Nemrég tartották az iskolánkban a Tolerancia hetet, ahol érzékenyítő foglalkozásokon vehettünk részt. Nekem nagyon tetszett, az pedig ráadás volt, hogy elmaradt az angol dolgozat…

   Eléggé váratlanul jött a dolog, hogy lesznek ilyen foglalkozások, az első óra után szóltak nekünk. Az ajtókon lévő táblákból viszont sejtettem, hogy lesz valami… Először a mi osztályunkban a siketekről tartottak előadást. Bemutatták, hogy ők hogyan kommunikálnak egymással vagy éppen egy halló emberrel. Mi is megtanultunk egy-két jelet. Egy nagyothalló úrral is beszélgethettünk, tolmács segítségével. Érdekes volt részletesen megismerni azt, hogy hogyan élik mindennapjaikat.

   A második foglalkozás a szabadidőteremben volt, ahol a mozgássérültek életét ismerhettük meg. Egy néni és egy bácsi mutatta be nekünk, hogyan használják a kerekesszéket, a mankót vagy éppen a járókeretet. Sajnos nekik minden nap kell őket használni. Pár percre mi is kipróbálhattuk őket, szerintem mindenkinek a kerekesszék tetszett a legjobban.

   És ezután mentünk a szerintem legizgalmasabb foglalkozásra, ahol mi magunk lehettünk a vakok, letakarták a szemünket, és kipróbálhattuk, hogyan használják a kifejezetten nekik készített játékokat, eszközöket, hogyan közlekednek, illetve a Braille-írás jeleit is elmagyarázták, hogyan kell olvasni, használni. Fehér bottal is végigmentünk a folyosón, én meg majdnem bementem a lányvécébe…

   Az utolsó állomáson, az énekteremben a fogyatékos emberekről beszéltek nekünk. Ez a foglalkozás nem szórakoztató, hanem inkább elgondolkoztató volt.

   Nekem összességében tetszett ez a tolerancia hét, jó ötlet volt megrendezni, szerintem a többiek is nagyon örültek neki. Igazán hasznos volt számunkra, mivel jobban bele tudtuk képzelni magunkat a fogyatékkal élők helyzetébe, jobban megértjük őket ezután.