A busójárás a mohácsi sokácok hagyománya, nemzetközileg is ismert és látogatott téltemető népszokás. Magyarországon idén február 13-ára esik.
Bár a hagyomány eredetét helyben a törökök kiűzésével kapcsolják össze (miszerint a Mohács környékbeli mocsárvilágba elrejtőzött egykori lakosok maszkokba öltözve és zajt csapva űzték el a babonás törököket), a szokást a balkáni eredetű sokácok valószínűleg már úgy hozták magukkal betelepülésükkor, és az itt teljesedett ki mai formájára. A sokác hagyományban a busójárás lényege a „poklade”, mely átváltozást, átalakulást jelent. Ezt nagyon komolyan veszik: az ünnepet a maszk mögött megváltozott, ösztönösebb, tértől és időtől független tudatállapotként élik meg. Ilyenkor sok mindent szabad, amit a hétköznapok nem engednek meg. Az igazi busóhagyomány szerint az arcnak, a személyazonosságnak rejtve kell maradnia az ünnep során, így vannak, akik cserélgetik is a maszkjaikat ennek érdekében. Amikor a busók még házról-házra jártak, érkezésüket a ház lakóinak kürttel jelezték, majd éktelen kereplés és kolompok rázása közepette végigjárták az udvart, az épületek sarkait megveregették, az istállóban a jószágot körüljárták, a hamuzsákot hordó busó pedig az állatok szalmájára, a tornác földjére és a küszöbre kis hamut hintett, betegség-, és bajelhárító céllal. A busók ekét is vittek magukkal, mellyel felszántották az udvart, majd a bő termés érdekében jelképesen vetettek is. A 19-20. sz. fordulóján már csak annak a gazdának az udvarát szántották fel, aki nem eresztette be őket szépszóval. A legkorábbi időkben maszkjaikat a busók maguk faragták, melyek papírvékonyak voltak. A busók többsége egyes álarcot viselt, míg a vezérbusó hármas álarcot készített.
A tavalyi évhez hasonlóan városunkba február 3-án szombaton érkeznek mohácsi busók az Erzsébet térre, jó hangulatban elűzni a telet. A farsangi menet 14:30-tól indul a kiskanizsai Móricz Zsigmond Művelődési Háztól. Remek családi program, valószínűleg mi is megnézzük a felvonulást.
