Az én háziállatom egy nőstény fekete macska, akit Cirmi névre kereszteltünk.
Nem szokványos módon került hozzánk. Amikor panelból családi házba költöztünk, szegődött hozzánk. Már akkor ott volt, amikor a szüleim először megnézték a házat. Mikor odaköltöztünk, szinte mintha ránk várt volna az udvarunkon lévő fa alatt. Először félénk volt, ezért nem tudtuk megsimogatni. Pár hónap múlva azonban megbátorodott, és elsőként nevelőapukám kezéhez dugta oda a fejecskéjét. Azóta a családban már nagyon szociális, azonban ha vendégek érkeznek, még mindig félénk. Minket viszont nagyon szeret. Egy hosszú, fárasztó nap után mindig fel tud vidítani.
Nagyon szeretem a kisállatomat, sok boldogságot ad. Ajánlom mindenkinek, hogy tartson házi kedvencet, mert nagyon tud szeretni, igazi társ tud lenni a mindennapokban, és megtanít a felelős állattartásra.
