Segítség, összementem!
Iskola után a barátaimmal elmentünk a parkba. Nagyon meleg volt, az összes árnyékos padot elfoglalták. Bejártuk az egész környéket mire találtunk egy kellemes helyet. Kicsit kopott volt a pad, a deszkái néhol megrepedeztek, de nekünk megfelelt. Ahogy rátelepedtünk a lábai meginogtak, én pedig a földre huppantam. Egy bokor mögé bukfenceztem, a következő pillanatban egy pukkanás, és mire észbe kaptam akkora lettem, mint egy falevél. Gyorsan visszafutottam a barátaimhoz, akik egymásba kapaszkodva próbáltak felállni a porból. Fölmásztam a bokor ágára, majd onnan a Blanka vállára ugrottam. A fülébe kiáltottam:
-Hé, itt vagyok a válladon!
-Hát veled mi történt?
-Összementem.
-De hogyan?
-Nem tudom, a bokor alá gurultam, és bum, kicsi lettem. Odaléptünk a bokorhoz, de nem találtunk semmit. Miután hazamentünk, édesanyám berakott a régi babaházamba, ott töltöttem az éjszakát. Másnap néhány dolog gondot okozott, ebédnél a leveses tányéromban akár úszni is tudtam volna. Az iskolában egy ceruzaheggyel írtam és egy radír volt a székem. Már épp kezdtem hozzászokni az új helyzetemhez, mikor hirtelen éles fény hasított a szemembe. Felébredtem. Ott ültem a rozoga padon, a délutáni nap égette az arcomat, a barátaim mosolyogva figyelték, ahogy lassan visszatérek a valóságba. – Jó reggelt köszöntöttek vidáman.
Ahogy hazafelé bandukoltam kicsit megkönnyebbültem, hogy mindezt csak álmodtam.
