A Bálint-nap, vagy ahogyan ma használjuk, a Valentin-nap, a szerelmesek napja. Már itthon is "pirosbetűs" ünnep lett.
Szent Bálint a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziások védőszentje. A római katolikus naptár szerint 1969-ig február 14-én ünnepelték, de kivették a külön napon ünnepelt szentek sorából. Ezen a napon ma is Bálintokat, illetve Valentinokat köszöntünk névnapjuk alkalmából. A nyugatról érkező új szokás szerint pedig február 14-e a
"szerelmesek napja". A Bálint-napnak pogány eredete is ismert. A február közepén tartott Lupercalia római ünnep tisztító szertartásokból, illetve termékenységi rítusokból állt, hogy kiengeszteljék a farkas alakú, rosszindulatú Lupercus istent. Ezen az ünnepen a papok ún. "februa" nevezetű kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, főként a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon. Kecskét is áldoztak fel, hiszen a termékenység szimbóluma volt. Ezt a szokást váltotta fel idővel a Bálint-nap keresztény hagyománya. Ma már elárasztják a boltokat a szívecskés dolgok, és a párok megajándékozzák egymást.
Én nem értek egyet a Valentin-nappal, mert azt gondolom, hogy akik szeretik egymást, ne csak ezen az egy napon mutassák ki egymás iránt érzelmeiket. Ti mit gondoltok erről?
