Ferdinánd és Rozi

A Hevesi Sándor vers-és prózaíró pályázat I.kategória 1.helyezett írása

    Sziasztok! Ferdinánd vagyok. Emlékeztek rám? Tavaly már találkoztunk, amikor a hajóutamat meséltem el .  Egy újabb kalandomról írok nektek.                                                                                                                           

A hosszú, unalmas téli napok után elhatároztam, hogy kirándulni megyek. De hova? Éppen ezen töprengtem,  amikor  egy  plakátot láttam meg  szokásos egérvárosi sétám alkalmával. Azt hirdette, hogy a Sajtfalusi hegyekben megnyitott egy új szálloda.  A plakáton lévő gyönyörű környék annyira megtetszett, hogy azon nyomban lefoglaltam egy utat.

Mivel indulásig csak egy napom volt, nem késlekedhettem a csomagolással.  Bőröndömben helyett kapott  a túrabotom / ha hegymászáshoz lenne kedvem / , a fényképezőgépem,  az úszónadrágom / hátha fürdésre is lesz lehetőség/,  és persze a naplóm.

Korán reggel indult a Cincin  járat. Már az út is gyönyörű volt, izgatottan kapkodtam  a fejemet ,hogy mindent lássak. Hát még a szálloda és környéke! Alig vártam, hogy felfedezzem a vidéket! De  nem sokáig tartott az örömöm: ahogy álmélkodva  járkáltam, nem vettem észre az előttem tátongó gödröt és beleestem. Szerencsére  éppen arra sétált két turista egérke, és hívták a mentőket. A kórházi vizsgálat a  jobb hátsó láb törését állapította meg.  Három hét  pihenés! Hát ez szörnyű!  Pocsékba ment a nyaralásom!  Szomorúan hajtottam álomra egérfejemet.

Másnap reggel kedves hang ébresztett.  Gyönyörű egérnővérke hozta a reggelimet.  Kedvesen cincogta:  Rozi nővérnek hívnak, én fogom ápolni.  Ettől a perctől fogva már nem is volt annyira rossz  a nyaralás.  Rozival repültek a napok. A lábam is szépen gyógyult, így nagyokat sétálhattunk a kórház kertjében.  Egyre jobban tetszett nekem a kis egérnővér és úgy vettem észre , ő is szívesen van velem.   Összeszedtem minden bátorságomat, és meghívtam  egy  finom sajtvacsorára.          

Ekkor határoztam el, hogy feleségül veszem.  Gyógyulásom után az egérkórház apraja-nagyja eljött az esküvőnkre.  Nagyon boldogan,  nős egérkeként hagytam el a hegyeket. 

       Amikor egy  év múlva visszatértünk,  örömmel mutattuk be három kisegerünket:   Cilit, Fercsót, és a kis Rozikát.

Az én kutyáim

A Hevesi Sándor vers-és prózaíró pályázat I. kategória 2. helyezett írása

Van nekem két kiskutyám,

szeretik a nyaralást,

tengerparti úszkálást,

cicák utáni futkosást.

Egyik kutyám  szelíd vizsla,

foltos  Mexi  az ő társa.

Ők a kertünk pásztorai,

a család vidám játszótársai.

Niko imádja a vadat,

Mexi meg a konzervhalat.

Kedvenc játékuk a labda,

ami után őrülten futnak.

Ha az iskolából hazaérek,

úgy örülnek, majd megesznek.

Mancsaikkal átölelnek,

Nyálas puszival üdvözölnek.

Kálovics Eszter 3.a

"Igazán csak azok halnak meg, akiket elfelednek"

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott, és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy. (...)

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.