Van nekem egy édes kutyám,
úgy hívják, hogy Pici Lizám.
Bár nem érte mentünk,
még is ő lett a kedvencünk.
Mancsával átöleli kezemet,
szemében megcsillan a szeretet.
Pici lábait olyan gyorsan szedi,
ha akarnám se tudnám utolérni.
Nagyon szereti a répát, s paprikát,
de nem veti meg a húsos falatkát.
Éjszaka a paplan alatt szendereg,
a horkolására én is megébredek.
Szereti anya virágait megtépni,
utána meg ártatlan szemekkel nézni.
Hanyatt dobva várja mi lesz a bünti,
de tudja, hogy rá nem lehet haragudni.
Amíg dolgozunk, ő nagyokat alszik,
az összes kanapén végig nyújtózik.
Turcsi nózi, pihe puha bunda,
ilyen az én kutyám, soha nem adom oda!
Felkészítő: Balogh Adrienn
