A kedvenc ünnepem a karácsony. Azt szeretem benne a legjobban, hogy amikor 24-én felkelek, odalent vár már a feldíszítendő karácsonyfa. Illetve a karácsonyfa díszítést is szeretem, felakasztani a sokszínű gömböket.
A karácsony egy nagyon szép ünnep. Valószínűleg sok ember osztja a véleményemet. A karácsony előtti várakozási időszakban szokás adventi kalendáriumot nyitni minden nap. Naptártól függ, hogy milyen ajándék van minden kis megszámozott (1-24) ablakban. A mama tavalyelőtt csinált nekem gyufásskatulyából egy ilyen naptárt, amiben kis csokikat rejtett el. Ezt nyitottam ki minden reggel.
December 6-án volt Mikulás ünnepe. Ilyenkor nem szoktam nagyobb ajándékot kapni, csak egy kis csokit és sajtot, mivel imádom mind a kettőt! Általában ezt az ünnepet csak a szüleimmel szoktuk megtartani. A ˝mama féle˝ kalendáriumomban ilyenkor valami nagyobb ajándék van.
December 24-én reggel, mikor felkeltem, még nem volt ott a három karácsonyfa. Ezért elmentem a mamához segíteni, díszíteni az ő karácsonyfájukat. Ők nem műfenyőt vesznek, hanem igazit. Nagyon szép lett a fa, majd a feldíszítés után egy kicsit még ottmaradtam náluk megbeszélni az estét, hogy mikor jönnek, mi lesz a vacsora, meg ilyeneket. Ezek után hazaindultam, otthon, a nappaliban már várt a két fa. De hogy miért csak kettő? Mert az idei évben a galéria korlátjára nem raktunk. Az egyik nagy, mely már helyben van, a másik, a kicsi pedig majd az én szobámban kap helyet. Miután elvégeztük a reggeli teendőinket, nekiálltunk a nagyobbik fát felállítani a nappaliba, azután pedig díszíteni gömbökkel, füzérekkel. Utána jött az enyém, azzal viszont nem töltöttünk el annyi időt, mint a másikkal, hiszen jóval kisebb. Ezek után az egyéb díszítéseket is megcsináltuk, majd jöttek az előkészületek a vacsorához. Mindezek után átjöttek a mamáék, és megkezdődött a karácsonyi vacsora körüli sürgés-forgás. Nekem csak a papával való beszélgetés és tévénézés jutott az ünnepi díszbe öltöztetett nappaliban, a karácsonyfa mellett. Miután elkészültek anyáék a vacsorával, elfogyasztottuk az étkezőben. Utána éjfélig még beszélgettünk, tévét néztünk, majd készülődtünk az éjféli misére. A szomszédunk, aki jó barátunk, ő is velünk jött. Tetszett a mise, végig tudtam nézni elalvás nélkül. Két órakor sikerült ágyba jutnom, de nem is voltam egyáltalán álmos.
25-én eljöttek a balatoni mamáék és a kanizsaiak is. Ezen a napon kaptam meg az ajándékom.
26-án eljöttek hozzánk a keresztszüleim, és a szomszédok is átjöttek. A felnőttek lent beszélgettek, miközben én a Mirával, a keresztszüleim lánygyermekével fent, a szobámban játszottunk, kicsit laptopoztunk is. Beszélgettünk, ettünk, ez a nap is jól telt, pont, mint az előző. Én játszottam az ajándékommal, aminek nagyon örültem.
27-én (igaz, ez már nem ünnep) mi mentünk a keresztszüleimhez. A ˝gyermekprogram˝ az volt, hogy meg kellett akadályoznunk, hogy feljussanak hozzánk, pont, mint a Reszkessetek, betörők! című filmben, csak mi nem betörőktől védtük magunkat, hanem a szülőktől, és persze kicsit sem voltunk durvák, inkább viccesek. Nagyon jó nap volt, tele mókázással, kacagással.
28-án (Igaz, ez sem ünnep, de minekünk erre a napra is volt program) elmentünk már többször említett szomszédban lakó barátainkhoz.
29-én elmentünk a Balatonra, a balatoni mamáékhoz és kimentünk a villához. Winston, a balatoni macskám megjött, és megkapta a meglepetés macskatápját.
31-én volt szilveszter, éjfélkor figyeltük a tűzijátékot, és a kertünkben helyeztünk el hosszú csillagszórókat, majd meggyújtottuk. Én fújtam a trombitámat, mindenki nagyon boldog volt. Utána néztünk szilveszteri kabarét, egyéb jó filmeket.
Nekem így teltek az ünnepek. Remélem másoknak is meghitt volt a karácsony, a szilveszter pedig örömmel teli. Remélem, hogy az idei karácsony (ami kicsit még messze van!) hasonlóan fog telni, mint a tavalyi. Azt szeretem a legjobban az ünnepekben, hogy ilyenkor mindenkivel összejövünk, akiket szeretünk, és sokat tudunk beszélgetni.
