Ez a nyár nem volt mindig olyan izgalmas, mint tavaly.
Egy éve Kalocsán, Szekszárdon, és Budapesten is jártunk, most viszont csak Balatonfüredig jutottunk el. Viszont nem minden napom telt el unatkozással. A június utolsó hetei két táborral kezdődtek. Az első tábort anyukám rendezte nálam fiatalabbaknak, úgyhogy utolsó nap inkább felmentem a nagymamámhoz. Egy napot otthon töltöttem, utána pedig máris kezdődött a zenekaros tábor Őrtilosban. Itt egy csomó barátommal találkoztam, és azokat a zenekari tagokat is jobban megismertem, akikkel eddig nem is beszéltem! Halloween témájú dalokat játszottunk, és egyszer hajnali 1-kor elmentünk túrázni az erdőbe. A séta végén belopóztunk a szomszédos táborba, és felkeltettük őket egy hangos fűnyíróval! Ez volt életem eddigi legjobb hat napja! Ezután következett a július, és vele együtt a 14. születésnapom is. Két könyvet kaptam ajándékba, mind a kettő a kedvenc könyvsorozatom része. Az egyiket 600 oldal ellenére egy hét alatt kiolvastam, bár ezen már senki nem lepődött meg. Egy héttel a születésnapom után kezdődött az iskolai tábor Balatonmárián. Na ez nem volt valami jó élmény, talán akkor éreztem magamat jól, mikor Balatonlellére utaztunk, és vettem magamnak ásványékszert, az egyik barátomnak pedig nyakláncot. Ezekben a napokban távolságtartó maradtam, és ritkán kapcsolódtam be a szobatársaim beszélgetésébe. Igazából szeretek egyedül lenni, de ha társaságkedvelő emberek közelében vagyok, semmi nem jó nekem. A tábor 7 hosszú nap után véget ért, és következő héten indultunk is Balatonfüredre. Most kicsit más volt, mint amilyen minden évbe szokott lenni, mert először hívtam meg egy jó barátomat (neki vettem a nyakláncot). A napok strandolással teltek, néha pizzáztunk is. Ez egy jó bő tíz nap volt, augusztus elején értünk haza. Az augusztus már nem volt túl élményben gazdag. Igaz, egyszer még mentünk Füredre, de ugyanazt csináltuk, és ezután már semmi nem történt. Az utolsó héten otthon lettem hagyva, akkor viszont feltaláltam magam. Aranyos borítókat csináltam a füzeteimnek, még most is adnak egy pici akaraterőt a tanuláshoz. Mivel az augusztus már unalmas volt, nem ért annyira fájdalmasan az évnyitó. Ezután a hosszú három hónap után úgy érzem, elég volt ennyi nyári szünet. Úgyhogy most már az őszi szünetre várok!
