Péterfyrkák

Az Arany tó választotta el az emberek világát az állatok földjétől. A tó vízében valamikor a régi időkben aranyat találtak. Akkoriban az ott élő emberek nagyon szegények voltak, az arany viszályt szított köztük. Rokonok vesztek össze, barátok estek egymás torkának. Az állatok nyugalmának is vége szakadt, földjüket kincskeresők lepték el. A megrémült állatok a tündér királyhoz fordultak segítségért. Sokáig tartott mire megállapodtak a betolakodókkal, de végül sikerült. Az egyezség szerint az emberek minden évben kaptak az aranyból, de cserébe fel kellett hagyniuk a bányászattal.
            A béke kora köszöntött be a tó partjára, és sokáig ott is maradt. Az emberek nyugalomban éltek, az arany legendája feledésbe merült. A mai napig!
                                                                    FOLYTATJUK!

Elsősöknek ötödikesektől

Miért jó az iskola?

√ Nagyon kedvesek a tanárok. Szívesen válaszolnak minden kérdésünkre. Amit megtanítanak, soha nem felejtjük el.  Játékosan tanul itt az ember. Ha sokat tanulsz, és kitartó vagy, akár még versenyekre is elmehetsz. Érdekes és új tapasztalatokat ismerhetsz meg.

√ Jó barátokat lehet szerezni. Sok emberrel megismerkedhetsz. Örök pajtásokra tehetsz szert. Kiváló a hangulat az órákon, mindig történik valami vicces. Persze csak olyanok, amiken a tanár nénik is nevetnek. 

√ A kirándulások nagyon jók! A programok nagyon érdekesek. Például: Családi nap a Csónakázó-tónál, Karácsonyi ünnepély, Farsang, Öltözz pirosba nap. Voltunk már Zánkán, Mindszentkállán, balaton- máriai táborban.

√ Az iskolában sok helyen lehet sportolni. Rengeteg pálya van. Kézilabdát, kosárlabdát és focit egyaránt kipróbálhatsz. Ha remekül sportolsz, atlétikai versenyen is részt vehetsz. Rengeteg aranyérmet gyűjtöttek be eddig az atléták.

√ Az osztálytermek remekül vannak berendezve. Egyik osztályban van egy zongora is. Több helyen digitális tábla  is található. Színes képek díszítik a falakat, amiket az osztály készít. Mindig tisztaság van.

GYERTEK, LEGYETEK TI IS PÉTERFYSEK!

Azon a reggelen, mikor először mentem iskolába, már nagyon kíváncsi voltam, hogy mit tanulunk. Rájöttem, hogy ennél fontosabb dologgal akarok foglalkozni, ismerős arcokat keresnék. De senki nem volt ismerős.Már éppen azt terveztem, hogy valaki mellé odaülök, mikor betoppant egy lány ( ő a legjobb barátom most). Anyukám még ott volt, és gyorsan talált nekünk egy üres helyet. Ez a lány ismerős volt nekem! Megvan! Egy oviba jártunk. Csak valahogy mérgesnek látszott. Kicsit megijedtem. Ekkor megszólított:

- Szia! hogy hívnak?

-B...Blanka vagyok- dadogtam.

Elbeszélgettünk egy ideig, majd egyre jobban összebarátkoztunk.Az egész napot együtt töltöttük.Kiderült, hogy nagyon hasonlítunk egymásra. Imádjuk az állatokat, szeretünk játszani, sőt, néha még ugyanazt is gondoljuk! Még a hajunk és a szemünk színe is megegyezett. Soha nem volt ilyen barátom, sőt, egy igaz barátom se volt még. Ettől a naptól kezdve a legjobb barátnők lettünk! És már öt éve összetartozunk.

Az új közösség nagy változás: a barátok, a tanítók mind mások. A jó pajtásra viszont szükség van.

Amikor beléptem az osztályba pici elsősként, nagyon izgultam. Leültem az egyik padba. Senkit sem ismertem. Elővettem a firka füzetemet és rajzoltam. Egyszer csak odaültettek mellém egy kislányt. Valahonnan már ismertem, de nem tudtam, hogy honnan. Elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy egy óvodába jártunk, csak másik csoportba. Ugyanazokat a dolgokat szerette, amit én, rajongott az állatokért, tudott egy csomó jó viccet. A legjobb barátnők lettünk.Együtt mentünk mindenhová, ebédlőbe, udvarra, osztályba. Ketten játszottunk mindent. Egymás mellett ültünk az ebédlőben, és padtársak is voltunk. Ha az egyikünk szomorú volt, a másik megvigasztalta.Sokat nevettünk, játszottunk.

Persze most már több barátom is van, de ő lesz mindig a legjobb. Ez a barátság megszakíthatatlan, hiszen öt éve tart.

Egy este épp a barátommal mentünk hazafele, mikor azt vettük észre, hogy eltévedtünk. Már eleredt az eső is, de szerencsére láttunk egy erdőt. Meghúzódtunk benne. Mire az eső elállt, mély álomba zuhantunk. Reggel felébredtünk és káprázott a szemünk. Egy kis folyócskához értünk, ahol besütött a nap. És az le volt takarva lila hálóval! Mindenhol házak voltak, a házak előtt kirakodó vásárok, benne csodaszép kézimunkákkal. Vásároltunk egy-két dolgot, a folyóban gyönyörű kagylókat találtunk. Miután megnéztünk mindent, hazamentünk, mert már láttuk az utat. Majd egy évvel később ez állt az újságban: Egy elveszett várost találtak, minek neve Lila Barlang!

Egy hatalmas házban élek, sok ékszerem és ruhám van, dúskálok minden földi jóban. Miként történt, hogy ilyen fordulatot vett az életem?
            Egy hétfő reggelen találtam a hirdetést a faliújságon: Kirándulást szervezünk Ausztráliába! Ismerkedj meg a kontinens állat- és növény világával,  törzsi kultúrájával! Ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben, persze, hogy jelentkeztem. A hosszú repülőút után egy gyönyörű üdülőhelyre érkeztünk. Épp csak lepakoltunk, beállított a túravezető.
- Gyerekek! Készüljetek, megyünk túrázni az esőerdőbe. Izgatottan vártam, hogy elinduljunk, de mikor az erdőbe értünk, már nem tetszett annyira. Félhomály volt a fák között, a nap sugarai nem tudtak áttörni a sűrű lombokon. Én a sor végén mentem egyedül. Megálltam, mert kikötődött a cipőfűzöm. Mire bekötöttem, a csapatnak már nyoma sem volt. Elkezdtem őket keresni, de hiába, aztán egy óvatlan lépés után zuhanni kezdtem vagy inkább csúszni valami földbe vájt csúszdán a föld mélye felé. Hosszú volt a csúszda, de végül földet értem. Bekapcsoltam a zseblámpámat, hogy körülnézzek, hát látom ám, egy barlang közepén állok. A szemközti falnál halvány fénysugarat véltem észrevenni, mikor odamentem, szűk hasadékot találtam. Átpréseltem magam és tátva maradt a szám. Amerre a szem ellátott mindenhol arany és ezüst tárgyak hevertek, a drágakövek kosarakban voltak felhalmozva. Megpakoltam a táskámat, és nekidőltem a falnak. Biztosan megnyomhattam egy gombot, mert kinyílt egy rejtekajtó, s ahogy átléptem rajta az erdőben találtam magam.
            Társaim hamarosan rám találtak, meséltem nekik a kalandomról, de nem hittek nekem. Miután hazatértem sok szegény embernek segítettem a kinccsel, és az én életem is megváltozott.