Péterfyrkák

Egy este épp a barátommal mentünk hazafele, mikor azt vettük észre, hogy eltévedtünk. Már eleredt az eső is, de szerencsére láttunk egy erdőt. Meghúzódtunk benne. Mire az eső elállt, mély álomba zuhantunk. Reggel felébredtünk és káprázott a szemünk. Egy kis folyócskához értünk, ahol besütött a nap. És az le volt takarva lila hálóval! Mindenhol házak voltak, a házak előtt kirakodó vásárok, benne csodaszép kézimunkákkal. Vásároltunk egy-két dolgot, a folyóban gyönyörű kagylókat találtunk. Miután megnéztünk mindent, hazamentünk, mert már láttuk az utat. Majd egy évvel később ez állt az újságban: Egy elveszett várost találtak, minek neve Lila Barlang!

Egy hatalmas házban élek, sok ékszerem és ruhám van, dúskálok minden földi jóban. Miként történt, hogy ilyen fordulatot vett az életem?
            Egy hétfő reggelen találtam a hirdetést a faliújságon: Kirándulást szervezünk Ausztráliába! Ismerkedj meg a kontinens állat- és növény világával,  törzsi kultúrájával! Ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben, persze, hogy jelentkeztem. A hosszú repülőút után egy gyönyörű üdülőhelyre érkeztünk. Épp csak lepakoltunk, beállított a túravezető.
- Gyerekek! Készüljetek, megyünk túrázni az esőerdőbe. Izgatottan vártam, hogy elinduljunk, de mikor az erdőbe értünk, már nem tetszett annyira. Félhomály volt a fák között, a nap sugarai nem tudtak áttörni a sűrű lombokon. Én a sor végén mentem egyedül. Megálltam, mert kikötődött a cipőfűzöm. Mire bekötöttem, a csapatnak már nyoma sem volt. Elkezdtem őket keresni, de hiába, aztán egy óvatlan lépés után zuhanni kezdtem vagy inkább csúszni valami földbe vájt csúszdán a föld mélye felé. Hosszú volt a csúszda, de végül földet értem. Bekapcsoltam a zseblámpámat, hogy körülnézzek, hát látom ám, egy barlang közepén állok. A szemközti falnál halvány fénysugarat véltem észrevenni, mikor odamentem, szűk hasadékot találtam. Átpréseltem magam és tátva maradt a szám. Amerre a szem ellátott mindenhol arany és ezüst tárgyak hevertek, a drágakövek kosarakban voltak felhalmozva. Megpakoltam a táskámat, és nekidőltem a falnak. Biztosan megnyomhattam egy gombot, mert kinyílt egy rejtekajtó, s ahogy átléptem rajta az erdőben találtam magam.
            Társaim hamarosan rám találtak, meséltem nekik a kalandomról, de nem hittek nekem. Miután hazatértem sok szegény embernek segítettem a kinccsel, és az én életem is megváltozott.   

 Janó, a cserebogár a Kerekerdő szélén, a Nagy Tölgy jobb oldali odvába épített kis lakásában élt. Az erdő lakói szerették a kis erdei postást, aki mindig ügyesen végezte a munkáját. A leveleket mindig, minden időben kézbesítette, annak ellenére, hogy nem ő volt a Kerekerdő legbátrabb lakója. A király ügyességéért, becsületességéért kitüntette a kis „hőst”.

A Kerekerdőben azonban élt három félelmetes fenevad, akik mindenáron szerették volna, hogy Janó a királynál kegyvesztett legyen. Mindent megpróbáltak, hogy gonosz céljukat elérjék, de soha nem jött nekik össze. Történt egyszer, hogy Janó egy szép őszi reggel a színes levelekbe öltözött fákat nézegette. Elcsodálkozott a természet sokszínűségében, annyira, hogy észre sem vette Csigát, az erdő új lakóját, és megbotlott benne.

-Jaj!- kiáltott fel, amint elesett.

Az esés közben a táskája kinyílt és a levelek szétszóródtak.

- Bocsánat, bocsánat!- szabadkozott Csiga - kissé elméláztam, mert ilyen szép színes ruhába öltözött fákat még soha nem láttam. Csigának hívnak – mutatkozott be – most költöztem Kerekerdőbe.

- Semmi baj – mondta Janó – én sem figyeltem!

- Ha bármiben segíthetek, szólj bátran!

- Köszönöm – válaszolt Janó – de most már sietnem kell! A király egy fontos levelet vár, és nem szeretném, ha késve kapná meg.

A nagy sietségben sajnos megtörtént a baj! Bekövetkezett, amire a három félelmetes fenevad már régóta várt. A király fontos levele ezen a reggelen véletlenül elkeveredett, hiába várta. Több sem kellett a három gazfickónak! A királynál máris elérték céljukat. Oroszlán – az erdő királya – hirtelen haragjában meggondolatlanul cselekedett. Janó hiába mesélte el a kora reggeli balesetét Csigával, Oroszlán se nem látott, se nem hallott.

- Ha igaz, amit mondasz – bömbölte a király – menj, és hozd el a gyűrűmet Hiénától, amit ellopott tőlem!

- Rendben! – szólt félénken– megteszem, amit kívánsz, azzal a feltétellel, ha többé nem hallgatsz a gonoszra!

- Megegyeztünk, – szólt Oroszlán – menj, két hetet kapsz!

Janó bánatosan ballagott hazafelé. Útközben összefutott Csigával, akinek elmesélte, mi történt vele. Elmondta azt is, mennyire fél Hiénától.

- Segítek neked! – mondta – Hiszen én is tehetek arról, ami veled történt! Együtt elhozzuk a gyűrűt!

