Hónapneveink latin eredetűek. Római hagyomány szerint a hónapoknak, márciustól decemberig Romulus király adott nevet elsőként. Az első római naptár valószínűleg a mezei munkák szempontjából számba vehető 10 hónapot vette figyelembe. A fennmaradó téli holt időt, azaz a bak és a vízöntő havát az i.e. 700 körüli naptárreform idején iktatták be az új 12 hónapos holdnaptárba Ianuarius és Februarius néven.
Január 1. - Újév
Az ókori Rómában március 1-jével kezdték az évet. Január 1-je a Julius Caesar-féle naptárreform után, i.e. 153-tól vált évkezdő nappá. Hazánkban a január eleji évkezdet a Gergely-féle naptárreform, 1582 óta vált általánossá, véglegessé 1691-ben, amikor XI. Ince pápa tette meg e napot a polgári év kezdetévé. Ez a nap jelentette az újévet, valamint a télközépi ünnepkört.
Számos népszokás, hiedelem kapcsolódik ehhez a naphoz, amelyet napjainkban már csak kevesen ismernek, használnak. Régen szokás volt az újévi jókívánságok elmondása házról-házra járva, amiért a háziak almával, dióval kínálták a köszöntőket.
De sok tiltás is tartozik e naphoz:
- Tilos a mosás, a teregetés, a varrás, és nem ajánlatos kivinni a szemetet sem, mert a szerencsét is kiönthetjük a házból.
- Nem szabad pénzt kölcsönadni, orvost hívni vagy orvoshoz menni, mert akkor egész évben betegeskedhetünk.
- Baromfit nem lehet enni, mert a baromfi hátra kaparja a szerencsét.
- Halat sem ajánlatos enni, mert elúszik a szerencsénk.
Előnyben részesítették ilyenkor a szemes terményeket (lencse, rizs, köles), abban a hitben, hogy a sok apró mag pénzbőséget jelent a kővetkező esztendőben.
Híres újévi fogás a malacsült. A hiedelmek szerint ugyanis a malac befelé túr, így a szerencsét nem ki a házból, hanem be a házba túrja.
Időjárásjósló nap is ez:
„Újév napján, ha csillagos az ég, rövid lesz a tél, ha piros a hajnal, akkor szeles lesz az esztendő."
"Ha újesztendő napján szép napfényes idő van, az jó esztendőt jelent"
Január 6. - Vízkereszt, avagy a háromkirályok napja.
A karácsonyi ünnepkör zárása, és a farsangi időszak kezdete.
A 4. századig Jézus születésnapját és az év kezdetét is ezen a napon ünnepelték. Az egyház ekkor emlékezik meg Jézus megkereszteléséről és a napkeleti bölcsekről. Ekkortól kezdve szenteli a vizet a keleti egyház, a középkortól pedig a nyugati egyház is. Régen haza is hordták a szentelt vizet s meghintették vele a házat, az állatokat a gonosz szellemek ellen, de hittek a gyógyító hatásában is, szerintük minden betegségre jó volt, de használták a mezőgazdaság és állattartás területein is. A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés.
Újabb szokás szerint vízkeresztkor bontják le a karácsonyfát.
Január 18. – Piroska napja
Ehhez a naphoz időjárási regula fűződik:
„Ha Piroska napján fagy, 40 napig el nem hagy!”
Házasságjósló hiedelem is fűződik e naphoz: Azt tartották, hogy az a lány, aki ezen a napon piros kendőt köt a nyakába, még abban az esztendőben férjhez megy.
Január 21. – Ágnes napja
Ehhez a naphoz is fűződik időjárási népszokás:
„Ha Ágnes hideg, engesztel Vince, hogy teljék a pince.”
Január 22. - Vince napja
E naphoz főleg időjárásjósló népszokások tartoznak. A szőlőtermelők e napon megfigyelték az időjárást. Szép, napos idő esetén jó, ellenkező esetben rossz bortermésre jósoltak.
Máshol vincevesszőt vágtak, amit a szobában vízbe állítottak s a kihajtott vesszőkből jósolták meg a következő év termését.
Január 25. - Pál napja
E napot Pálfordulónak vagy Pálfordulásnak is nevezik, arra a bibliai történetre utalva, miszerint a Jézust üldöző Saul ezen a napon tért meg és lett belőle Pál apostol. A néphit szerint e nap az időjárás-, termés- és haláljóslás napja.
Időjárással kapcsolatos néphit:
„Ha kisüt a nap és előjön a medve, még negyven napig lesz hideg.”
Forrás: Internet
