A hálaadás, angolul Thanksgiving Day talán az egyetlen olyan amerikai ünnep, amely még nem terjedt el hazánkban. De minek is adnak hálát az amerikaiak?
A mai Egyesült Államok területén az első hálaadást az egy évvel korábban Plymouth-ba érkezett telepesek ünnepelték 1621-ben, akik az európai vallásüldözések elől menekültek az „új világba”. Az életben maradt 51 főt egy helyi indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben. Nekik szeretett volna hálát adni a telepesek vezetője, William Bradford, aki egy nagy ünnepséget rendezett a Mayflower hajó fedélzetén. Országos szinten viszont egészen 1789-ig kellett várni, ekkor hirdetett George Washington először hálaadási nemzeti ünnepnapot, de rendszeres eseménnyé sokkal később, 1863-ban vált Abraham Lincoln elnöksége alatt. Azonban több generáción kellett keresztül mennie ahhoz, hogy kialakuljon a mai dátuma, azaz november negyedik csütörtöke – ezt Franklin D. Roosevelt vezette be. Azóta a karácsony után ez az amerikaiak második legfontosabb és legkedveltebb ünnepe, és egyben hivatalos munkaszüneti nap is. Kanadában a hálaadás története nem tisztázott. Ami biztos, hogy az első hivatalos hálaadási ünnepélyt 1872. április 5-én tartották a walesi herceg súlyos betegségből való felépülésének alkalmából. Ezután a következő hivatalos ünnepségre csak 1879-ben került sor, amikor a parlament nemzeti ünnepnek nyilvánította azt. Pontos időpontját ezután még többször megváltoztatták, de 1957-ben végre elnyerte a naptárban ma is ismert helyét, azaz október második hétfőjét; ez a nap azóta hivatalos munkaszüneti nap. Bár a története különböző, szinte ugyanúgy ünneplik mind a két országban. A család összeül egy nagy közös vacsorára, ahol többek között pulyka és sütőtöktorta is kerül az asztalra.
Véleményem szerint nagyon szép hagyomány ez az ünnep. Úgy gondolom, mindenkinek van miért hálásnak lennie... Én az egészségért, a családért és a barátokért vagyok hálás.
