Péterfyrkák

   Ez a sztori mindannyiunkat érintett, hiszen karanténba kellett vonulnunk a világrengető bejelentés után. Nem
tudom, számotokra ez milyen volt, de megosztom veletek saját gondolataimat.
   Nem is tudom miért, de eleinte nagyon örültem ennek a hírnek. Hihetetlenül boldog voltam, hogy nem kell iskolába
járni. Miután viszont meghallottam, hogy helyette digitális tanítás lesz, egy kicsit elcsüggedtem, de még mindig
örömtáncot jártam a „nincs suli” kifejezés hallatán. Elérkeztünk az online tanítás kezdetéhez. Első nap osztályfőnöki óra volt, át kellett írnunk az órarendet, meg kellett beszélnünk a következő hetek forgatókönyvét. Hamarosan elkezdődtek az online órák, a tanulás, a házi feladat írások. Számomra rettenetes volt egyedül megtanulni az anyagot. Sőt, volt olyan, amit gyakoroltam-gyakoroltam, de csak azért sem sikerült megjegyeznem. Azért egy dolgot nagyon élveztem: ez a sokáig alvás volt.
   Szerintem iskolába járni, személyesen részt venni az órákon, emberek között lenni százszor jobb. A barátok is nagyon hiányoztak, meg persze a jó jegyek szerzése is.