Judit néni verse
Jellinekné Blank Judit: November
Már nem kerget a langyos szellő
Forró akácméz illatot
Álmosan sóhajt a mező
S ásít a dérlepte pillanat.
Édes álomként száll a nyár
Mint a fecske-szárnyú évek
Arany avarban fagy kapirgál
És zúzmara hinti lépted.
A rőt színű tölgy levelek
Búcsúzó fáktól halk nesszel
Lábaim elé peregnek,
Sírva zörögnek a szelek.
Fagyni készül a világ.
Megfagy benne a lelkem
Magány-dalt szitálnak a fák
S puhán betakarnak engem.
