Bensőséges ünnepség keretében mutatták be a Nagykanizsai Szakképzési Centrum Zsigmondy Vilmos Szakképző Iskolájának könyvtárában a Kanizsai szirmok legújabb verseskötetét.
Az első Kanizsai Szirmok 2008-ban jelent meg az iskolában. Akkor úgy gondolták az életre hívói, hogy minden évben lehetőséget biztosítanak a város diákjainak, hogy verseik ne az asztalfiókban heverjenek, hanem egy kis kiadványban közkinccsé váljanak – mondta köszöntőjében Laukó Emőke igazgató, majd hozzátette: több éves kihagyás után a város Kulturális Bizottságának támogatásával újra verselésre hívták a város diákjait, együtt a Kanizsai Kulturális Központ munkatársaival.
Örömükre három általános iskola, a Kiskanizsai, a Kőrösi Csoma Sándor-Péterfy Sándor Általános Iskola Péterfy Sándor Tagintézménye és a Miklósfai Általános Iskola 13 kisdiákja is elküldte a versét.
A Batthyány Lajos, a Dr. Mező Ferenc Gimnázium, a Piarista Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Boldog Donáti Celesztina Óvoda és a Nagykanizsai SZC Zsigmondy Vilmos Szakképző Iskolájának 17 fiatal poétája – 12 lány és 5 fiú –, vállalta a megmérettetést, legtitkosabb énjük megmutatását.
A verseskötetet Bognárné Ritecz Rita és Hajósné Burján Tímea lektorálta. Szerkesztette és a hátsó borítót Földvári Zsuzsanna tervezte.
A kötetbemutató időpontjául nem véletlenül választották a Luca napot, mely név fényt hozót, a fényt is jelenti. „A kötetben lévő versekkel szeretnénk mindannyiótoknak egy kis fényt sugározni” – hangsúlyozta befejezésül az igazgatónő.
A verseket Bogárné Ritecz Rita pedagógus, versmondó és Zsoldi Gergely, a KKK marketing munkatársa tolmácsolta az ünnepségen, mely fogadással zárult.
B.E.
Forrás: http://www.kanizsaujsag.hu/hirek/34690/kanizsai-szirmok-ii/
KŐVÁRI JÚNÓ : A SZÓ
A szótól fáj a szív,
És szívfájdalom okozta a legtöbb szituációt,
Mikor az igenből talán, majd később esetleg keletkezett.
A szó, mely kábulatba vont,
Melyet mindenki a szívébe temetett,
Naponta vetted elő félve,
Mert tudtad, ráléptél a csapdára,
És feketéből átfestettél mindent vörösbe.
A szó, mely új életre pezsdített,
Hisz minden napnak értelmet adott.
Vártál minden lehetőséget,
És tűrted az ellenkező csapatot.
A szó, mit neked mondtak,
Te meg csak úgy elvetted,
És boldog lettél,
Mert a szívében helyet foglaltál.
De csak amíg lakbért kapott,
Utána semmire se használt.
A szó, mely kitett,
Mi az utcán fázni hagyott,
És magadra szórtál szitkozódást,
Hogy nem kerülted ki az gödröt.
Aztán jött a szó, mely felnyalábolt,
Mi esténként fűtött,
Ha sírtál vigasztalt,
A szívedben tüzet csiholt,
És csinált a szürke égből színeset,
Az életedből újra boldogot.
