Szent György napja a kikelet ünnepe, vagyis az istállóban telelő jószág zöldellő mezőre való kihajtásának napja.
Hazánkban különös jelentőséggel bírt e nap, hiszen ekkor vette kezdetét a legeltetés, a kalászosok mellett legfontosabb élelmiszernövényeknek, a babnak, kukoricának, krumplinak a vetése. No meg a tekintetes rendek hagyományosan ezen a napon ültek össze törvénykezni, megvitatni az ország ügyes-bajos dolgait, vagyis nyitották meg az országgyűlést. Az egyszerű emberek számára azonban Sárkányölő Szent György napja lehetőséget adott, hogy az őket körülvevő rossz erőktől megszabaduljanak – legyenek azok szellemi lények, boszorkák vagy betegségek: a szenthez sokhelyütt a misék végén mind a mai napig könyörögnek, hogy segítsen a rossz elleni harcban; de a népi gyógymód e napra különféle kúrákat (például köpölyözést) és böjtölést is ajánlott az egészség vagy éppen a szépség megóvására.
Nagykanizsa vidékén annak a hétnek, amelybe Szent György napja beleesik, török átka heti (hete) a neve. Az itteni népmonda szerint, amikor a török kénytelen volt hazánkat elhagyni, dühében meg akarta az országot átkozni. A magyar tolmácsot kérdezte, milyen szavakkal átkozza meg. Ez azt tanácsolta neki: verjön mög a szentgyörgyharmat, Magyarország! Ezért szentgyörgyharmat, Székesfehérvárott pedig szintén a monda csökevényeként török átka a neve a Szent György napja táján esett esőnek, amely természetesen jó termést ígér.
