A legenda szerint Szent Péter nem győzte hallgatni a hidegtől vacogó emberek fohászait, fogott egy nagy zsákot, feltöltötte napmeleggel, és megbízta Sándort, hogy vigye le a Földre.
Sándor ment, mendegélt, de út közben nagyon elfáradt a meleg súlya alatt. Hiába törölgette a homlokát, lazította a ruháját, szomjas és fáradt maradt. Körülnézett, és meglátott a Tejút mellett egy kocsmát. Hogy megpihenjen, lepakolt, és inni kezdett. Közben álmos lett, és elaludt. Szent Péter már sokallta a földi embereknek a meleg utáni könyörgését, ezért Sándor után küldte Józsefet, hogy keresse meg. Sokáig kereste, míg végül megtalálta az ivóban. A bor mellett azonban ő is elfeledkezett, hogy miért küldték. Útra indította a harmadikat, Benedeket is az öreg Péter. De Benedek is úgy járt, mint a másik kettő. Szent Péter csak várta, leste, mikor ér a Földre a meleg. Lenézett az égből, de a vándorokat sehol sem látta. Nagyon megharagudott, és Mátyást küldte a Földre, korbáccsal a kezében. Mátyás hamarosan rájuk akadt a kocsmában, mert a jókedvű dalolásuk messzire elhallatszott. Amikor a három vidám koma meglátta Mátyást ostorral a kezében, felkötötték a nyúlcipőt, és siettek a Földre a zsák meleggel. Hirtelen nagy meleg lett, minden jég megolvadt. Ezért mondják rájuk az ismert regulát, Mátyást pedig megtisztelték a jégtörő névvel.