- Köszönöm! – mondta Janó – Így sokkal egyszerűbb lesz!

A két jó barát útnak indult és együtt elhozta a király gyűrűjét. Amikor a király megkapta régóta nem látott gyűrűjét, így szólt:

- Te vagy a legbátrabb!

- Köszönöm, de nem egyedül az én érdemem! Barátom, Csiga is megérdemli a dicséretet, hiszen nélküle talán soha sem sikerült volna!

- Látom, most is elmondtad az igazat, hogy nem egyedül te hoztad el! Mindketten dicséretet érdemeltek! Nekem meg bocsáss meg, hogy elhamarkodottan ítéltelek el! Nem az a bátor, aki nem fél semmitől, hanem az, aki legyőzi a félelmét!

Ha február, akkor farsang!

A farsang leginkább a fánkevést, táncolást jelenti. De régen egészen más volt az értelme. A keresztény naptárban nem kötődött hozzá vallási ünnep, inkább a néphagyományokból született. A busójárásról kétféle elmélet létezik, az egyik, az ismertebb, hogy a telet kergetik el vele, a másik, hogy a magyarok a törököket űzték el a busó álarccal. A farsangi időszak vízkereszttől kezdődik, és egészen húshagyó keddig tart. Nálunk a farsang régen leginkább a párválasztásról szólt. A fiúk rendezték a bálokat, a lányok meg rokonaikkal együtt vittek oda egy bokrétát, és a kiszemeltnek odaadták azt. Más országokban más-más szokás van. Például Britanniában és Írországban palacsintás versenyfutást is rendeznek. Itt az a cél, hogy futás közben egy serpenyőből ki kell dobni a palacsintát és el is kell kapni.    

Röviden a farsang erről szól.

Segítség, összementem!

Iskola után a barátaimmal elmentünk a parkba. Nagyon meleg volt, az összes árnyékos padot elfoglalták. Bejártuk az egész környéket mire találtunk egy kellemes helyet. Kicsit kopott volt a pad, a deszkái néhol megrepedeztek, de nekünk megfelelt. Ahogy rátelepedtünk a lábai meginogtak, én pedig a földre huppantam. Egy bokor mögé bukfenceztem, a következő pillanatban egy pukkanás, és mire észbe kaptam akkora lettem, mint egy falevél. Gyorsan visszafutottam a barátaimhoz, akik egymásba kapaszkodva próbáltak felállni a porból. Fölmásztam a bokor ágára, majd onnan a Blanka vállára ugrottam. A fülébe kiáltottam:

-Hé, itt vagyok a válladon!

-Hát veled mi történt?

-Összementem.

-De hogyan?

-Nem tudom, a bokor alá gurultam, és bum, kicsi lettem. Odaléptünk a bokorhoz, de nem találtunk semmit. Miután hazamentünk, édesanyám berakott a régi babaházamba, ott töltöttem az éjszakát. Másnap néhány dolog gondot okozott, ebédnél a leveses tányéromban akár úszni is tudtam volna. Az iskolában egy ceruzaheggyel írtam és egy radír volt a székem. Már épp kezdtem hozzászokni az új helyzetemhez, mikor hirtelen éles fény hasított a szemembe. Felébredtem. Ott ültem a rozoga padon, a délutáni nap égette az arcomat, a barátaim mosolyogva figyelték, ahogy lassan visszatérek a valóságba. – Jó reggelt köszöntöttek vidáman.

Ahogy hazafelé bandukoltam kicsit megkönnyebbültem, hogy mindezt csak álmodtam.   

Fiffi egy olyan lány volt, aki nagyon szerette a gyerekeket. Így hát elhatározta, hogy keres egy állást, amiben fő a gyerek. Talált is! Egy gyerekjátszóházban kerestek dolgozót. Rögtön jelentkezett, és nagy örömére felvették. Volt ott három kollégája, az első Csenge, a második Bianka, a harmadik a Marina névre hallgatott. Kedvesen üdvözölték, bemutatták neki az épületet, csak egy dolgot nem vettek figyelembe. Mit dolgozzon?! Mert kötelező volt négy személy, de hárman elég jól boldogultak. Bianka a szülinapi zsúrokat javasolta, de az Csenge fő feladata volt. Csenge a játékok felügyeletét ajánlotta, az pedig Marina foglalatossága volt. Marina a technikát javasolta, vagyis a hangszórók, kamerák és számítógépek karbantartását, de ahhoz csak Bianka értett. Mitévők legyenek? Ekkor Csenge felkiáltott:

-Megvan! Elsősegély! Vagyis.. a gyerekek naponta szenvednek balesetet. Ez szabad és az egyik leghasznosabb munka! 

Attól a naptól kezdve Fiffi elsősegélynyújtóként dolgozott, és valóra vált az álma: a gyerekek közelében élhetett.

Új év, új kezdet, új lehetőségek. A fogadalmak száma az egekig ér. Az emberek mindent megígérnek, de csak kis részét tartják be.

Én ebben az évben törekedni fogok arra, hogy az összes ígéretemet betartsam. Az első fogadalmam, hogy mindig korán lefekszem aludni. Persze ez a különleges alkalmakra nem vonatkozik. A második fogadalmam kicsit veszélyes. A harapós hörcsögömet szeretném egyedül kivenni a ketrecéből. A harmadik, hogy több ételt megkóstolok. Tavaly például megszerettem a krémleveseket. Új tanulási módszert is kipróbálok. Bár már a mostani is tökéletes.

Máson nem szeretnék változtatni, minden úgy jó, ahogy van. Remélem mindet sikerül betartanom!