Sokat változott a világ. Régen egy gazdának csak olyan problémái voltak, mint az etetés, az új állatok vásárlása, a régiek feldolgozása vagy eladása. Most meg! Ilyen papír, olyan könyv. Ilyen orvosi ellátás, olyan oltások. Az ember elveszik a rengetek adatlapok és naplók között.
Nyaralásom végén a szomszéd bácsi mesélte, hogy nála is jártak ellenőrök. Nevetéssel küszködve hallgattam meg:
Reggel a tanya kapuja elé begördült egy menő-manó autó. Két gyönyörű kosztümös hölgy szállt ki belőle. De mindjárt meg is torpantak a két hatalmas pulikutyát látván. Ekkor kijött a gazda és köszöntötte a két irodistát, majd visszahívta a kutyákat. A hatalmas állatok élvezettel szimatolták a parfümillatot. A két nő ódzkodva lépett be a magas sarkújával a sáros udvarra. El is merültek kicsit a ragacsos földben. Mindjárt a lényegre tértek:
- Nos, lássuk az állatokat. Kezdjük a sertésekkel – jelentette ki szakszóval az egyikük – hol is vannak?
- Lent a völgyben, de nem hinném, hogy el tudnának odáig jönni gumicsizma nélkül.
A hölgyek egymásra néztek és rögtön elárulta a pillantásuk, hogy ők is kizárt dolognak tartják. Inkább kérdezgettek róluk, például milyen gyakran látja őket állatorvos, esznek-e rendesen stb.
- Most a kecskék következnek. Ők is nagyon messze vannak? – kérdezte félve az irodista.
- Egyáltalán nem. Csak pár métert kell sétálni a rétig.
Ez a pár méter a nőknek több kínkeserves kilométernek tűnt. A gazda mosolyogva figyelte a bukdácsolásukat és küszködésüket az agyagos talajjal szemben.
- Megjöttünk – jelentette ki a gazda a két hölgy örömére.
- Látom, vannak gidák is. Van róluk etetési napló? Tudja, amiben le kell írni, hogy mikor esznek, és mennyi előtte és utána a súlyuk.
Jóska bácsi felhúzta a szemöldökét.
- Mind a harmincról?
- Igen – válaszolta az egyikük.
- Asszonyom, ha ott áll mellettük születésüktől fogva, figyeli, hogy mikor mennyit esznek, és mindegyiket rá tudja bírni a mérlegre egy nap többször is, akkor lesz etetési napló.
Végiggondolta mindkét ellenőr az elhangzottakat és bizony belátták, hogy a farmernek igaza van.
- Vannak még másmilyen állatok is? – érdeklődtek.
- Van egy szamár, amit le akartunk vágni, de az unokák nem engedték.
- Akkor nézzük meg azt is.
Visszamentek a rétről (vagyis inkább topogtak) az istállóba.
- Van ennek a szamárnak ló könyve? – kérdezték.
Jóska bácsi szeme kistányér nagyságú lett.
- Asszonyom, döntse el, hogy ez most ló vagy szamár. Mert szamár könyv nem létezik.
Be kellett látniuk a hölgyeknek, hogy a gazdának ismét igaza van. Végeztek az ellenőrzéssel és elsántikáltak a kocsiig.
Így történt az eset, hogy még a szamárnak is lett ló könyve.
Igaz történet alapján készült.
