Iskolánkban idén is megrendezésre került alapítványi bálunk, ahol az estét hagyományosan a nyolcadikos tanulók tánca nyitotta meg.
Már szeptemberben elkezdtük tanulni az első lépéseket. Az első ruhapróbánál minden lány izgatott volt, mert végre megtekinthettük a csodálatos ruhákat. A fiúk fekete nadrágot és inget viseltek fehér nyakkendővel. A lányok ruhája törtfehér szoknyából és egy pántos felsőből állt, kiegészítőként egy sál volt rajtunk. Természetesen volt velük munka: ki kellett mosni, megvarrni, ránk igazítani. Az utolsó hét tele volt izgalmakkal: már minden alkalomkor abroncsban próbáltunk, és volt egy teljes ruhás próba is. Sajnos történt lebetegedés is a táncosok között, így iskolánk kiballagott diákja ugrott be helyette. A műsor november 18-án, szombaton este volt. Mindenki izgatottan érkezett meg az iskolába öt óra körül. A lányok sminkeltek, volt, aki frizurát készített... Miután elkészültünk, elkezdődött a főpróba, utána pedig a fotózás. Negyed nyolckor vonultunk be az aulába a vezetésemmel. Nagyon izgulós típus vagyok, de le kellett küzdenem minden félelmem. A keringő után egy pörgősebb tánc következett, a Shrek című animációs mese betétdalára, amire a legjobb barátnőm, Dalma és az énektanárnőnk, Foricsekné Kovács Szilvi néni énekelt. Kivonulás után mindenki megkönnyebbült. A tánc után kaptunk süteményt és italt is.
Szüleink, tanáraink és a vendégek gratuláltak nekünk, ami nagyon jól esett. Fáradtan, de boldogan tértünk haza. Ezúton szeretném megköszönni a táncosok nevében Zsófi néninek a felkészítést, Szilvi néninek és Dalma barátnőmnek pedig a csodálatos éneklést. Ez volt életem legszebb és legjobb estéje.
