Idén február 14-ére nem csak a Valentin-nap esik, hanem hamvazószerda is, amely a nagyböjt kezdete. Nem bibliai ünnep, de kiemelt hétköznapja az egész egyházi évnek. "Mozgó" ünnep, a húsvét előtti negyvenedik hétköznap, mert a nyugati egyház a vasárnapot, az Úr napját nem tekinti böjti napnak.
A katolikus egyház mára enyhített a korábbi szigorú böjti szabályokon, a 11. századig például késő délutánig semmit sem ettek, húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. A II. vatikáni zsinat rendelkezésére 1966 óta szigorú böjti nap csak hamvazószerda és nagypéntek, amikor tilos a hús, a nap folyamán csak egyszer szabad jóllakni, de megengedett két másik, csökkentett mértékű étkezés. Mentesülnek ez alól a 18 év alattiak és a 60 év fölöttiek, a betegek, az állapotos nők, a szoptató anyák és egyes foglalkozások gyakorlói. Az egyház tanítása szerint az önmegtartóztatást más tekintetben is gyakorolni kell. Ez az időszak arra szolgálhat, hogy a hívők megtanulják uralni vágyaikat, elmélyüljenek hitükben húsvét előtt, amikor a megváltást ünneplik a keresztények. Ahogy Szent Ágoston mondta: "A böjtölés tisztítja a szívet, megvilágítja az értelmet, erősíti az akaratot, gyöngíti az érzékiséget, megfékezi a vágyakat, a szenvedélyek fáklyáit eloltja, és meggyújtja a tisztaság világosságát". Az Isten előtti meghajlás jele nemcsak a hústól, hanem például a dohányzástól, az édességtől, a szórakozástól való tartózkodás is lehet, miközben nagyobb figyelmet fordítunk embertársaink szükségleteire. Egyesek bűnbánatuk jeléül magukra vették a hamu jelét, a hamvazkodást az 1091-ben Beneventóban tartott zsinaton II. Orbán pápa rendelte el a bűnbánat látható jeleként a hívek számára. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mert a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmeztet.
Egyes helyeken a hamvazószerda utáni csütörtököt nevezték zabálócsütörtöknek, mert e napon ismét szabad volt húst enni, hogy elfogyasszák a farsangi maradékot.
