. A műsor alatt bevallom egy kicsit én is izgultam, de rájöttem, hogy semmi értelme, hiszen, ha mindent úgy csinálok, ahogy a próbákon tanultam, nem történhet baj. Több táncot is előadtunk különböző stílusokban, mint például pop, amit Céline Dion Will Go On zenéjére táncoltunk, a Titanicot vagy a Bella ciao-t, a klasszikus táncok közül pedig a keringőt.
Nagyon jó érzés volt szerepelni, mert megmutathattuk a szeretteinknek, amire hetek óta készültünk. Megérte a sok fáradság, mindannyiunk számára örök emlék marad. Köszönjük tanárunknak, Zsófi néninek a felkészítést, Szilvi néninek és Laci bácsinak pedig a csodálatos éneklést.
