A busójárás egy tavaszváró, téltemető népszokás, a Mohács környékén élő emberek farsangi beöltözős, maszkos népszokása. Főként a római katolikus délszlávok, a sokácok hagyománya.
A mohácsi busójárás 2009 óta szerepel az UNESCO szellemi örökségeinek listáján. 2012 óta hungarikumnak számít, amit a mohácsi lakosoknak, maszkfaragóknak, jelmezkészítőknek, busócsoportoknak köszönhetünk. Ezt a népszokást a balkáni eredetű sokácok hozták be az országba, ami a magyar szokásokkal egyesülve érte el a mai formáját. A népszokás megjelenéséről a 18. század végéről származnak az első feljegyzések. A Vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak a farsang, a vidám mulatságok és lakomák időszaka. Mohácson farsangkor a busók a hagyományoknak megfelelően öltöznek fel. A busó egy fűzfából faragott, állatvérrel festett maszkot viselő alak. Jellegzetes ruházatuk a csizma, a bocskor, a fehér vászongatya és a bundájával kifordított birkabőr.
A busójárást minden évben megtartják Mohácson, az ünnepséget mindig nagy érdeklődés kíséri.
