Manócska
Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyen túl, ahol a kurta farkú malac túr, kerek erdő közepén egy ős, öreg tölgyfa odvában élt, éldegélt Koponyányi Monyók és a családja. Koponyányi Monyók egy kis erdei manó volt, aki őrizte az erdő rendjét. Minden reggel nekivágott útjának, hogy megnézze minden rendben van-e a rengetegben. Benézett nyúlékhoz, megfésülte a mókuskölykök bozontos farkincáját, játszott a rókákkal, és mindig segített sün asszonyságnak megkeresni a szemüvegét. Amikor az erdő közepére ért, jajgatásra lett figyelmes. Jobbra nézett, balra nézett, de nem látott senkit. Amikor véletlenül a lába elé tekintett, látja ám, hogy egy kis csiga ül a cipője orrán.
- Mi a baj kicsi csiga?- kérdezte tőle.
- Otthon hagytam a reggelimet! Nem tudok hazamenni érte, mert mindjárt becsengetnek a csigaiskolában. Koponyányi Monyók felhúzta inge ujját, és az órájára nézett. Negyed nyolcat mutatott. Nem akarta megsérteni azzal, hogy megmondja neki, még simán odaérhet,de eszébe jutott: „ a csigák lassúak „.
- Hol laksz?
- Egy hatalmas fenyőfa aljában. Koponyányi Manyók körbetekintett. Sehol sem látott fenyőt. Felmászott egy bükkfára, hátha onnan megláthatja. Onnan sem látott mást,csak lombhullatókat. Mikor lemászott, észrevett maga mellett egy kis cserjét. Odahelyezte a pici csigát a tövéhez, majd miután az magához vette az elemózsiáját átemelte az iskola kapujába.
- Köszönöm, hogy segítettél! – hálálkodott a csiga.
- Szívesen – válaszolt a manó, és útnak indult, hogy új kalandokat találjon.
