Az új közösség nagy változás: a barátok, a tanítók mind mások. A jó pajtásra viszont szükség van.
Amikor beléptem az osztályba pici elsősként, nagyon izgultam. Leültem az egyik padba. Senkit sem ismertem. Elővettem a firka füzetemet és rajzoltam. Egyszer csak odaültettek mellém egy kislányt. Valahonnan már ismertem, de nem tudtam, hogy honnan. Elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy egy óvodába jártunk, csak másik csoportba. Ugyanazokat a dolgokat szerette, amit én, rajongott az állatokért, tudott egy csomó jó viccet. A legjobb barátnők lettünk.Együtt mentünk mindenhová, ebédlőbe, udvarra, osztályba. Ketten játszottunk mindent. Egymás mellett ültünk az ebédlőben, és padtársak is voltunk. Ha az egyikünk szomorú volt, a másik megvigasztalta.Sokat nevettünk, játszottunk.
Persze most már több barátom is van, de ő lesz mindig a legjobb. Ez a barátság megszakíthatatlan, hiszen öt éve tart.
