Nevem Joe, a kandúr, aki immáron boldogan él együtt párjával, Dzsinával. Egy szép áprilisi napon kis családunk bővült három taggal. Társam világra hozta utódainkat: Budot, Terence-tés Buksyt. Budnál hamar megmutatkozott hatalmas testi ereje, Terence csavaros észjárásával tűnt ki, Buksy viszont… nos, neki valószínűleg csak káposztalé volt a fejében.
A csöppségek gyorsan nőttek, és egy hűvös őszi reggelen, amikor a rosszcsontok már elindultak a középcicasuliba, csöngettek az ajtón. Egy macskarendőr állt az ajtó előtt, és így szólt:
- Joe és Dzsina ügyében járok el. Letartóztatom önöket.
- Mit követtünk el, biztos úr? – kérdeztük, s a vér meghűlt ereinkben.
- Önök elkoboztak és összetörtek egy léghajót. A nyomok ide vezettek. – utalt legutóbbi kalandunkra. Sok választásunk nem volt, így beszálltunk a szirénás macskarendőr-autóba. Oly sokáig utaztunk, hogy úgy tűnt, a cicabörtön bizony a Marson van. Végül egy sötét, romos helyen állt meg az autó. Panaszos nyávogással helyet foglaltunk cellánkban. A fogda kicsi és hideg volt, néhány macskakonzerv árválkodott a sarokban. A címkén: silány táp, egészségre ártalmas, lejárt 2022-ben. Szép kilátások! Kisvártatva azonban bársonytappancsokat hallottunk, és egy macskaőr jelent meg cellánk bejáratánál:
- Szeretnének telefonálni az utolsó nyávogás jogán?
Természetesen éltünk a lehetőséggel. Kölykeink közül Terence briliáns elméje kellett! Szerencsére felvette a telefont, és ígéretet tett, hogy még aznap kiszabadít minket.
***
Terence és testvérei különböző háztartási kellékekkel felszerelkezve elindultak hát megmenteni szüleiket az ország legjobban őrzött macskabörtönéből. Az őrök elterelése után (a MIAÚ szupermarket kirablása) a téglafal egy keskeny résén bepréselte magát a három bársonytalpú az épületbe. Először bajuszpróbát csináltak, hiszen természetismeret órán tanulták, hogy ha a cica bajusza átfér a résen, akkor az egész teste is. Buksy hozta a formáját, létra helyett kötelet hozott… Bud, a legerősebb kölyök beakasztotta a kötelet egy szellőzőrácsba. Ruganyos testükkel könnyedén felmásztak rajta, s a végtelen számú cellák folyosóján találták magukat. Ám fogalmuk sem volt, merre tovább. A feszültség itt már tapintható volt, csak Buksy nézett bambán. Terence-t azonban nem hagyta cserben esze, s pillanatok alatt átlátta a börtön vízvezeték-hálózatát. Elreszelték a 9-es cella ajtaját, s lehúzták magukat a WC-n… így pontosan szüleik cellájában kötöttek ki. Innen már felgyorsultak az események, a viszontlátás öröme után a macskacsalád fénysebességgel futott ki az épületből.
A gazdi csupán annyit érzékelt a történtekből, hogy kedvencei használták a telefont, s eltűntek 24 órára. Ismét egy fergeteges nap, de ez még semmi, Joe cica még el nem mesélt kalandjaihoz képest.
Felkészítő: Bartók Zsuzsanna
